Glaszhütter Bianka: Gyémánt

Egy misztikus, szívbemarkoló történet tele titkokkal és érzelmekkel.

Az Ágenda Kiadó gondozásában jelent meg 2020. januárjában Glaszhütter Bianka: Gyémánt című regénye e-könyvként.

Teljesen ismeretlen volt számomra a szerző, amikor ráakadtam a könyvére. Egy fiatalokról szóló, misztikus történetet olvastam volna, amikor szembejött velem a Gyémánt, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem, és ami legnagyobb örömömre beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, mert egy igazán remek olvasmány.

Glaszhütter Bianka: Gyémánt

Tartalom:

Egy szokványos iskola átlagos tanárokkal és átlagos diákokkal.

Azonban, az épület falaihoz vér tapad.

Egy szörnyű tragédia, mely a falakon belül történt évekkel ezelőtt.

Csak az tudja a valódi történetet, aki azokban az időkben részese volt az iskolán belüli terrornak, az elfojtott érzéseknek és a gyerekek kegyetlenségének.

Mivel a társadalom igazán kegyetlen arcai a gyerekek.

A sajátos kemény és megdönthetetlen hierarchia rendszer az ami sokak életét, akár egy billog meghatározza.

1982. Az év, amely egy sötét pontja volt a múltnak és mégis, egy sokkal színesebb pontja a jövőnek.

Diamond egy átlagos lány bár maga sem tudja, hogy valójában egy csoda az élők sorában. Látja a halottakat.

Pontosabban egy halottat. Max Luis Smith, egy a diákok közül, aki az iskola falain belül ért el az utolsó órája.

De miért ragadt ide? És miért nem tud átkelni? Mikor fog végre végre szabadon távozni a lelke?

Ezek a gondolatok hangoznak el újra és újra, a válaszok rájuk azonban rejtettek. Talán nem is léteznek.

A tiszta szívű Diamond megfogadta, hogy segít apja régi történeteiből, szinte barátként ismert fiúnak átkelni a túlvilágra.

Talán fájó szívvel halad előre, hogy a fiú meglássa a fényt, de minden porcikája és az esze azt sugallja, hogy meg kell tennie és segítenie kell.

Ez azonban nem egy könnyű feladat. Ő pedig egy olyan lány, aki sohasem adja fel!

Képek forrása: Pixabay

Véleményem:

A Gyémánt egyszerre szól a barátságról, szerelemről, bántalmazásról, fájdalomról, elengedésről, megbánásról, feloldozásról.

Könnyed és laza stílus mögé bújtatja a szerző a komoly témákat, ezáltal eléri azt, hogy egy szórakoztató történeten keresztül gondolkodjon el az olvasó.

Olykor megnevettetett, szinte láttam megelevenedni egy-egy vidám jelenetet. Olykor pedig mélyen felkavartak az események, szinte fájt olvasni.

Bajban vagyok, mert nem igazán tudok erről a könyvről bővebben írni spoiler veszélye nélkül. A fülszöveg egészen jól leírja miről is van szó ebben a sztoriban, amit meg nem említ azt jobb, ha az olvasó maga fedezi fel, úgy sokkal élvezetesebb elmerülni ebben a regényben.

Bevallom nekem nagyon hamar voltak megérzéseim néhány dologgal kapcsolatban, és mire befejeztem a könyvet, kiderült, hogy igazam volt.

Noha nem tudott nagy meglepetést okozni számomra a szerző, de azért volt olyan, ami eszembe nem jutott volna, ami engem is meglepett.

Amellett, hogy imádtam és nagyszerűnek tartom a Gyémánt című könyvet, volt olyan negatív tényező, amiről úgy érzem említést kell tegyek. Igazából nem egetverően nagy dologra kell gondolni, csupán apróságról van szó.

Szóval ami zavaró volt számomra, hogy hiába jelezte a szerző melyik évben járunk, de sokszor nem derült ki egyértelműen, hogy kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Azon túl, hogy az év megvan bejelölve, azt is meg lehetne nevezni, kinek a szemén keresztül látunk éppen.

Persze bele lehet rázódni abba, hogy minden rész elején átgondoljuk ki van a középpontban, de így pár pillanatra megakad az olvasás. Ez pedig roppant zavaró tud lenni, amikor egy igazán érdekfeszítő könyv van a kezünkben és falnánk a sorokat.

Habár az érezhető volt, hogy nem túlságosan kiforrott stílusban ír a szerző, de ezt szinte észre sem vettem, annyira magával ragadott a történet az első pillanatokban.

Minden zavaró tényező mellett imádtam ezt a sztorit! Egészen egyszerűen odaszegezett a kijelző elé és nem szabadultam, míg a végére nem értem.

Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, érdemes elolvasni!