Kedvelem az antológiákat, mert őszintén, sokszor nincs sem kedvem, sem energiám a hosszabb történetekhez. Olykor csak arra vágyom, hogy valami egészen rövid kis sztorit olvassak, aminek pár perc alatt a végére is érek.

  Azt mondják, hogy a gonosz minden nap ott van bennünk, csak valaki szabadjára engedi, valaki pedig kordában tartja, és ezzel uralja az elméjének azon részét, ami ki akar törni.

    Ismeritek az érzést, amikor a fülszöveg valami igazán sötét és félelmetes olvasmányt ígér, aztán ahogy belevágtok, kiderül, hogy egy szelídebb sztoriról van szó? Én igen, nem egyszer jártam már így, ami valljuk be kissé bosszantó tud lenni, és talán a csalódás szele is meglegyint. Ennek…