Szabó Tamás: Holdvíz

Retro hangulatú regény tele titkokkal, váratlan fordulatokkal és olyan eseményekkel, amelyek a lelkem mélyéig felkavartak.

Hálásan köszönöm a Maxim Könyvkiadónak és Szabó Tamásnak, hogy elolvashattam a Holdvíz című könyvet.

2019-ben jelent meg ez a kötet a Maxim Könyvkiadó gondozásában, a Dream válogatás sorozat keretében.

Szabó Tamás: Holdvíz

TARTALOM:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

VÉLEMÉNYEM:

A fiatalos lendület találkozik a választékos kifejezésmóddal, egy egészen egyedi stílust hozva létre, ami számomra ezután már az író sajátja lesz.

Olyan módon képes mesélni a szerző ezt a nem mindennapi történetet, hogy nem is nagyon tudtam másra figyelni, folyton ott járt az eszemben, akkor is, amikor éppen nem olvastam.

A könyvben előforduló dalok a gondolataimban felcsendülve megannyi emléket idéztek meg.

Ahogy haladtam a történetben, mind jobban magával ragadott, bár be kell valljam, hogy több alkalommal félre kellett tegyem a könyvet, mert hát egészen egyszerűen kiakasztott.

A viszonylag nyugodt kezdet után fokozatosan gyorsultak fel az események.

Rengeteg csavar volt a regényben, egyik váratlan fordulat a másik után, amit én nem bántam, mert imádom, amikor egy olvasmány kiszámíthatatlan, amikor fogalmam sincs mi történik majd a következő oldalakon.

Nekem tetszett, hogy nem voltak tökéletesek a szereplők.

Lehet az én fura ízlésem, de jobban megfognak azok a könyvek, amelyekben a szereplők nem hihetetlenül szépek és a természetükben, a viselkedésükben is van némi kivetnivaló.

Jól megalkotta a karaktereket a szerző, egészen valóságosak voltak.

Igaz, hogy ha nem lenne egy könyvben negatív figura, akkor nem lenne ellenpólus. Úgy meg hogyan is formálódhatna a főhős jelleme? Így értem, hogy miért kellett a történetbe az az elvetemült maffiavezér, de azért amilyen undorító dolgai voltak, az nekem sok volt. Akkor is félre kellett tennem az olvasást, amikor kiderültek részletek erről az alvilági figuráról.

Nem is tudom mi a műfaja ennek a könyvnek. Kalandok sorában van része a szereplőknek, de mégsem mondanám csupán kalandregénynek. Viszont a romantika szót nem tudnám egyértelműen használni, amikor meg kellene határozni a témát. Annyi bizonyos, hogy mindenképpen egy érdekes olvasmány.

Felkavart, kiakasztott, de tetszett ez a könyv. Most kíváncsian várom, hogy legközelebb mi pattan ki a szerző tollából (mit pötyög le a billentyűzeten).

ZOLTÁN :

Amikor elolvastam az első pár oldalt, egy elkényeztetett, gazdag ficsúrnak gondoltam Zoltánt. Be kell valljam, hogy ekkor nem kedveltem.

Annak ellenére, hogy nem volt szimpatikus, azt éreztem, nem szabad leírni, hogy csak időt kell adjak neki, mert okoz ő még meglepetést, ami után kedvelni fogom. És milyen jól gondoltam! Ugyanis a történet későbbi szakaszában kiderült, hogy a nagy bajban mennyire összeszedett tud lenni.

Az elején azt éreztem, hogy csak nyűglődik Zoltán, nem igazán tudja mit kezdjen magával. Hiába járt egyetemre, de mintha nem lenne célja, mintha üres lenne az élete.

A jószándék vezérli, amikor az anyját védeni akarja, ezért nem beszél neki az apja haláláról, de nem olyan biztos az, hogy ez a legjobb döntés. Nem tűnik megfontoltnak, inkább egy gazdag ficsúr dacos cselekedetének, aki azt akarja bizonyítani mennyire felnőtt.

Átgondolatlan, hirtelen döntések jellemzik kezdetben Zoltánt, ami ugye a történet folyamán változik.

NOÉMI:

Noémi egy temperamentumos fiatal csitri, aki nyughatatlan természete miatt örökké bajba keveredik. Nyers modora, túlzott lazasága miatt sokaknak ellenszenves a természete, emiatt nehéz kedvelni.

Mindenképpen pozitív a lánnyal kapcsolatban, hogy hitelesen megalkotta a személyét a szerző.

Teljes mértékben átjött az az idegesítő, örökké bajba keveredő, meggondolatlan lány képe, akinek beszéde, tettei soknak tűntek helyenként.

Habár nem túl szimpatikus karakternek lett Noémi megalkotva, de én mégsem gondoltam őt olyan nagyon rossznak.

Meg kell mondjam, hogy nekem nem tetszett, ahogy Noémit becézték a történetben. A Nómi megszólítástól a falra tudtam volna mászni. Fura volt és idegesítő.

A BORÍTÓ:

Úgyérzem pár szó kell szóljak a borítóról, ami sajnos nem lopta be magát a szívembe.

Amikor bizonyos szögből nézzük az elején a képet, akkor láthatjuk benne a fényes, csillogó részeket, ami klassz megoldás, valamint gyönyörűek a színek, de ennyi az, amit pozitívumként fel tudok hozni.

Rendben, hogy fontos szerepe van a sztoriban a víznek, ezért jelenik meg a borítón ez az elem, de valami más koncepcióban kellett volna megmutatni.

Olvasás előtt sem voltam kibékülve a borítóval, miután pedig a végére értem a könyvnek, azt gondolom, hogy szerintem nem illik a történethez.

IDÉZETEK:

– Néha csak rá kell bízni magunkat az események sodrására, Szentpál úr. Ha erőltet valamit, nem biztos, hogy megkapja. Lehet, hogy épp akkor éri el, mikor nem űzi oly vadul.

Az élet túl rövid, nem szabad halogatni dolgokat.

És végezetül hadd világosítsam fel: a szerelmünk halála az igazi csapás! Ez a „megoldhatatlan” probléma, nem pedig a viszonzatlan szerelem.

– Nekem nem számít, ki vagy, mi a neved és honnan jöttél. A személyiséged és a lényeged ugyanaz marad. … Én mindig szeretni foglak,…

– Egész életemben nyughatatlanul vándoroltam, és kerestem valamit, ami elérhetetlen. Becsaptam magam. Elégedetlen voltam azzal, ami van; pedig sokkal jobban meg kellett volna becsülnöm a már meglévőt. már nem akarok többé előrefelé menni! Szeretnék végre megállapodni.