Az emberi természet egyik hatalmas erővel bíró mozgatórugója a félelem. Gondoljunk csak bele, hogy mi mindenre képes az ember, amikor a félelem hajtja.
Félelem attól, hogy elveszítünk valakit, félelem attól, hogy kiderül rólunk valami, félteni valakinek az életét, félni, hogy megsérülünk, félni attól, hogy elveszítjük önmagunk, félni attól, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni az elvárásokat, félelem az ismeretlentől, a rémálmok szörnyeitől, és még nagyon hosszan lehetne sorolni.

Ezt az erős érzelmet fogta Németh Balázs és igyekezett megjeleníteni rövid történeteken keresztül A félelem rezidense című novelláskötetében.

A borítóról

Egy kicsit misztikus, egy kicsit borzongató hatást kelt. Jól hozza a kötet hangulatát. Szerintem érdekes elgondolás a sötét háttérben, buborékok között megjelenő kézfej körvonalai a borítón.

Számomra hívogató lenne, érdeklődve venném le a polcról egy könyvesboltban, hogy megnézzem miről is szól.

A novellákról

Lehetőségem volt Németh Balázs Sötét élsz című kötetét olvasni a Smaragd Kiadónak köszönhetően. Ezután keresett meg a szerző, és ajánlotta fel, hogy olvashatom a további szerzeményeit.

A lehetőségért hálás vagyok, hiszen minden alkalom megtiszteltetés, amikor valaki azt mondja, hogy az én véleményemre kíváncsi az alkotásával kapcsolatban.

A félelemnek a mélységeit szándékozott körbejárni a szerző a kötetben szereplő történeteken keresztül, amelyek némelyike tetszett, némelyike kevésbé.
Néhány esetben csupán egyvalami köré csoportosult gondolatok voltak, többségében sötét hangulattal meglegyintett sztorik, de akadt olyan, amikor sikerült kissé borzongatni is.

Pont azért, mert annyi mindenre képes az ember, amikor a félelem irányítja tetteit, pont azért éltem a lehetőséggel, hogy elolvassam ezt a novelláskötetet, mert régóta érdekelnek azok a könyvek, amelyek az emberi természet misztériumával foglalkoznak. Hogy mi mindenre képes valaki, hogy miért tesz meg bizonyos dolgokat, hogy a ránk gyakorolt külső hatások milyen változásokat eredményezhetnek elménk működésében.

A félelem rezidense esetében egy bemutatkozó alkotásról van szó, az írónak az első szárnypróbálgatásairól, amelyben az őt foglalkoztató képzeteket igyekezett megfogalmazni.
Nem volt rossz, bár helyenként kuszának éreztem a gondolatokat és előfordult, hogy hirtelen nem is tudtam, hová tegyem az aktuális történetet, amit épp olvastam.
A novellák legtöbbje érdekes volt, de egy-két kivételtől eltekintve számomra kevéssé félelmetesek. Körüllengte őket a misztikum, érezni, hogy ott van bennük a lehetőség, aminek viszont érzéseim szerint nem volt lehetősége teljes egészében kibontakozni.

A könyv címe számomra azt jelezte előre, hogy a félelem jelentős szerepet fog játszani a benne fellelhető történetekben, így azt vártam, hogy legalábbis borzongató lesz, hogy majd megül bennem a félelem. Ezt nem kaptam meg maradéktalanul, így nem mondhatom, hogy teljesen magával ragadott a kötet, nem jött az a hűha érzés, amit sajnáltam, de nem bántam, hogy elolvastam, mert érdekes volt.

Idővel, ahogy elgondolkodtam egy-egy novellán, rájöttem, hogy jól tettem, hogy nem egyhuzamban olvastam el a kötetet, mert szerintem itt nem annyira erősen dominál a félelem érzése, ám a történetek képesek elérni, hogy az ember gondolataiban keringjenek, ízlelgetve, tépelődve az olvasottakon.

Összességében

Összességében azt mondhatom, hogy érdekes és elgondolkodtató kötet, ami esetenként borzongató volt, ám sokszor éreztem azt, hogy kuszák a gondolatok. Nem volt rossz, de érezni benne az első kötetekre sokszor jellemző tapogatózást, amikor még nem kiforrott a mű, mert az íróban a lelkesedés mellett még sok bizonytalanságot érezni.

Ott van a lehetőség a szerzőben, ez látszik, csak változnia, épülnie kell, hogy ez teljes egészében kibontakozhasson.

A szerzőt itt lehet megtalálni:

Németh Balázs írói oldal

A kötet beszerezhető: 

Smaragd Kiadó