Egy időn átívelő szerelem története. 

Abban a pillanatban, amikor véletlenül megláttam a borítót, tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Aztán megnéztem a fülszöveget, és ha lehet még nagyobb vágyat éreztem az olvasásra. Megrendeltem a könyvet több másik kötettel, majd türelmetlen várakozás következett. Egy hét után még mindig nem érkezett meg a könyv, de ekkor már azt éreztem, hogy nem bírok tovább várni, azonnal olvasni akarom a történetet. Ezért hát egy könyvesboltban, teljes áron megvettem a kötetet (Ilyet nem teszek egyébként, csak nagyon kivételes esetekben, mert leginkább online szoktam vásárolni).

Egyszerűen nem érdekelt, hogy kedvezményesen már megrendeltem a könyvet, annyira olvasni akartam. Úgy voltam vele, hogy a plusz példányt majd elajándékozom.

Mindezek alapján látható, mekkora hatással volt rám a könyv már akkor, mielőtt egy sort is olvastam volna belőle. Amikor pedig végre elkezdhettem, valamiféle eufórikus köd ereszkedett rám, mert szinte nem létezett más, csak a történet.

Több olyan véleményt is hallottam, amelyben az Outlanderhez hasonlítják A füredi lányt. Sőt! Van, aki azt mondja, hogy a magyar Outlander. Nos, ezt meg kell cáfoljam. Csupán annyi a közös a két történetben, hogy a múltba utazik a főhősnő és ott romantikus érzelmekbe bonyolódik.

A füredi lány Magyarországon játszódik, és finom romantika, a felfokozott érzelmek a nélküli ábrázolása jellemzi, hogy erotikus jelenetekkel lenne tele. Nem mondom, hogy nincs érzéki jelenet, mert van, viszont nem részletes leírással, hanem inkább sejtetéssel.

Olvasás után idő kellett, hogy hevesen dobogó szívem, zaklatott lelkem egy kicsit megnyugodjon. Pár nap után már azt hiszem képes leszek összeszedni a gondolataimat, bár még mindig érzem a történet hatását, azt a mámorító ködöt, ami rám ereszkedett. Az, hogy másik könyvbe kezdjek? Még napok múltán sem megy.

Azzal kezdtem ezt a bejegyzést, hogy milyen hatással volt rám már a borító, ami egyenesen csodás, nagyon jól visszaadja a mögötte rejlő olvasmány hangulatát.

Amikor az ember kinyitja a könyvet, rögtön elé tárul a belső borító, ami, ha lehet, még a külső résznél is jobb. Valami eszméletlenül gyönyörű! Annyira, hogy meg is mutatom.

A 2020-ban jogászként dolgozó Almássy Anna akaratán kívül lesz időutazó. A nyári napforduló idején kerül vissza a jelenből az 1763-as esztendőbe. Ahol nagyon hamar rájön, hogy nem eshet pánikba, alkalmazkodnia kell, ha túl akarja élni ezt a kalandot. 

Az első pillanatban megszerettem Annát, mert egy erős, határozott nőnek láttam. Tetszett a kitartása, a temperamentuma. Bár őt is le tudták gyűrni az érzelmek, de ettől csak még emberibbnek tűnt, még kedvelhetőbb volt számomra.

A színre lépésénél nem találtam színpatikusnak a másik főszereplőt, de aztán Oroszy Mihály is megkedveltette magát. Haladó szellemű földesúr, jó ember, jól bánik másokkal, a szolgálókkal, bár van, amiben nehezen megy számára a változás. Imádtam, hogy nem alárendeltként, hanem egyenlő félként tekintett a nőkre.

Két határozott, lobbanékony, de csodás ember találkozásának lehetünk tanú egy nem mindennapi eseménynek köszönhetően. Annyira fantasztikusan jól jeleníti meg az írónő az Anna és Mihály közötti érzelmeket, hogy elvarázsolja az olvasókat is. Szinte érezni a heves szívdobogásukat, azt a mindent elsöprő érzelmi hullámot, ami a főszereplőket jellemezte, amit éreztek egymás iránt, amilyen hatással voltak egymásra.

Elmerültem az ölelésében, lecsendesedtem, megnyugtatott. Karjaiban megpihent a lelkem.

Mivel mindig a történelmi romantikusok voltak a kedvenceim, és az időutazós regényeket is előszeretettel olvasom (az egyik kedvencem Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége), így hatalmas várakozással kezdtem neki A füredi lánynak. Szerencsére nemhogy csalódást nem okozott, de felülmúlta minden várakozásomat.

A regény helyszíne Balatonfüred. 2020-ban itt tartózkodik Almássy Anna, amikor visszakerül 1763-ba.

Kitűnő korrajzot mutatott az írónő, amelyen keresztül láthatjuk hogyan éli meg egy modern nő, hogy visszakerül egy olyan korba, ahol nyoma sincs a nemek közötti egyenlőségnek, az emberi jogoknak, ahol nem ismerik a higiéniát. Többször inti figyelemre magát Anna, mert mindaz, ami természetes volt a saját idejében, most nem is létezik. Gyógyszerek, fertőtlenítő nélkül, még akár egy mezítlábas séta is életveszélyes lehet.

Mindemellett felfedezi ennek a kornak a szépségeit is. Rácsodálkozik a csendre, észreveszi, hogy tisztább a levegő, egészségesebbek az ételek.

Az állatokkal is másképp bánnak az emberek, tisztelik őket. Bevallom megindító volt erről olvasni, mert a mai világban sajnos kegyetlenek tudnak lenni az állatokkal. Ezért is emeltem ki az alábbi sorokat, amelyek jól mutatják hogyan viszonyultak akkoriban az állatokhoz.

Azon például minden alkalommal meglepődtem, hogy milyen szakértelemmel nyúltak az állatokhoz. Olyan érzékkel és finomsággal vették ki a tojásokat a tyúk alól, amire én képtelen voltam. Szerették az állatokat, érezték minden rezdülésüket, még a leölésük közben is tisztelték őket: utoljára is olyan őszinte kedvességgel szóltak hozzájuk, hogy az állat szelíd nyugalommal végezte be sorsát. 

Amikor a múltban találja magát Anna, először el sem hiszi, hogy hol van, kezdetben valamiféle kosztümös, beöltözős dologra gondol. Ahogy megy végig a falun, azt hiszi, hogy valami korhű díszletbe csöppent.

Aztán nagyon hamar rájön, hogy valahogyan visszautazott az időben. Szerencsére nem esik pánikba, hanem az iskolában tanultak segítségével igyekszik beilleszkedni. Tetszett, hogy ahogy az írónő azt írta, hogy szinte ontotta az agya az információkat.

Jó volt olvasni a kor jellemzőiről, a jobbágyságról, a nemesekről, az előjogokról, a szokásokról; arról, hogy miként látták a nőket, hogy bármi gyanús volt, ami eltért, ami más volt és ezért már boszorkányt kiáltottak.

Eszembe jutott az, hogy ajánlott olvasmányként szívesen a tanulók kezébe adnám ezt a kötetet, amikor ez az időszak a téma az iskolában, mert nagyon jó rálátást ad sok mindenre. A száraz tananyagok remek kiegészítője lehet, és nem mellesleg kellemes kikapcsolódás is. Én biztosan a lányom kezébe adom majd alkalomadtán ezt a regényt.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon én mit tennék, ha a főszereplő Anna helyében lennék. Nem vagyok benne biztos, hogy annyi mindent tudnék, mint ő, de reménykedem benne, hogy sikerülne beilleszkedni. Mondjuk az szíven ütött, és ez lenne a vesztem valószínűleg, hogy a szegény sorban lévő nők írástudatlanok voltak, mert az is a férfiak kiváltsága volt. Sokat jelentenek számomra a könyvek, az olvasás, és nekem maga lenne a pokol, ha egy vásárban nem mehetnék oda a könyves standhoz, nem nézelődhetnék, nem válogathatnék, már ha lenne rá pénzem, hanem távol kellene tartanom onnan magam, mert titkolni kellene, hogy tudok írni és olvasni.

Szeretem ugyan a történelmi romantikus könyveket, szeretek ezekről a régi korokról olvasni. Viszont én sosem vágyódtam vissza évszázadokkal. Nem élnék ott, mert szeretem azt a szabadságot, amit a mai kor, a mai század ad a nőknek, az embereknek.

Annának sincs könnyű dolga, miután a szabad életből, 2020-ból egy teljesen más világba kerül. Igyekszik ő, és többnyire sikerrel jár. Többnyire. Erős, határozott jelleme van, ami megnehezíti, hogy teljesen azonosuljon a kor szokásvilágával. Egy elszólás itt, egy meggondolatlan lépés amott, és bizony lebuktatja magát némelyek előtt.

Szerencsére Katicában egy jószívű segítője akad, aki végig mellette van, aki a férjével, Istvánnal együtt segíti, támogatja őt.

Imádtam Annában, hogy mindig mindenben meglátta a jót, hogy annyira tudott küzdeni, hogy sosem adta fel, hogy olyan összeszedett tudott lenni. Egyedül a szerelem volt képes kibillenteni őt.

Egy fájdalmasan gyönyörű, lenyűgöző olvasmányt kaptam A füredi lány című könyvvel. Egy történetet, amely megmutatja, hogy mire lehet képes valaki egy számára teljesen idegen közegben, hogy mi mindent megtesz az ember, amikor szeret, hogy néha a múltba kell mennünk, hogy ráleljünk a jövőnkre.

Amikor a történet végére értem, azt éreztem vége a világnak. Fogalmam sem volt most akkor mi lesz. Vége a könyvnek, nincs több oldal. Napokon keresztül képtelen voltam még csak gondolni is arra, hogy másik regénybe kezdjek.

Bár még csak február vége van, de már most azt mondom, hogy A füredi lány igencsak esélyes, hogy számomra az év könyve legyen.

Ajánlom ezt a könyvet a történelmi romantikus regények kedvelőinek, akik nem bánják, ha némi misztikummal van megfűszerezve az olvasmány.

Alig várom Karády Anna ősszel megjelenő kötetét, ami A füredi földesúr címet viseli majd.

Itt lehet az írónőt megtalálni:

Karády Anna szerzői oldala

Itt szerezhető be a könyv:

Álomgyár

Libri

Líra

Bookline

Book24

Könyvkölcsönző

Könyvtündér