Rejtélyekkel teli misztikus kaland, melyben Egyiptom múltjának egy újabb szelete tárul fel az olvasók előtt.

Gracie Simpson történetei nem ismeretlenek számomra, hiszen a sorozat első részétől fogva kísérem figyelemmel, hogy miféle kalandokba keveredik ez a talpraesett, de igencsak önfejű, mégis kedvelhető egyiptológusnő. Amellett, hogy csinos, még okos és életrevaló is. No és persze mindig izgatottan várom Oscar, a kék macska felbukkanását, aki a kedvenc szereplőm amióta csak megjelent az első kötetben.

Nem csupán a Gracie-re váró események izgatták a fantáziám, hanem az is, hogy ezúttal mit tudhatok majd meg Egyiptom titokzatos világáról.

Nemrégiben kiderült számomra, hogy az írónő tervei között az szerepel, hogy tíz köteten keresztül mesél majd erről az izgalmas világról. Így még sokáig élvezhetik az olvasók velem együtt Gracie és társai fordulatos kalandjait.

Ha már arról volt szó, hogy sorozat, akkor azt is el kell mondanom, hogy minden rész egy külön kis sztorit mesél el. Ebben a tekintetben nem kell függővégtől tartani. Viszont a szereplők életének fonala halad előre az egyes kötetekben, köréjük épülnek a történések, a főszereplők azok, akikkel mindig történik valami.

Izgatottan vetettem bele magam az olvasásba most is, és bizony már az első pillanatban elfogott az az ismerős hangulat, ami Dorina könyvei esetében mindig. Kaland, humor, misztikum, izgalmak, egy csipet romantika és persze egy jó adag Egyiptom történelméből.

Több szálon fut a cselekmény, amelyeknek mindegyike csupa rejtély, az ember csak sejtheti, hogy mi-mivel és hogyan függ össze, ám biztosat nem igen tudni, csak amikor az írónő is úgy akarja, és felfedi a titkok egy részét. A szálak önállóan futnak (legalábbis látszólag), de szépen, lassan összefonódnak egy ponton, így értelmet nyer minden apró mozzanat.

A misztikusság jelen esetben is átszőtte a történet sorait, de ezúttal a víz alatti régészet rejtelmeivel (meg ennek hozadékaként a búvárkodás csodájával is) ismerteti az olvasókat Dorina.

Tudjátok mi volt még számomra igazán lenyűgöző? Amit máig alig hiszek el, hogy ez engem így érdekelt. Az ókori hajóépítés, az, hogy milyen módszereket alkalmazva készült, épült egy hajó akkoriban.

 Na és persze a tengeri régészet is igazán izgalmas volt. A hajók talán egy hajszálnyival jobban érdekeltek, de mindkét téma annyira felkeltette a figyelmem, hogy keresem az ezekhez kapcsolódó köteteket, mert többet is olvasnék róluk.

A SZEREPLŐKRŐL: 

GRACIE hozta a formáját, sőt, minta felszabadultabb lenne. Vagy talán az írónő könnyedebben tudja megrajzolni kedvenc hősnőnk karakterét a sorozatnak ebben a részében. Mindenesetre most talán még szimpatikusabb volt számomra.

Mindezt LOUISról kevésbé mondhatom. Nem is tudom, valahogy nem volt az a kicsit titokzatos, kicsit esetlen, de jószándékú, segítőkész figura. Legalábbis most nem láttam ilyennek. Mintha kissé kiveszett volna az erő a karakteréből. Persze az is lehet, hogy azért érzem ezt, mert sosem volt igazán szimpatikus a pasas.

Mindenesetre máig érzek valami furát Louissal kapcsolatosan. Mintha nem az lenne, akinek mutatja magát, mintha lenne valami hátsó szándéka. Azt érzem, nem illik igazán Graciehez. Fogalmam sincs miért, egyszerűen csak bizsereg bennem ez a gondolat.

Na de térjünk rá egy picit OSCARra, a kék macskára, aki nem titkoltan a kedvenc szereplőm. Miért? Annyit mondhatok, hogy titokzatos, rejtélyes és egyszerre van benne valami vadság, valami félelmetes, ugyanakkor ott rejtőzik benne a kedvesség is.

Mindenesetre ebben a kötetben is olyan volt, mint máskor, bár én egy csipetnyivel több titokzatosságot éreztem vele kapcsolatban. Pont annyira, ha nem jobban vártam a felbukkanását, mint eddig bármikor.

A már-már régi kedves ismerősöknek tűnő szereplőkön, és a tengeri régészet területének megismerésén túl megjelentek a színen a kalózok, akik újabb fűszerezést adtak, az egyébként is izgalmas történetnek.

Nem meglepő, hogy az ókori egyiptomiak a királyi temetkezési komplexumok mellé egy csónakot építettek. A fáraói királysírokhoz kapcsolódó csónakos temetkezéseket leginkább a gízai Khufu piramisa mellett eltemetett edényekről ismert. Az újonnan felfedezett épület III. Szenuszert piramiskomplexumánál található.

 

A hajóépület rendkívül jól megépített, és a fáraói iszaptégla építészet kiemelkedő példája. Ezek a téglák méretükben és összetételükben megegyeznek a burkolatfalakban használt téglákkal és III. Szenuszert sírkamra egyéb jellemzőivel. Az épület a sivatagi felszín alatt helyezkedik el, nehéz főfalakkal, amelyek két sor téglából állnak, vakolt, gipsszel bevont belső felülettel.

 

A csónaképület legfigyelemreméltóbb jellemzője a fáraói vízijárművek számos bekarcolt képével díszített – összesen több mint 120 egyedi csónakból –, amely egy informálisan elrendezett tablót hoz létre, amely összesen 25 m hosszban húzódik az oldalfalakon és a végén.

Szórakoztató volt követni, hogy Gracie-ék milyen újabb kalandokat éltek át, mindemellett igazán érdekes volt Egyiptom történelmének egy másik, lenyűgöző szeletével megismerkedni.

Éppen ezért volt annyira zavaró számomra az, hogy időnként a múlt eseményeibe is belepillanthattunk ugyan, de nem volt jelezve a fejezet elején, hogy most épp a múltban járunk, vagy ott vagyunk a jelenben. Kezdetben persze ez szépen megoldott volt, viszont időközben elmaradt ez a kis apró információ.

Lehet, hogy ez csak az én mániám, és mást nem annyira zavar, de nekem okoz egy pillanatnyi megakadást az olvasásban, hogy beazonosítsam, akkor most hol is vagyunk időben.

Mindezzel együtt nagyon élveztem az olvasás minden pillanatát. Ráadásul annyira érzékletesen ír Dorina, hogy filmként láttam peregni az eseményeket. A képzeletem olyan mozit varázsolt elém a leírtakból, hogy most, mikor a könyv végére értem, azon is elgondolkodtam, hogy olvastam, vagy filmen láttam a történetet.

Az egyik kedvencem ez a sorozat. Lenyűgöző, ahogy az írónő kötetről-kötetre egyre magabiztosabban bánik a történettel, ahogy egyre magabiztosabban ragad tollat, illetve billentyűzetet, hogy megismertesse az olvasókkal Egyiptom múltját, miközben azt figyeljük, hogy mi minden történik a szereplőkkel.

Épphogy a végére értem ennek a könyvnek, de nekem máris hiányzik ez a világ. Nagyon olvasnám már a következő részt Gracie Simpson történeteiből. Na meg kíváncsi vagyok, hogy legközelebb mit mutat majd meg Egyiptom múltjából az írónő.

A könyv beszerezhető a Morningstar Puslishing Kiadó webáruházából.

Az írónő elérhetőségei:

Facebook: Buótyik Dorina írói oldala

Instagram: Buótyik Dorina írói oldal

Weboldal: Buótyik Dorina

A képek és a csónaképület leírásának forrása Buótyik Dorina, az ő engedélyével jelennek meg az ajánlóban.

(További érdekességekért keressétek az írónőt a fentebb jelzett elérhetőségeken!)