Anita Boza: Édes borzongás

Még tavasszal kaptam lehetőséget Anita Bozától, hogy elolvassam az Elsikkasztott szerelem és az Édes borzongás című könyveit. Nagyon köszönöm a lehetőséget!

Mindkét történet felkeltette az érdeklődésem, így az előbbit még tavasszal elolvastam. Ám mivel az Édes borzongás egy téli sztori, ami karácsony előtt játszódik, abban maradtunk, elteszem az ünnepek előtti időszakra, hogy majd ezzel kezdjem a hangolódást az év végi hajrában.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek cselekménye kisvárosban játszódik. Valahogy van egyfajta magával ragadó hangulatuk, amely segít kicsit lassítani, kicsit még jobban kikapcsolódni a mindennapi hajtásból.

Emellett a karácsonykor, vagy karácsony előtt jásztódó sztorik is igen közel állnak hozzám, mert egyszerűen hangulatosak, és jót tesznek a lelkemnek, mert áthatja őket a szeretet, az együttérzés, a pozitív légkör.

Ha pedig veszünk egy kisvárosban játszódó történetet, és meghintjük a karácsony varázsával, akkor valami egészen szívmelengető olvasmányt kapunk.

Nagyon nagy lelkesedéssel vágtam bele a történetbe, amely már a legelején elvarázsolt azzal, hogy a főszereplő mennyire nagy vágyódással beszél a kisvárosról, ahol felnőtt, ahol a könyv játszódik.

… amikor megérkezem ebbe az ezerhétszáz fős kisvárosba, mindig elkap a nosztalgia.

Talán azért, mert itt mintha megállt volna az idő; az emberek név szerint ismerik egymást, mindenki mindenkinek köszön az utcán, törődnek a másikkal. Itt a mai napig hisznek a közösség összetartó erejében, vásárokat rendeznek, és süteményt visznek át a szomszédaiknak ünnepekkor. És mindig keblükre ölelik az elszármazott, de visszatért báránykákat.

Az embernek kedve támad felpakolni és azonnal útnak indulni Quincybe, hogy megismerje azt a varázslatos helyet.

Az egyik kedvenc részem volt az Édes borzongásból, amikor a karácsonyi vásárban vannak a szereplők. Ahogy leírja az írónő az egész helyszínt, a hangulatot. Szinte úgy éreztem, én is ott vagyok.

A borítóról

Mielőtt részletesebben beszélnék a történetről, pár szót szólnék a borítóról. Mit láthatunk a könyv elején? Nos, felül a főszereplőket hivatott megjeleníteni az elegáns ruhába öltözött pár, majd a cím elvágja a képet, és alul megjelenik egy esti kivilágításban látható kisvárosi látkép. Nem rossz, mert szépek a színek, hangulatos is. Viszont én azt éreztem, hogy szívesen kaptam volna többet a látképből, mert így kissé megbújik a pár alatt, akik szépen vannak felöltözve, elegánsak. Ám nekem fura képet adtak ebben az öltözetben, mintha egy múltszázadi regény szereplői lennének, holott nem. Lehet, hogy a kisvárosi hangulatot lett volna hivatott ez az öltözet bemutatni, erre utalt volna, de nekem kicsit zavaró volt.

Összeségében persze szép a kép, de a fülszöveg alapján kissé félrevezető számomra, valahogy nem egészen passzol a történethez.

Na de miről is szól az Édes borzongás? Milyen könyv?

Egy romantikus krimi. Mégpedig egy könnyed hangulatú, humorral és karácsonyi, kisvárosi légkörrel megfűszerezett olvasmány.

Miranda, egy rendőrségi viselkedéselemző, aki az unokabátyja temetésére utazik haza a szülővárosába. Hamar kiderül, hogy nem baleset végzett a kedves rokonnal, hanem bűntény áldozata lett.

A kisváros seriffje, Cody a lány gimis szerelme volt, akivel hosszú évek óta már szakítottak. Úgy alakul, hogy ők ketten együtt nyomoztak a tettes után, miközben próbálták kibogozni azt az érzelmi hálót, ami körbevette őket.

Bevallom a leírás alapján egy érzelmesebb történetre számítottam. Inkább az erotikán, mint az érzelmességen volt a hangsúly. Oké, hogy egy krimi, na de lényeges a szereplők közötti érzelmi kötődés. Ami meg is van, viszont már az elején ízelítőt kapunk abból, hogy Cody igencsak az alfelével gondolkodik, ami az érzelmességet áttolja egy könnyedebb hangvétel felé.

Cody

Lehet, hogy azért, mert valahol egy kevésbé könnyed sztorit vártam, de számomra szinte végig zavaró volt, hogy annyira övön alul van a gondolatközpontja a pasinak. Már-már nyersnek mondanám. Az mondjuk igaz, hogy ahogy haladt a történet, egyre kevésbé tűnt zavarónak ez a momentum, mert annyira izgalmas lett a sztori, hogy kevésbé figyeltem erre. Amikor a végére értem a könyvnek, elgondolkodtam azon, mennyire őszintén mutatkoztak meg előttünk a főszereplő pasas vágyai. Végül arra jutottam, hogy talán mégsem annyira baj, hogy ennyire őszinte képet kaptunk a gondolatvilágáról, mert lehet, hogy zavaró volt kissé, viszont tényleg tiszta képet vetít az olvasó elé Codyról. Talán pont attól annyira emberi, annyira valóságos, hogy ennyire őszintén rálátunk.

Nincs baj ezzel a pasassal, mert nem tökéletes az igaz, viszont jó ember, és jót akar ő mindenkinek.

Minden könnyedség ellenére, azért az ember szíve olvadozik, hogy mennyire odavan Cody Mirandáért még mindig.

Sejtettem, hogy bámulom. Hogy tátott szájjal bámulom. De képtelen voltam levenni róla a tekintetem.

Szánalmas, de amikor találkozott a tekintetünk, újra a gimiben éreztem magam, mint amikor először megláttam őt. Zöld szeme az enyémbe fúródótt, és még a nevemet is elfelejtettem.

Annyira imádtam, hogy ilyen nagyon odavan a pasas! Egyszerűen jó volt ilyenről olvasni, és azthiszem ez volt az egyik, ami feledtette az olykor nyers gondolatokat.

Miranda

Miranda tulajdonképpen egykori szerelme miatt hagyta el a kisvárost, és azóta is kerüli, mert még mindig mélyen felkavarja a pasas. Sokat vívódik a történet folyamán, néha az embernek az az érzése támad, hogy már megint elrohan, már megint túlagyal, de ha belegondolunk így leírva tűnik olykor soknak, amit tesz, viszont a való életben, ha a helyében lennénk, vagyon mi hogyan viselkednénk? Mit tennénk?

Egy igazán szertehető nő, aki talán túlérzékeny, ám ez a múlt miatt alakult így. Tetszik, hogy folyton megmentené az állatokat, a macskákat, ezáltal zűrös szituációkba keveredik.

Sokáig, körülbelül a könyv felénél egy picivel túl rejtve maradt, hogy tulajdonképpen mi történt a múltban, ami miatt Miranda és Cody szakítottak. Feszült figyelemmel vártam, hogy mikor derül ki mi is történt régen. Végül nem csupán az eredeti okra derül fény, hanem plusz információk is kiderülnek, ami miatt úgy alakultak a dolgok, ahogy.

Már éppen kezdtem aggódni, hogy a könyv felénél járok, és még mindig nem lehet semmit tudni a szakításról, amikor kiderült egy visszaemlékezésből, hogy mi volt.

A főszereplők nem voltak hibátlanok, nem voltak tökéletesek, de pont emiatt kedveltem őket annyira. Ami pedig különösen tetszett, hogy tudtak változni, másképp látni magukat, egymást.

A mellékszereplők közül Miranda apját, dr. Jonest éreztem nagyon szimpatikusnak. Ahogy viselkedett, ahogy kiállt a lánya mellett minden helyzetben, mindezt úgy, hogy nem tűnt egy vaskalapos, szigorú apának.

Egyszerűen imádtam az apja és a lánya közötti csodás kötődést. Szívet melengető ilyenről olvasni.

Könnyek szöktek a szemembe, miközben csak meredtem némán apámra. Gyerekkoromtól kezdve ezt csinálja. Olyan természetesen áll minden zűrös helyzethez, amitől eláll a szavam. Míg a suliban más lányok az anyukájukhoz szaladtak egy-egy kudarc szülte szituációban, és biztosak lehetek benne, hogy az apjuk leordítja a fejüket, én mindig számíthattam az apám támogatására. Úgy állt mögöttem, mint egy néma, tántoríthatatlan sziklaszirt.

Minden csodálatom ellenére felvetődött bennem, hogy miért alakult úgy, hogy ennyire kötődik Miranda az apjához, miközben az anyjával sincsen baj. Ragaszkodik ugyan a társadalmi szokásokhoz, elvárásokhoz, de imádja a családját, bár azt érezni, hogy talán eltávolodott kissé a lányától. Persze idővel erre a kérdésre is megkaptam a választ. Ettől nem értettem meg minden tettét, de más színben láttam. Alapvetően jó ember ő, jót akar, de talán ezt a jót túlságosan is görcsösen akarja a lánya számára.

Ha már krimi, beszélni kell erről a részéről is. Igaz, hogy a romantikus vonal nagyobb szerepet kapott a történetben, mint maga a krimi szál, viszont zseniálisan adagolta az információkat a gyilkosságról az írónő. Időnként elhintett egy-egy apró információmorzsát, amitől mindig úgy éreztem, hogy na most akkor már tudom ki volt a tettes. De nem, ez nem ennyire egyszerű. Jöttek az információ,k, csavargatta a szálakat az írónő, viszont sehogy sem sikerült rájönnöm, hogy ki volt a gyilkos. Ez pedig annyira, de annyira jó volt! Imádom, amikor sikerül úgy alakítani az eseményeket, hogy nem derül ki egy kriminél az elkövető kiléte, amikor az olvasó csak gondolkodik, töri a fejét, de mégsem sikerül rájönnie ki lehetett.

Tetszett, hogy Miranda viselkedéselemző volt. Ez egyrészt sok lehetőséget ad az írónak az információk adagolására anélkül, hogy túl direkt lenne a dolog. Másrészt szeretem a nyomozós filmeket is, ahol viselkedéselemzők próbálják elkapni a tetteseket. Szóval ez egy plusz pont volt a történetnek.

Összességében

Összességében azt mondhatom az Édes borzongásról, hogy elsőre egy könnyed stílusú romantikus krimi, viszont, ha az ember jobban odafigyel, ha a felszín alá néz, akkor észreveszi, hogy ez a történet jóval több, mint ahogy azt mutatja magáról. Hogy miért? Mert varázslatra képes! Elvisz egy olyan helyre, ahol az emberek máshogy viszonyulnak egymáshoz, mint azt a mindennapok rohanó világában egy nagyvárosban teszik. Megmutatja a történet, hogy hogyan is lenne jó hozzáállnia az embereknek egymáshoz, az állatokhoz. Megmutatja, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni, dönteni, hogy nem minden úgy van, ahogy az elsőre tűnik.

Hiába a krimi szál, mégis egy cseppnyi oázis ez a könyv, ez a történet az olvasók számára, akik a mindennapokban egy kevés békességre, nyugalomra vágynak.

TARTALOM:

Miranda Jones, a San Franciscó-i rendőrség viselkedéselemzője szomorú hírt kap szülővárosából, Quincyből: kedvenc unokabátyja bűntény áldozata lett.

Miranda hazautazik a temetésre, bár a háta közepére se kívánja a találkozást az exével, Cody McKlainnel, az álmos kisváros seriffjével, akivel annak idején nagyon csúnyán szakítottak. Amíg Quincy lakói a karácsonyi ünnepekre készülődnek, Cody a tettes nyomába ered, és megkéri Mirandát, hogy segítsen neki a nyomozásban.

Az egykori szerelmesek kénytelenek együtt dolgozni, és félretenni múltbéli sérelmeiket, ha el akarják kapni az elkövetőt. Miközben egyre több titok kerül napvilágra az ügy gyanúsítottjaival kapcsolatban, Miranda és Cody között felforrósodik a hangulat.

A hideg, havas téli éjszakák árnyai között ott leselkedik valahol a gyilkos, de Miranda szívére legalább ekkora veszélyt jelent Cody újbóli közeledése is.

Könyvszenvedély