Ferenc K. Zoltán: A Fekete Kolostor

 

20230723_150724.jpg

 

Elég ütősre sikeredett a kezdés (szerintem), és később sem igazán lesz szelídebb a történet. Sőt! Eléggé horrorisztikussá válik. Bevallom, hogy engem helyenként már-már sokkolt, és ilyenkor félre kellett tennem a könyvet egy kicsit, és mást olvasnom, mert annyira beleégett egyik-másik jelenet a gondolataimba.

„– Nem vagyok istenfélő ember, mondhatnám úgy is, hogy térdig gázolok a bűnös élvezetekben, de ettől a látványtól az én lelkem is irgalomért könyörög.”

Általában azt mondom, hogy filmen látni egy-egy brutálisabb részt rémisztőbb, mint olvasni róla, de jelen esetben ezt egy kicsit másképp tapasztaltam. Olyan erőteljes volt némelyik jelenet, hogy nagyobb hatással volt rám, mintha filmen nézem. Mondjuk azért is lehet ez így, mert az egész történet úgy elevenedett meg, ahogy a sorokat böngésztem, mintha nem olvastam, hanem láttam volna.

Na de ez nem rettentett el, csak néha kellett egy szusszanányi pihenő. Egyébként tetszett, hogy ilyen hatással volt rám némelyik jelenet, mert ez is csak azt mutatja, hogy milyen jól vannak megírva.

Minden durvább vonás ellenére ez a könyv mégis képes volt elérni, hogy minél többet olvastam belőle, annál többre és többre vágytam.

A történet a vadnyugaton játszódik, erőteljesen jelen van a kereszténység, a vallás, mindezt egy dark fantasybe ültetve. Kissé merész elgondolás, de csak az első pillanatban, mert valahogy nem igazán voltak kétségeim, hogy ez a sztori így működni fog (és igazam is lett). Olvastam már Ferenc K. Zoltántól, így tudom, hogy képes bánni a szokatlan elemeket ötvöző, erőteljes történetekkel. Ráadásul a könnyedség látszatát keltve fejteget súlyos kérdéseket, ás le a lélek legmélyére. Miközben azt érezzük, egy szórakoztató olvasmány sorait böngésszük, sorról-sorra jövünk rá, hogy több van a történetben, mint amit elképzelni mertünk.

Mind a misztikus, sötét hangulatot árasztó borító, mind a fülszöveg már azelőtt felkeltette az érdeklődésem, mielőtt ráeszméltem volna, hogy milyen nagyon akarom ezt a történetet, így kapva-kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem nyílt olvasni a regényt.

Na de miről is van szó?

A szerző által nagyszerűen megidézett vadnyugaton játszódik  a történet, ahol elég vegyes társaság gyűlik össze, hogy felderítsenek egy különös bűnténysorozatot, mely úgy tűnik, az egyház ellen irányul.

Ez a mozzanat, hogy nem kimondottan jófiúk vannak a középpontban, hanem egy züllött társaság, csak még érdekesebbé tette számomra az amúgy is izgalmas sztorit. Szerintem ugyanis sokkal több lehetőség rejlik a nem makulátlan karakterekben.

A eseményeknek van egy fő vonala, ami kiegészül apróbb mellékszállal. Ezek a részek nem teljesen válnak el, de mégis valamilyen szinten külön mozognak egy ideig.

Persze ahogy az lenni szokott, minden szál egy ponton összefonódik, ami után még feszültebb figyelemmel követheti az ember az eseményeket. Tulajdonképpen oldalról-oldalra nő a feszültség, ami eléri, hogy a történet egyre jobban magával ragadja az olvasót (nálam így volt).

Csak úgy pörögtek az események, nem lehetett unatkozni egy pillanatra sem.

Elkezdtem, és képtelen voltam abbahagyni, amikor mégis félre kellett tennem (mert sok volt egy kicsit egyik-másik rész, vagy éppen közbejött az élet), akkor is a könyv töltötte ki szinte minden gondolatomat. A könyv, melynek lapjai úgy meséltek, hogy megelevenedtek számomra az olvasottak. Még most is, hogy napok teltek el azóta, hogy a végére értem, időnként elbizonytalanodom, hogy akkor most olvastam, vagy filmen láttam.

Kedveltem ezt a történetet. Most csak azon gondolkodom, hogy mi tetszett benne a leginkább. A humora, az, hogy nyers őszinteséggel jelenítette valóságot, az emberek tökéletlenségét, a lélek bonyolultságát, az a csipetnyi kis történelem, vagy az, amilyen erőteljes hatással bírtak a durvább jelenetek. Talán nem is bírom elkülöníteni ezeket, mert együtt adták meg A Fekete Kolostornak az "ízét".

Szívem szerint azt mondanám, hogy bátran ajánlom mindenkinek, de mivel vannak benne felkavaróbb részek, így inkább azt javaslom, hogy az olvassa, aki bírja a helyenként brutálisabb sztorikat, vagy aki úgy gondolja, hogy meg akar bírkózni velük a történet kedvéért (szerintem megéri).

 

Fülszöveg:

 

1866. Corpus Christi, Texas.

 

A háborús sebektől szenvedő,mélyen hívő katolikus kisváros még éppencsak talpra tudott állni, amikor újabb sorscsapás éri. Az éj leple alatt ismeretlenek különös kegyetlenséggel gyilkolják meg a helyi papokat és rabolják el a ministránsfiúkat, a tettesek a város határában fekvő Szent Lúcia apácazárdát sem kímélték. Wratiszlaw Arisztid, a magyar születésű seriff számára egyetlen vérrel festett üzenetet hagytak a kápolna falán: „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat!”

 

A seriff és rögtönzött csapata a brutális szekta nyomába ered, ám feladatukat nem csak a köztük feszülő ellentétek nehezítik, hanem a valósággá vált rémálmaik is, a szemük előtt megelevenedő bibliai történetek és a gyötrő kétség, hogy talán ezúttal nem csak emberekkel állnak szemben…

 

A szerzőt itt lehet megtalálni:

 

Ferenc K. Zoltán

 

 

Ahová még érdemes benézni:

 

Morninstar Publishing

 

Morningstar Publishing kibeszélő és marketingcsoport

 

 

A könyv beszerezhető: Morningstar Publishing