Kedvelem az antológiákat, mert őszintén, sokszor nincs sem kedvem, sem energiám a hosszabb történetekhez. Olykor csak arra vágyom, hogy valami egészen rövid kis sztorit olvassak, aminek pár perc alatt a végére is érek.

    Egy ütős sci-fi, mely játszik a világunk teremtésének gondolatával, és azzal a kérdéssel, hogy mitől is vagyunk értelmes lények? Régen volt már olyan, hogy egy könyv annyira magával ragadt, hogy pár óra alatt a végére értem. Az 144.000 ilyen.

    Két dolog jár most a fejemben. Az egyik, hogy nekem ez a történet tetszett. Szerettem olvasni. Így utólag azt mondom, hogy sajnálnám, ha lemaradtam volna róla. A másik pedig amire gondolok az, hogy valamiféle pillangóhatás, vagy inkább dominóelv - már nem is tudom melyik - érvényesült, hogy…