Szívfacsaró és felkavaró, ugyanakkor vad és szenvedélyes.

Szavakat alig találok, amelyek hűen kifejeznék, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az előolvasója lehetek Marilyn Millernek, akinek minden regényéért rajongok.

Miért szeretem annyira Marilyn Miller könyveit? Mert egyrészt magával ragadó, szenvedélyes történeteket tár az olvasók elé, másrészt minden alkalommal nem mindennapi élethelyzetben lévő embereket mutat be. Láthatjuk, hogy milyen érzelmek dúlnak egy látszólag tökéletes, olykor kegyetlen pasasban. Megmutatja az embert, akit a karakterek rejtenek. Mindemellett mindig valami lényeges mondanivaló bújik meg a sorok mögött.

Érzéki. Felkavaró. Érzelmes. Vad. Szenvedélyes. Ezek a szavak jutnak eszembe A felejtés útján című könyvről. Igazi szívfacsaró olvasmány fájdalomról, gyászról, elengedésről, a lélek gyógyulásáról, érzelmekről, szenvedélyről.

Soha többé nem akarok abban a világban létezni, aminek ő nem a része.

Az első pillanatban a rabja lettem A felejtés útján című könyvnek. Ahogy haladtam az oldalakkal, mindinkább azt éreztem, hogy egyre mélyebbre fúrja magát a lelkembe mindaz, amiről ez a regény mesél.

Nem csupán egy szórakoztató romantikus történetről van itt szó, hiszen a nyers érzelmek, a fékezhetetlen vágy mellett komoly mondanivaló rejlik a sorok mögött.

Egy csodálatos történet ez, amely rámutat arra, hogy nem szabad a rossz emlékek miatt a jókat elzárni, ezzel együtt távol tartani magunkat azok emlékétől, akiket elveszítettünk. Hanem meg kell tanulni elengedni, ezáltal fájdalom nélkül emlékezni, hogy lelkünk józanságát megőrizve képesek legyünk tovább élni.

Minden embernek vannak emlékei. Jók és rosszak egyaránt. Nem kell őket elfelejtenünk, hiszen azok formálnak minket. Vannak boldog emlékek, amelyek nevetéssel, vannak szomorúak, amelyek könnyekkel formálják jellemünket. Tartsuk meg őket! Őrizzük egészen addig, amíg a földi utunk véget ér! Mert ezek a pillanatok mutatják meg nekünk, hogy nem éltünk hiába.

Sokszor iszonyúan nehéz, de ha az ember odafigyel, meglátja, hogy mennyien vannak mellette, mennyien szeretik, támogatják.

Van, hogy az ember szíve, lelke darabokban, de képesek vagyunk összeszedni darabjainkat és újra egésszé válni. Később nem leszünk már olyanok, mint korábban, mert ott lesznek a sebek örök emlékeztetőnek, ám pont ez mutatja meg, hogy emberek vagyunk, akik, ha elbuknak is, képesek újra talpra állni, csak meg kell látni a kiutat.

A lelkünket egy törékeny üvegnek gondolom, ami képes eltörni, ugyanakkor képes újra keménnyé válni. A törések látszanak majd, akár a hegek, viszont ezek emlékeztetnek arra, hogy emberek vagyunk.

Nathaniel első pillantásra egy dögös, tetovált pasas, akinek az önbizalma határtalan, önteltsége az egekben. Aztán ahogy egyre jobban megismerjük, kiderül, hogy sokkal több ő egy izomagyú fickónál. Hatalmas szíve van. A múltban pedig elképesztő fájdalom érte, amitől a lelke teljesen összetört. Olyannyira, hogy bizonytalannak tűnik, kilábal-e ebből az állapotból.

Aztán megismeri Rheat, akit sötét múltja fájdalmasan vesz körbe, gúzsba köti, nem engedi szabadnak lenni.

Kettejük találkozása elképesztő érzelmeket hoz a felszínre. Vonzódnak egymáshoz az első pillanattól. A lány a múltja miatt próbál ellenállni, próbálja ellökni magától Nathanielt.

A találkozás Rheaval mélyen felkavarja Nathanielt, aki hosszú utat jár be, melynek során ki kell bogoznia érzelmeinek kusza szálait, hogy rájöjjön ki is az, aki igazán számít, akit igazán szeret. Vajon sikerül neki? A regény végére ez is kiderül.

Ritka, hogy egy könyvben már az első pillanattól kezdve rokonszenves legyen mindkét főszereplő, pedig ez esetben így van. Mind Nathaniel, mind Rhea már a kezdetektől belopta magát a szívembe, és ez később sem változott. Sőt! Ahogy haladt a történet, csak mind jobban megkedveltem őket.

Szépen fokozatosan, apró információmorzsákat elhintve épült a cselekmény. Néhány dolog nem maradt titok előttem, ám még így is bőven akadt olyan fordulat, ami teljesen váratlanul ért.

Érdemes minden részletre figyelve olvasni a könyvet, mert megannyi apró mozzanat van, amelyeket összeillesztve rajzolódik ki az történet egésze.

A felejtés útján megmutatja az olvasóknak, hogy mire képes az igaz szeretet, hogy mennyi mindent képesek vagyunk megtenni azokért, akik mindennél többet jelentenek számunkra. Megmutatja, hogy az igazi hősiesség az emberi tettekben rejlik, hogy az igazi hősök azok a hétköznapi emberek, akik nap mint nap helytállnak, akik nap mint nap tesznek másokért.

Marilyn Miller könyve rávilágít arra, hogy nem szabad az első pillanatban ítélkeznünk, hanem a mögé az álarc mögé kell néznünk, amit a másik mutat a külvilág felé. Hiszen gyakran annak van a leginkább szüksége szeretetre, akiről a legkevésbé gondolnánk.

Az írónő képes minden könyvében valami újat mutatni, képes minden alkalommal megújulni, én pedig mindig izgatottan várom, hogy legközelebb milyen történetet olvashatok tőle.

Várható megjelenés: 2021. április 12.

A könyv előjegyezhető, megjelenés után megrendelhető az Álomgyár Kiadó webshopjából.

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Marilyn Miller szerzői oldala

Marilyn Miller és olvasói

Marilyn és Ella szenvedélyes birodalma