Összegzés – 1. éves a Könyvszenvedély blog
Ahol a bejegyzéseim születnek
December 9-én ünnepelte az első születésnapját a Könyvszenvedély blog. Hamar elröppent ez az év, amelyben sok minden történt. Jó dolgok és kevésbé jók is. Sok szerzőt megismertem, rengeteg fantasztikus könyvet olvastam. Vélemény recenziós példányokról, előolvasások, interjúk, és más egyéb bejegyzések kerültek fel a blogra.
Még fiatal a blog, ám lassan, de biztosan fejlődik. Köszönöm mindenkinek, aki velem tart, aki bíztat, aki támogat egy jó szóval!
Szeptemberben az Inspiráló könyvek oldal felkért egy interjúra. Az alábbi linkre kattintva olvasható a
velem készült interjú.
Érdekességképpen nézzük meg a legelső bejegyzést, és a legutóbbit, így látható, hogy milyenek voltak a kezdetek és mennyi változás, fejlődés történt.
Az 1. bejegyzés: Papp Diána: Most élsz
A legutóbbi: Anita Boza: Édes borzongás
Szeretnék mesélni arról, hogy az idei évben mely könyvek előolvasásában vettem részt, milyen örömteli események történtek a könyvekkel kapcsolatosan 2020-ban, valamint néhány statisztikai adattal is szolgálnék.
Az általatok feltett kérdésekre is ebben a bejegyzésben válaszolok, mivel csupán három kérdés érkezett összesen.
Nézzünk akkor néhány adatot a blog életével kapcsolatosan, de előtte még megemlíteném, hogy a blogspot.com volt az, ahol indult minden, majd történt némi technikai probléma, így kerültem a blog.hu oldalra. Ez azért fontos, mert a régi bejegyzések (a blog elején található a link a „rólam” menüpontban) nem lettek áthozva, de elérhetők a régi oldalon ma is, és amikor a megírt véleményeket nézem, ezeket is hozzászámolom.
STATISZTIKAI ADATOK
Összesen 82 bejegyzés született.
- interjú: 2
- könyvajánló: 7
- cikkek: 5
- irkák: 10 (fanfiction: 1; vers: 2; rövid történet: 2; folytatásos történet: . – öt rész)
- vélemény: 56 (ebből 20 recenzió és 7 előolvasás)
A látogatottsági adatokat nézve összesen 16000 lapletöltés volt a blogon, ami talán nem túl sok, de én minden látogatónak hálás vagyok.
Összesen 13 bejegyzés kapott blog.hu címlapra kiemelést. A képen látható melyek voltak ezek a bejegyzések, valamint a kép alatti linkekre kattintva megnézhetitek a bejegyzéseket.
Daniel M. Bodó: A Viharűző és a Démonlovagok
Home office és home school – az első hét után
Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő 1.)
Vidó Kina: És….felvétel! (Where’s the Love 1.)
Marilyn Miller: Küzdj velem – bővített kiadás
Selena B. Lowell: Démonok árnyékában
Robin O’Wrightly: Andrea&Andrea
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék
Visima: Átkozott lények – A gyöngy
Robin O’Wrightly: Andrea tutto bene (Rigók & Mundik 1,5)
A blognak 8 követője van. (Már amit a blogon jelöltek, de sok visszajelzés érkezik, hogy nyomon követik a bejegyzéseimet, hogy várják az én véleményem a könyvekről. Ez pedig hihetetlen módon jó érzés.)
A blog facebook oldalának 635 kedvelője és 675 követője van, a csoport 228 tagot számlál. Van a blognak twitter oldala, valamint a saját személyes profilomon keresztül instagramon, és molyon is nyomon követhető vagyok.
ELŐOLVASÁSOK
A legelső felkérés előolvasásra még azelőtt történt, hogy elkezdtem volna a blogolást. Ez pedig Mimi Taylor: Féktelen szerelem című könyve. Ebben az esetben csupán a molyra került fel vélemény.
Mindig hatalmas megtiszteltetés számomra, amikor valaki arra kér, olvassam el a könyvét még megjelenés előtt. Az is valami hihetetlen érzés, amikor felfedezem, hogy a köszönetnyilvánításoknál megemlítenek engem is.
Mely könyveket olvastam még megjelenés előtt?
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)
Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság
Robin O’Wrightly: Andrea tutto bene (Rigók & Mundik 1,5)
Ezeken kívűl még akadtak olyan történetek, amelyeket szerencsém volt olvasni, de amelyekről nem beszélhetek.
EGY DEDIKÁLT KÖNYV, EGY TALÁKOZÁS, EGY KÁVÉ ÉS EGY JÓ BESZÉLGETÉS
Szeretek könyves eseményekre járni, mint a Könyvhét, a Könyvfesztivál, dedikálások. Ezek idén mind elmaradtak sajnos a vírushelyezt miatt.
Nagyon szomorú vagyok minden lehetőség okán, mert ezek mindig pozitív energiával töltenek fel.
Ami könyves vonalon ez évben a legjobb esemény volt számomra az az, hogy az egyik kedvenc magyar szerzőmmel, Suzanne Wolffal találkozhattam egy kávéra és egy beszélgetésre második megjelent könyve kapcsán, amit személyesen vehettem át tőle dedikáltan.
KÉRDÉSEK
Mi a kedvenc könyved?
A mindenkori kedvenc könyvem Charlotte Bronte: Jane Eyre című regénye. Még 15 évesen találkoztam a történettel, amikor irodalom órán az iskolában szóba került. Akkor kikölcsönöztem az iskola könyvtárából, ekkor kezdődött a szerelem. Később saját példányom – igazából példányaim, mert több is van – lett, és bevallom évente legalább egyszer elolvasom a történetet.
Mi az, amit a legtöbbször ajánlottál másoknak, és bejött?
Ez egy érdekes kérdés. Sokat gondolkodtam rajta. Igazából nem bírnék olyan könyvet mondani, amit a legtöbbször ajánlottam, mert igyekszem mindig mindenkinek személyre szabottan olvasmányt ajánlani.
Többnyire bejönnek az ajánlások. Nem mondom, hogy minden alkalommal, mert nem így van, de általában igen.
Mit főztök karácsonykor?
A karácsonyi menü nálunk már évek óta szinte teljesen változatlanul az alábbiak szerint alakul:
- húsleves
- rántotthús törtkrumplival, savanyúsággal, illetve párolt lilakáposztával
(Én nem eszem a húst, így nekem a husi helyett rántottsajt, vagy valamilyen rántottzöldség, esetleg valamilyen zöldséges fasírt van.)
- desszertnek beigli, vagy somlói
NÉHÁNY SZÓ ZÁRÁSKÉNT
Sokkal több ötlet, gondolat van a fejemben, mint amit időm van megvalósítani. Oly sok könyv várja, hogy olvassam, bár lenne elég időm. Igyeszem a blogon bejegyzésként, vagy legalábbis molyos értékelés formájában írni az általám olvasott könyvekről.
Attól, hogy egy könyvről nem írok külön bejegyzést a blogon, attól még ugyan annyit ér számomra az az olvasmány. Egyszerűen nincs időm arra, hogy egy részletesebb írást összedobjak úgy, hogy az jó legyen. Így pedig inkább marad a molyos értékelés.
Amikor arról kapok visszajelzést, hogy szeretik, amit csinálok, hogy sokat jelent, akkor egyrészt mindig nagyon örülök, másrészt nekem is jólesnek a kedves szavak. Örülök, ha bárkinek bármiben segítettem. Akár azzal, hogy egy jó olvasmányt ajánlok, akár azzal, hogy pár jó szóval teszem jobbá valaki napját.
Bevallom nem vagyok a szavak embere. Inkább a csendes szemlélődő vagyok, mint a harsány központi ember. Számomra egyfajta önfejlesztés és terápia is az, hogy beszélek/írok a könyvekről, vagy másról, hogy kifejtem a véleményem.
A célom tulajdonképpen kettős. Egyrészt magamért van a blog, másrészt azért, hogy megmutassam másoknak, én mit látok egy-egy könyvben. Illetve beszámoljak arról én milyen regényeket olvastam, ezzel olyan köteteket is ajánlva másoknak, amelyekkel korábban nem találkoztak. Az olvasás, a könyvek népszerűsítése a célom.
Néha nehéz. Olykor érnek olyan hatások, hogy legszívesebben felemelném a kezem a billentyűzetről és örökre abbahagynám a blogolást. Persze igazából sosem adom fel, de tény, hogy vannak mélypontok. Ilyenkor egy-egy kedves mondat, egy-egy felkérés, megkeresés visszaadja a kedvemet, a lendületemet, hogy legyen több erőm tovább folytatni. No meg persze ott lebeg a szemem előtt az is, hogy számítanak rám, nem szabad feladnom.
Fogalmam sincs hogyan, de mindig akkor találnak meg a pozitív dolgok, amikor nagyon rám férne valami jó.
Ha már a koronavírus árnyékában telt 2020., és maszkot kell hordanunk, a blognak is készíttettem saját maszkot.
Remélem még sokáig lesz lehetőségem folytatni a blogolást. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki mellettem van, aki támogat bármilyen módon.
