Kedvenc olvasmányaim 2020-ban
Eljött ez is, eltelt ez az év, ami más volt, mint a többi. Mindenkit megviseltek a 2020-ban történet, így engem is, minket is.
Ám nem csupán rossz dolgok történtek, mert például rengeteg könyvet olvastam, bár nem annyit, mint 2019-ben. Szerencsés vagyok, mert azt mondhatom, hogy a legtöbb könyv, amit olvastam tetszett, talán egy-kettő van, ami nem lett a szívem csücske.
Vannak olyan kötetek, amelyek kiemelkednek a többi közül, mert volt bennük valami plusz, ami miatt közelebb kerültek hozzám, ami miatt többet adtak.
Idén, ha minden igaz, körülbelül 150 könyvet sikerült elolvasnom 2020-ban, amiből igen nehéz volt kiválasztani a kedvenceimet.
Az alábbi könyvek sokat jelentenek, egyformán szeretem mind, vagyis nem aszerint jönnek, hogy melyiket mennyire kedveltem, hanem nagyjából olvasási sorrendben mutatom meg őket.
Egy könyv azért mégis van, ami abszolút kedvencem lett az idei évben, ami még a többinél is jobban belopta magát a szívembe, a lelkembe.
[A könyvek címére kattintva elérhető a link, ahol olvashatjátok a véleményemet az adott történetről.]
Egy könyv van, ami abszolút kedvencem lett az idei évben, ami még a többinél is jobban belopta magát a szívembe, a lelkembe. Ez pedig nem más, mint:
Aurora Lewis Turner: Névtelenek (Bolygókeringő trilógia 1.)
Auróra már fel volt készülve a halálra, nem sok esélyt látott a túlélésre, ugyanis lelki szemei előtt látta, ahogy a medve robusztus pofája egészében nyeli el őt. Becsukta a szemét, és várta az elkerülhetetlent. De ehelyett az arcán érezte az állat jókora, száraz orrát, amint az végigszántotta annak oldalát. A medve nem bántotta a remegő lányt, ehelyett gyengéden hozzádörgölte méretes pofáját, amitől Auróra felkuncogott.
A többiek szájtátva álltak, és nézték a jelenetet, miközben a lány keze a bestia szőrébe túrt, és szinte elveszett benne.
Nézzük akkor a többi könyvet, amelyek a kedvenceim voltak még 2020-ban:
Hel Enai Dawn: Sunderon – Az Ördög Vére
… beszélj a két szívről! Mi értelme van?
A fiú kivett három hosszú cukorkát, és a két combja közé fogta a zacskót.
– Az egyikkel fényt hozunk, a másikkal pedig pusztítunk – magyarázta, miközben tovább bontogatta a papírokat. – A fényhozót aranyszívnek, a pusztítót pedig a harag szívének hívjuk. Az érzéseinktől függ, melyik dobog többet.
On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)
Rianna, suttogtam. Mintha a nevemmel magamat is megőrizhetném, a valóságomat, azt, hogy egy lány vagyok a férfiak között. És a reményt, hogy egyszer nemcsak balladákból ismerhetem meg a szerelmet, hanem szellő helyett egy meleg tenyér simogat lágyan. Egyszer valaki a hajamba túr, és megízleli a számat…
J. K. Smith: Csak a tested érdekel
Én még emlékszem a betörhetetlen musztángra, aki mostanra igás lóvá vált. Szabadulj meg a köteleidtől, és légy újra kezelhetetlen kanca, aki után állva pisilnek a pasik, még ez a gyönyörű mén is.
Szabó Tamás: Holdvíz
– Egész életemben nyughatatlanul vándoroltam, és kerestem valamit, ami elérhetetlen. Becsaptam magam. Elégedetlen voltam azzal, ami van; pedig sokkal jobban meg kellett volna becsülnöm a már meglévőt. már nem akarok többé előrefelé menni! Szeretnék végre megállapodni.
Glaszhütter Bianka: Gyémánt
B. Czakó Andrea: Hervadhatatlan
Szerintem a nőknek épp úgy jár a szabadság, mint a férfiaknak. A tudás felszabadít, ami magasabb minőségű élettel ajándékoz meg. Attól, hogy mi nők tanulni vágyunk, még éppen annyira törekszünk a család összetartására és a gyerekeink világra hozatalára.
Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye
A sofőr vezette limuzin egyenesen a múzeumba vitte őket, a Tahrír térre. Fülledt hőség uralkodott a városban. Gracie az üveghez tapasztotta arcát, és nézte az embereket, akik csak úgy átballagtak a gyorsan haladó autók közt. Hatalmas, égbe nyúló, piszkos, omladozó, félig-meddig elkészült épületeket pillantott meg. Az utakon, járdákon eldobott ételmaradékok, amikből kóbor macskák és kutyák ettek; üres műanyag palackok és mindenféle szemét hevert. Mindig ámulattal nézte Kairó városát, de ez a látvány a szívéig hatolt.
Eszes Rita: Rókatündér
Szeretnék boldog lenni. És ezt nemcsak úgy mondom, hanem tenni is akarok érte. Ez a célom. Nem fogok udvariasan hallgatni, a szabályok szerint játszani vagy elégedettnek látszani, csak mert mindenki ezt várja.
Kalmár Lajos Gábor: Rose és az ezüst obulus
Vidó Kinga: És…felvétel! (Where’s the Love? 1.)
Sokáig nézett a szemembe. Ohh, micsoda szemek! Egyszerűen még levegőt is elfelejtettem venni. Majd egy ideig a számat nézte, visszatért a szememhez, egyszer csak egészen közel hajolt, lehunyta a szemét, azt tettem én is automatikusan és megcsókolt. Gyengéd volt a csókja, amikor visszacsókoltam, szorosabban ölelt magához és a csók is erőteljesebbé vált. Hiába is tagadnám, a vér száguldott az ereimben, dübörgött a fülemben. Keze a könyökömről, a derekamra, onnan a hátamra vándorolt, végül a hajamba túrt, én pedig elvesztem.
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Valakit szeretni a legjobb dolog a világom. Még akkor is, ha a pokol mélyére kell zuhannod érte. Megtennéd, újra és újra. Érte bárki lennél, érte bármit képes lennél elviselni. Az igaz szerelem csak egyszer fog kopogtatni az ajtódon. Nem fog engedélyt kérni, egyszerűen csak berobban az életedbe. Honnan fogod tudni, hogy ő az igazi? Érezni fogod. A szíved másképp működik mellette. Ha melletted van, erősebben fog dobogni. Ritmusosabban. A szerelem ritmusára. Reagál az érintésére, a hangjár
Giuditta Fabbro: Vendetta (Bérgyilkkosság olasz módra 2.)
– Miért nem szóltál róla? – kérdezte csendesen Vittorio.
– Nem mertem – suttogta a feleség, akinek hangja megremegett közben.
– Ne mondd azt, hogy féltél tőlem – suttogta fájdalommal teli hangon.
Dalma hallgatott. Lesütötte a szemeit, beismerve ezzel, hogy tényleg ez volt az oka, hogy nem mondta el neki.
Vittorio nagyot nyelt. Fájt neki a tudat, hogy már a saját felesége is annyira tart tőle, hogy inkább eltitkol előle fontos dolgoka.
– Ne tedd ezt velem, Dalma! Ne távolodj el tőlem, mert abba belehalok!
Gabriella Eld: Talpig feketében
Az adottságok megjelenése egy olyan váratlan és kiszámíthatatlan evolúciós ugrás volt, amivel egyelőre sem az Impérium, sem a világ nem tudott mit kezdeni. Ezektől az emberektől rögtön az adottság felfedezését követően el kell venni a képességüket – ezt mondta ki a törvény minden kontinensen. Ez volt az egyetlen út, amivel fenntarthatónak tűnt a béke az Adottsághasználó és az adottsággal nem rendelkező emberek között az elmúlt harminc évben.
Fróna Zsófia: Fegyverek háza (A fegyverforgató 1.)
Szemán Zoltán: A Link
– A rohadékok! Laborpatkányokként kezelik az embereket. Tessék az ajándékcsomag, sok szeretettel! Ja, hogy főtt brokkolit csinál az agyadból? Az már mellékes, nem igaz?
Tanila Jensen: Feloldozás (Viveca 2.)
A szeretet volt a kulcs. A szeretet kellett mindahhoz, hogy a világ ismét megtisztuljon.
Robin O’Wrightly: Andrea&Andrea
Andrea Rigóval és Rigó Andival madarat lehetett volna fogatni.
Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten
Most értek meg valamit: alapjában véve teljesen mindegy, hogy Abel Baumann pszichésen terhelt cirkuszi bohóc volt-e, vagy pedig maga Isten. És az sem fontos, hogy valójában csodákat tett-e, vagy csak bűvésztrükköket mutatott be. Csak az számít, hogy a vele átélt események teljesen megváltozattak engem és az életemet. Úgy gondolom, ennél többet nem várhat az ember Istentől.
Selena B. Lowell: Démonok árnyékában
Mindhárman viaskodtak saját kis fantomjukkal, mit sem sejtve, hogy ők már véglegesen a démonok árnyékában vannak.
Farkas Andrea: A Főnök ajánlata (Smaragd Wellness klinika 1.)
– Néha nem ártana feltenned a szűrőt, amikor emberek közé mész.
Nem akarok vele vitatkozni, hogy használok szűrőt, többet is, mint ami egészséges lenne. Arról igazán nem én tehetek, hogy ez az ostoba emberekre nincs hatással.
Két dolgot nem bírok elviselni: a kelbimbót és a hülyéket.
Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem
Lángnyelvek törtek a magasba. Hatalmas erők korbácsolták fel a vizek nyugalmát, miközben hűvös szél borzolta az eget, és megremegett a föld. Aztán lassan minden elcsendesült. Mozdulatlanná lett a várakozás végtelen pillanata. Gyermek született.
Kibújt anyja óvó öleléséből, hogy álmait a boldogság oltárára helyezze és változtasson a világ folyásán. Mert ez minden gyermek akarata…
Loreth Anne White: A csali
… néha az emberek megzuhannak, és nem tudják összeszedni magukat, mert képtelenek kimondani, mire van szükségük, vagy hogy úgy istenigazából mit akarnak. Néha eljutunk arra a pontra, amikor rádöbbenünk, hogy rettenetes hibát követtünk el, amit mindenáron ki kellene javítanunk, de a seb olyan mély, hogy képtelenek vagyunk nekikezdeni.
Suzanne Wolf: Bilincs mögött
- Látom kitört belőled az ősember. Azért felvilágosítalak, hogy a 21. században vagyunk, nem az őskorban. Nem foghatod meg a hajánál fogva és vonszolhatod a barlangodba. – röhögött most már hangosan.
– Na, csak figyelj. – nevettem most már én is.
Visima: Átkozott lények – A gyöngy
Mimi Taylor – Abby Winter: Az utolsó kívánság
(..) ha valakit a szívünkben és az emlékezetünkben őrzünk, akkor örökre velünk marad, még akkor is, ha nem látjuk. (..) Nem mindig fogod egyformán érezni, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtetted.
Nagy Sándor Ádám: Embertelen vidék
A világ nem fekete-fehér, inkább egy nagy szürke paca, amit időnként nagyszerű emberek színeznek meg neked. Azokért kell mindent megtenned…
Riley Baker: Szavad ne feledd!
Ahogy összesimult a tenyerünk, úgy éreztem, bármire képes vagyok. Olyan volt, mint egy szuperhős; mindig a megfelelő időben érkezett.
Geoffrey Saccular: Szép halál
Melinda Bald: Találj rá! (mÁMORtánc 1.)
Én is ezt akarom – hasít belém a felismerés.
Vágyat, szenvedélyt, élvezetet. Érezni, hogy gyönyörű vagyok, hogy megőrülnek értem.
Lesbie L. Lowkupec: Sindzse zabszeme
– Itten van mán mindenki? No, akkor jóvan. Mostan pediglen megejcsük a névsorolvasást – jelentette be, s szavai hallatán Jacques Citokceau, a nyelvész olyan fájdalmas arcot vágott, mintha a fogát húznák.
– Kezgyük a női hölgyekkel… aszongya: Zima Fridzsiderova!
– Frigorjeva – javította ki a zord meteorológusnő, s közben szinte villámokat szórt a szeme.
– Bocsánat, nagysád… Kukkole Menjinnen!
– Menjeninnen – pontosított a finn lány.
– Igaza van, még nem vagyunk tegező viszonyba – kért elnézést kacsintva a hegyi vezető, s utána láthatóan megpróbált jobban összpontosítani, kevés sikerrel: – Pujka Balaga… Blabla… Bal-ga-na-i-va.
– Puja vagyok – pislogott szendén a gyerekarcú orosz kislány.
– Aztat látom – nézett ki a papírja mögül a norvég –, de mi köze ennek a nevihe?
– A neve Puja és nem Pujka, ezt akarta közölni, maga ostoba fráter – állt fel a kislány mellől egy javakorabeli, tenyerestalpas asszonyság. – És mielőtt az én nevemből is nyelvtörő mondókát faragna, elárulom, hogy én vagyok Ihajla Csuhajlova, szovjet etnográfus, vagy ha úgy jobban megérti: néprajzkutató. Maguknak is azt javaslom – fordult felénk –, diktálják be a nevüket ennek a diszlexiás férfiúnak, úgy biztosan hamarabb végzünk ezzel a napirendi ponttal.
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
– Végre megjöttél, bogaram! – érkezett egy lelkes köszöntés a szoba irányából.
Na tessék, még ez is. Pedig már-már sikerült elfelejtenie, hogy beköltözött hozzá az ördög.
Anita Boza: Édes borzongás
Szánalmas, de amikor találkozott a tekintetünk, újra a gimiben éreztem magam, mint amikor először megláttam őt. Zöld szeme az enyémbe fúródótt, és még a nevemet is elfelejtettem.
Kinek melyek voltak a kedvenc olvasmányai idén? Írjátok meg itt a kommenteknél. Kíváncsi vagyok!