Egy megrázó orvosi krimi, amely lényeges mondanivalót rejt a soraiban. Egy történet, amely nem csupán arra hivatott, hogy szórakoztasson, hanem arra is, hogy elgondolkodtasson.

Nagyon brutális sztori! Egyenesen sokkoló! Felkavarta még az én Robin Cook könyvein edződött agyamat, lelkemet is.

Az Ágenda Kiadó gondozásában jelent meg 2020. augusztusában Geoffrey Saccular: Szép halál című könyve elektronikus formában, amelyet a kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni. Ezúton is nagyon köszönöm!

Miért mondom azt, hogy durva ez a könyv, amikor tulajdonképpen jellegében egy orvosi krimire hajaz és a fent említett külföldi szerző sokat forgatott történetei jutottak az eszembe róla? Nos, talán azért, mert Magyarországon játszódik, olyan betegségek jelentek meg benne, amelyek nem a képzelet szüleményei. Vagyis nagyon is lehetséges volna olyan események megtörténte, mint amiről a Szép halál szól.

Szeretem az orvosi krimiket, jó néhány Robin Cook könyv pihen a polcomon. Nem a kegyetlenség vonz, hanem ahogy azt már párszor mondtam, a titkok és a rejtélyek. A végletekig tud hajtani a kíváncsiság, hogy mi miért alakult úgy egy sztoriban, ahogy azt az író elmeséli. Imádom felderíteni az okokat, a miérteket.

Fogalmam sincs honnan ez az érdeklődés, azt meg pláne, hogy az orvosi témájú krimik miért vonzanak annyira. Miért érdekelnek még inkább az e témájú esetek.

A Szép halál nagyon durva jelenettel indul. Amikor a prológust elolvastam, bevallom kicsit félre kellett tennem a könyvet, mert annyira megrázó volt számomra.

Később, amikor folytattam, nagyon lassan, apránként haladtam, mert emésztenem kellett az olvasottakat. Persze volt egy pont, ami után bármilyen felkavaró volt is, nem bírtam letenni, mert annyira berántott a történet, annyira kíváncsi voltam ki áll a háttérben, és miért teszi, amit tesz.

Miről is szól ez a történet?

Úgy indul az egész, hogy egy fehér leples alak kegyetlen módon kivégez valakit. (Nem tudni kicsoda, és azt sem miért kell eltakarnia magát, és miért beszél alig érthetően, már persze ha megszólal. Később persze kiderül, de addig tulajdonképpen fel sem tűnik miért takargatja annyira magát az elkövető. Izgalmas ám!) A pláne benne, hogy hozzá sem ér, de mégis elmondhatatlanul borzasztó kínokat él át az áldozat.

Később különböző vírusok segítségével szintén kegyetlen módon végez a gyilkos több emberrel. Mindig egyre kifinomultabb, egyre jobban kivitelezett módon.

Sok szereplő van jelent a történetben, és ahogy haladunk előre, mind többen lesznek. A szálak pedig elkezdenek roppant módon bonyolódni. Ami nagy odafigyelést igényel, és az ember elkezd azon aggódni, hogy bír-e majd követni minden egyes részletet.

Ám olyan bravúros módon oldotta fel ezt a problémát a szerző, hogy az olvasónak nem kell elvesznie az információáradatban. (Szerintem nagyon jó ötlet, és már azért sem árulom el, hogy mi az, mert jobb azt olvasás közben felfedezni.)

Ahogy halad előre a sztori, megismerhetjük a gyilkos múltját is – bár az konkrétan nem hangzik el, hogy kinek a múltja, de egyszerűen tudja az ember, hogy kiről van szó. Apránként egyre több részlet derül ki arról mi minden történt a múltban, aminek tulajdonképpen a folyománya a jelenkori eseménysorozat.

Egyébként fantasztikus – az olvasó a plafonon van az idegességtől, hogy mikor derül ki valami a gyilkos személyről – milyen sokáig tudott mesélni a szerző az emberünkről, aki mozgatta a szálakat, úgy, hogy semmi nem derült ki arról kicsoda ő valójában. Még…na de ezt sem árulom el, mert fedezze fel mindenki magának olvasás közben. 

Aztán egyszer elhangzott egy név, megtudtuk a nevét, de ez még mindig nem jelentette azt, hogy már kiderült, hogy a jelenben honnan irányít az elkövető. (Megjegyzem eddig fogalmam sem volt, de ez volt az a pont, amikor a homlokomra csapva megvilágosodtam. Innen tudtam a jelenben hol található az emberünk. A részleteket ekkor még előttem is homály fedte, de volt, amire rájöttem.)

Egyszerűen elképesztő, hogy milyen módon játszott a szavakkal, az információ adagolásával a szerző. Az ember az egyik ámulatból esett a másikba. Képes volt megtalálni azt a ritmust, amivel lassan adagolta a tudnivalókat, közben az események pörögtek. Az, hogy milyen sokáig nem is lehetett sejteni semmit a gyilkos kilétéről mindamellett, hogy mégis rengeteg minden kiderül róla. Na ez valami fantasztikus!

Mire az ember a könyv végére ér, rájön, hogy nem szimplán egy izgalmas és felkavaró történetet ismerhetett meg a Szép halállal (a cím is értelmet nyer a végére), hanem a sorok mögött van min elgondolkodni.

Semmi sem történik véletlenül. Mindennek oka van. Ha durván, kegyetlenül bánunk valakivel, mert az más, mint az átlag – és most nem arra gondoltam, hogy a saját neméhez vonzódik, hanem arra, hogy például valamilyen testi elváltozás látható valakin, vagy merőben más nézeteket vall, mint a nagy többség –, akkor annak mindig következmény van. Néha igen súlyos.

Olykor elég lenne egy kevés odafigyelés is. Igenis számít az az egy ember, azaz egy gesztus. Nem kell nagy dolgot tenni ahhoz, hogy valakinek az életében hatalmas változást idézzünk elő.

Ez a könyv arra mutat rá, hogy figyeljünk oda egymásra. Ne csukjuk be a szemünket, ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk a másik poklát. Ami nekünk semmiség, az a másiknak a világot jelentheti.

Az biztos, hogy a gyengébb idegzetűeknek nem ajánlanám, de egyébként nagyszerű történet, ami az (orvosi) krimik kedvelőinek tetszeni fog.

Itt lehet beszerezni a könyvet:

Ágenda Kiadó