…ha a kárhozottak belehörögnek az arcodba, akkor mindegy, mekkora hatalmad van a földön, azonmód menekülőre fogod!

Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan és mikor figyeltem fel a Lázár evangéliumára, csak azt tudom, hogy amikor a borítót megláttam, azonnal tudtam, hogy ez a könyv nekem kell.

A borító azt mutatta, hogy egy különleges, borzongató történet vár rám ennek a regénynek a lapjain, a fülszöveg pedig mindezt megerősítette.

Mivel szeretem a titkokkal, rejtélyekkel teli történeteket, és igen, még a horrort is, így nem bírtam ellenállni a Lázár evangéliumának sem.

A szerző tulajdonképpen már nem volt ismeretlen számomra, mert találkoztam a nevével és a könyveivel internetes nézelődés közben, de eddig egyik sem keltette fel az érdeklődésem. Viszont még az is lehet, hogy a jövőben ez változni fog, mert ez a mostani kötet kapcsán kezdett el érdekelni a többi regény. Legalábbis erősen gondolkodóba estem a beszerzésüket illetően.

Be kell vallanom, hogy amennyire tartottam a félelmetes voltától ennek a könyvnek, pont annyira nem voltam képes abbahagyni az olvasást, amikor végre elkezdhettem.

Hajnalig fenn voltam, mert egyszerűen tudnom kellett mi történik. Közben halkan szólt a rádió, mert az idegeimet borzolta a gondolat, hogy éjjel, csendben olvassam ezt a regényt.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem csupán az élőholtak serege volt félelmetes, hanem az emberi gyarló természet is.

Sokkal megrázóbb volt azt látni, hogy még egy olyan világvégi helyzetben is, mint ami a regény lapjain elém tárult, mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek egymással, mennyire önzőek, elvakultak.

A holtak változtak - de az emberek sosem.

Addig van remény, míg lesznek olyan hősök, akik felülemelkednek az emberi gyarlóságon, mely az emberiség vesztét okozhatja, ameddig lesznek olyanok, akik emberiek tudnak lenni egy embertelen világban.

Igazán zseniális megoldás, hogy történelmi, ráadásul magyar történelmi háttérbe helyezte a szerző az eseményeket, amelyeket megbolondított valami egészen elképesztő dologgal. Azzal, hogy egy olyan szörnyű betegséget és az ellene való küzdelmet tette központi elemmé, minden baj forrásává, amelyről eddig csupán fantasy történetek lapjain olvastam.

Az ismert helyek, emberek, események miatt a szerző elérte azt, hogy hiába csupán egy történelmi fikcióról van szó, mégis az olvasó egészen valóságosnak érzi az olvasottakat. Szinte elmosódni látszik a valóság és a képzelet határa.

Végig filmszerűen peregtek a szemem előtt az események, mintha nem egy könyvet lapoznék, hanem egy filmet néztem volna.

A történet kezdetén Anjou Lajos a Nápoly elleni hadjáratból menekülve tér haza hatalmas seregéhez képest egészen kevés ember társaságában. Nem az ellenség üldözi, hanem egy titokzatos kór az, ami miatt hazasiet.

A szándék az volt, hogy elmeneküljenek a betegség elől, amely nem csupán megöli, de fel is támasztja áldozatait. Ám ebben nincs köszönet, mert ezek az emberek már nem önmaguk többé, nem is élnek, élőholtak (zombik) lesznek. Valami titokzatos erőnek engedelmeskedve folyton mozgásban vannak, megállíthatatlanok és éhségük csillapíthatatlan.

Amikor pedig az a halott, üres szempár is megmozdult, és egyenesen a férfi tekintetébe fúródott, Szilárd feneketlen, mindennél sűrűbb sötétséget látott benne: olyan dermesztő ürességet, aminek köze sem volt az élet szentségéhez, és ami mintha egyenesen a túlvilágról szivárgott volna át – ahol nem volt semmi.

Hamar kiderül, hogy nem sikerült elkerülni a betegséget, mert a hazamenekülők magukkal hozták a halálos kórt. Megkezdődik a küzdelem az életben maradásért, az ország megmentéséért.

Kezdetben fogalmuk sincs, hogy hogyan vehetnék fel a harcot az élőholtakkal, hogyan pusztíthatnák el őket. Aztán fokozatosan jönnek rá az ellenség gyengeségeire, arra, hogyan ölhetik meg a zombikat.

Azért is olyan nehéz a küzdelem, mert ismerősök, barátok, családtagok esnek áldozatául a kórnak, és változnak át. Ők azok, akiket meg kellene ölni az életben maradásért. Vannak, akiknek ez nem sikerül és maguk is zombivá válnak, de annyi bizonyos, hogy aki teszi, amit kell, az is nehéz szívvel cselekszik.

Több helyszínen vezeti végig az eseményeket a szerző. Egyik helyről a másikra vándorolnak a szereplők, miközben próbálnak életben maradni és keresik a megoldást a gyilkos kór legyőzésére.

A szereplők, akiket megkedveltem, akikkel együtt érzetem, sajnos a történet előrehaladtával erősen megfogyatkoznak. Végül már csak egészen kevesen maradnak. Hőseink, mert igenis hősöknek lehet nevezni azt a maréknyi csapatot, akik bátran és kitartóan harcolnak, nem adják fel, a végsőkig elmennek.

Sodró lendületű olvasmány a Lázár evangéliuma, amelynek lapjain igazán borzalmas dolgok jelennek meg. Sajnos nem csupán a halálos kór az, amire most gondolok. Talán nem is az élőhalottak azok, akik a legnagyobb veszedelem, hanem az emberi természet, amely nem változik történjen bármi, jöjjön akár egy szörnyű kór, ami az emberiség kihalásával fenyeget. A zombikór mellett a könyörtelenséggel, az önzéssel, a fanatizmussal is szembe kell szállni a túlélés érdekében.

Nagyon erős hatással volt rám ez a történet. Amikor a végére értem, kellett egy kis idő, hogy leülepedjenek az olvasottak, hogy elcsendesedjen, megnyugodjon háborgó lelkem. Talán pont a zombikór és az emberi természet miatti kettős veszedelem miatt, ami megelevenedett a könyv lapjain.

Érzéseim szerint a könyv végén nem igazán kapott a történet lezárást, inkább csak elvágta az események fonalát a szerző. Ez pedig folytatásért kiállt, így remélem, hogy olvashatok majd egyszer a további történésekről.

Ajánlom ezt a könyvet a horror kedvelőinek, de a történelmi regényeket előnyben részesítők is bátran forgathatják.

Itt lehet a szerzőt megtalálni:

Bíró Szabolcs - székirodalom

Bíró Szabolcs hivatalos (web)oldala

A könyv beszerezhető:

Athenaeum Kiadó

Libri

Bookline

Líra

Álomgyár

Book24

Könyvtündér

Szukits