Kedvelem a fantasy történeteket. A jól megírt fantasy történeteket, ahol mind a szereplők, mint a történet szálai úgy vannak megalkotva, hogy képesek magukkal ragadni az olvasót az első pillanatban, hogy aztán az utolsó mondat végére érve se eresszen.

Izgalmas, amikor egy általam ismert író(nő), akinek egy másik zsánerben írt történeteit kedvelem, próbálja ki magát új területen. Mitől olyan izgalmas? Mert tudom, hogy kedvelem a stílusát, de azt még nem sejthetem, hogyan fog mozogni ez a stílus egy másfajta közegben. Bár azért a romantikus-erotikus olvasmányok nem állnak annyira távol a fantasytól. Egy olyan fantasytól, ahol a vágy, a szerelem is fontos szerepet játszik az árulás, a hatalomvágy, a hűség, a barátság mellett. Csupán nyakon öntjük jó adag misztikummal. Na persze azért ennyire nem egyszerű a dolog (világépítés és miegymás), csak annyi bizonyos, hogy nincs olyan nagyon nagy szakadék a két zsáner között. Kellő adag kíváncsisággal és izgalommal vágtam hát bele az olvasásba.

Drukkoltam a történetnek, nagyon akartam, hogy jó legyen, és bizony nem is kellett csalódnom. Ahogy elkezdtem olvasni, szinte abban a pillanatban magával ragadott a történet, majd néhány oldal után olyan mozzanat következett, amitől csak olyasmi járt a fejemben, mint: " jesszus ez marha jó", meg hogy "úristen, ez jobb, mint gondoltam", a "jajj, ezt nem hittem, de így még izgalmasabb lesz"-ről nem is beszélve.

Régen olvastam már az írónőtől, így ki is ment a fejemből, hogy mennyire meg tudja lepni az olvasókat. Ahogy ez tudatosult bennem, örömmel nyugtáztam, hogy rendben, lesznek itt váratlan fordulatok, nem fogok unatkozni. És persze így is lett.

Mindig is szerettem, amikor (zsánertől függetlenül) több szereplő szemszögén át ismerhetünk meg egy történetet, mert érdekes tud lenni, összetettebbé teszi az eseményeket, amikor mondjuk minkét főszereplő gondolatait megismerjük. Persze van olyan, amikor egy sztori úgy működik a legjobban, hogy csak egyvalaki szemén át látunk. Ám ez nem igaz jelen esetben, mert itt igencsak jótékony hatása van a többszemszögnek. A főszereplők árnyaltabbak lesznek, a cselekmény izgalmasabb.

Egy fantasy esetében mindig érzékeny pont az, hogy hogyan képes a szerző felépíteni a világot, amibe a történetét belehelyezi. Lehet a sztori érdekes, a karakterek izgalmasak, ha közben azt érezzük, hogy valami nem kerek, mert a világépítésre nem fordítottak kellő figyelmet. Ez esetben szét fog esni az egész. Szerencsére a Pusztító tűz esetében ez a probléma nem áll fenn.

Szépen, részletesen kidolgozta az írónő a világot, ahol a történet játszódik. Érdekes a két terület, amelyek teljességgel elkülönülnek, a varázslatos lények pedig egyenesen lenyűgözőek. Szívesen látnám képernyőn az egész történetet, de különösen igaz ez Thetorisz világára.

A gyengéim a fantasztikus lények, és mindig izgalmas dolog számomra megismerni, hogy az egyes szerzők milyen teremtményeket hívnak életre, illetve, hogy egy-egy ismert lényt hogyan, milyen tulajdonságokkal képzelnek el. Fantasztikus teremtmények iránt rajongó énem ujjongott az örömtől, úgyhogy ezzel is csak mélyült a rajongásom a Pusztító tűz iránt.

A két főszereplő, Azrael és Avalon között csak úgy izzanak a vágy szikrái. Mivel mindkettőjük szemszögét megkaptam, így beleláthattam az érzelmeikbe, amely rétegeket adott hozzájuk. Néha előfordult, hogy azt éreztem, bennfentes információkat ismerek, mert olyasmit tudtam, amit a másik fél nem, ennek birtokában pedig olykor képes voltam hangosan magyarázni adott szereplőnek, hogy mit csináljon, vagy mit ne. Mintha meghallhatnák... de ez nem tartott vissza. (Gondolom vannak, akiknek ismerős az ilyen szituáció.) Szóval megkedveltem a szereplőket. A szereplőket, akik nem voltak makulátlanok, de mégis, minden tökéletlenségükkel együtt voltak igazán kedvelhetőek.

Akit még szerettem, az Szürke volt. Amikor megjelent a történetben, potyogtak a könnyeim a jelenet olvasása közben. (Szépen nézhettem ki korán reggel a metrón ülve ahogy olvasok, közben meg bőgtem. Talán jó is, hogy akkor értem ennek a résznek a végére, amikor le kellett szállnom, így el kellett tennem a könyvet, volt hát időm megnyugodni.) 

A regénynek nincsen túl durva függővége, de így is roppant kíváncsivá tett a folytatás iránt. Az írónőt ismerve biztosra veszem, hogy lesznek még váratlan fordulatok, tartogat még izgalmas pillanatokat Azra és Avalon története, így nem is csoda, ha kíváncsian várom a folytatást.

A borítóról

Amiről még nem beszéltem, az a borító, ami szép, de mégsem bírom azt mondani, hogy maradéktalanul odavagyok érte. Rendben, hogy a kép alján az elkülönülő két világ jelenik meg, és az is bizonyos, hogy a pasas, aki uralja a borítót, a főszereplő, Azrael akar lenni, aki csak úgy vonzza a tekintetet. Viszont számomra zavaró az, hogy a kavargó moztívumok (amelyek a világok közötti kapu részei) kitakarják a pasas arcát. Persze így sincs semmi baj a képpel, csupán nekem vannak ilyen gondolataim.

Összességében

Renáta W. Müller történeteiben mindig felfedezhető, hogy mennyire szenvedélyes történetmesélő. Amennyire izzik a szenvedély a szereplői között, olyan nagyon szeret az írónő történeteket tárni az olvasók elé. Teljes odaadása a történetek iránt, amelyeket papírra vet, mindig visszaköszön a könyveiből. Érezni, hogy odafigyel a részletekre, hogy azon van, hogy a maximumot hozza ki egy-egy sztoriból. Talán ezért is kedvelem annyira a regényeit.

Rengeteg elolvasott kötettel a hátam mögött, a zsáner rajongójaként azt mondhatom, hogy szerintem Renáta W. Müller kitekintése a fantasy világába egész jól sikerült. Habár én halványan azt éreztem a történeten, mintha nem mozogna teljesen magabiztossággal az írónő ebben a zsánerben, de határozottan jó irányba halad, és biztosra veszem, hogy a folytatásnál már érezhető lesz, hogy határozottabban helyezkedik bele ebbe a közegbe.

Manapság valahogy nem könnyű olyan fantasy történetet találnom, ami képes elvarázsolni, ami eléri azt, hogy úgy érezzem, szinte benne élek abban a világban, hogy a szereplőket megkedveljem, hogy ameddig olvasok, ne létezzen más. Az írónőnek ez sikerült a Pusztító tűzzel. Érdekes, jól felépített világ, váratlan fordulatokban bővelkedő cselekmény, kedvelhető karakterek.

Millió köszönettel tartozom hát a Marysol Kiadónak, amiért lehetőséget adott a történet olvasására.

A regényt pedig ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a romantikus fantasykat, vagy éppen tennének egy próbát ez irányba.

Az írónőt itt találjátok meg:

Renáta W. Müller Szerzői Oldala

Reniverzum – Renáta W. Müller regények rajongói csoportja

A könyv beszerezhető: Marysol Könyvkiadó