Hivatalos Andi-depresszáns újratöltve!

Már az előzménykötetben a kedvenceim lettem Andreaék, akik akkor (és most is) átsegítettek néhány nehezebb napon. Ők lettek az én hivatalos Andi-depresszánsaim.

Amikor lehetőség adódott megjelenés előtt olvasni Rigóék újabb kalandjait, akkor bizony azon nyomban lecsaptam a lehetőségre, mert ebből a két bolondból (a lehető legjobb értelemben mondom) sosem elég. Ők mutatták meg, hogy mennyire közel ál hozzám a narrációs szatíra, ami a szerző sajátja, ami jellemzi kedvenc főhőseim történeteit. (Azt érzem, mintha egy kicsit a szívemből szólna a szerző, amikor tőle olvasok, amikor ebben az igazán kivételes stílusban íródott könyveiben elmerülök.

Szavakat alig találok, mennyire hálás vagyok a lehetőségért, mennyire nagyon köszönöm a lehetőséget az írónőnek, hogy megjelenés előtt olvashattam Andreaék karanténos kalandjait.

Az Andrea tutto bene egy naplóregény (karanténnapló), amely formátum talán szokatlan, ám a szerző stílusa annyira üdítő, hogy egyszerűen csak élveztem az olvasást.

Mielőtt részletesebben beszélnék a könyvről, mindenképpen meg kell említsem a rajzokat, amelyek felbukkannak a regényben, megszínesítve az olvasottakat. Sajnáltam, hogy az e-könyv olvasóm csak fekete-fehérben jeleníti meg a könyveket, nem színesben. Sokszor nézegettem a gépemen a könyvben lévő grafikákat, ahol színesben csodálhattam őket. Annyira csodásak a képek, a színek!

A borító színesben:

Egy tejeskávé mellett kezdtem el a könyvet egy borongós vasárnap reggelen. (Igen, jól látjátok, a bögrém is Andrea&Andrea. Hiába na! Nagy rajongójuk vagyok, és ha már ilyen bögrém van, akkor ebből iszom a tejeskávém, miközben olvasok.)

Régi ismerősökként köszöntöttem Rigóéket, örültem, hogy bepillanthatok a mindennapjaikba. Régen hallottam felőlük, kíváncsi voltam mi van velük.

Mindannyian nehézségek elé néztünk 2020-ban. Mindenki életét beárnyékolja a Covid-19 és ami mögötte van. Ki nehezebben, ki talán könnyebben viselte a megpróbáltatásokat, a történéseket. Mindenkinek más miatt, máshogy nehéz. Aggódtunk/aggódunk szeretteinkért.

Az ember igyekszik megtalálni a mindennapokban azt a pontot, azt az apró valamit, ami segít túllendülni a hullámvölgyeken, ami segít, hogy az ember ne adja fel. A mostani járványhelyzetben fokozottabb terhelésnek vagyunk kitéve testileg, lelkileg, szellemileg, mindenhogyan.

Az Andrea tutto bene vidám, közvetlen hangulatával mutat rá arra, hogy más is mennyire nehezen éli meg a járvány miatt kialakult helyzetet. Ahogy bepillantunk Rigóék mindennapjaiba, rájövünk, hogy bizony számtalan olyan dologról olvasunk, amit mi magunk is átéltünk, megéltünk.

Emlékszem, hogy tavasszal nagyon sokszor ébredtem a sírás határán azzal, hogy azt sem tudom milyen nap van. Hétköznap, vagy hétvége? Kell tanulni a gyerekeknek? Melyikünknek kell munkába mennie, és akinek kell, annak mikor? Különben is mennyi az idő? Hol vagyok és ki is vagyok? Volt bizony olyan, hogy percekig ültem az ágy szélén és próbáltam visszatalálni önmagamhoz.

Olyan légkör van jelen ebben a könyvben, olyan vidám jelenetekről olvashatunk, amelyek rendesen megdolgoztatják az ember rekeszizmait, ezáltal kizökkentve a fásultságból, tipródásból, a rossz hangulatból.

Némi ízelítő Rigóék mindennapjaiból, akik két pici babával rekedtek otthon a karantén idején.

Éjfél előtt

Ó, kikölykök hasfájásának istene! Egy órája üvöltenek az ikrek. Tartok tőle, túl hamar kezdtünk brokkolit adni nekik… Jó-jó, még nincsenek pont félévesek, csak az ötödik hónapot töltötték. Öregítem őket néha, mert az olyan menő. De jaaaj, hát honnan jön belőlük ekkora hang? Ezek félig olaszok! Most ugrom ki az ablakon…

Mindig jó olyat hallani, amikor segítik egymást az emberek. Amikor ilyenről olvasunk, az kicsit megmelengeti a szívet. Ha ráadásként humorba van csomagolva, az még jobb.

Mi? Már meg is szervezték az öreglányok ellátását? Óránként lehordja valaki Pamacsot és Cukit, a két korcs szőnyegcirkálót, ha akarják a dögök, ha nem? Pöpec! Imádom azt a házat. Kicsit azért megnyugodtam. Mindenesetre holnap is telefonálok, biztos, ami rendőr.

Van az úgy, hogy olykor az ember élvezi az ébredés utáni pillanatokat, amikor még minden nyugodt, amikor még nem indult el a nap.

Amíg az ember nem kel ki az ágyból, addig egy kicsit mennyország az egész világ.

Biztosan sokan emlékeznek arra, amikor tavasszal a karantén ideje alatt olyan videók keringtek az interneten, ahol az olaszok az erkélyre kiállva, vagy csak az ablakon kihajolva közösen énekeltek. Bevallom sosem figyeltem mennyire tisztán szólnak ezek a dalok, mert az összetartó ereje, az emberek hangulatára gyakorolt pozitív hatása volt a lényeges (legalábbis mi imádtuk). Ez a mozzanat említésre kerül a könyvben is.

Mielőtt visszavonultunk, eszembe jutott, hogy meglehetősen szórakoztató lenne kollektíve vinnyogni az utcánkban éneklő trubadúrokkal.

Alapból jópofának tartom ezt a kezdeményezést, ha a druszám, a Bocelli énekel, azonban mellettünk meglehetősen botfülű szomszédok laknak.

Szóval büntetés tőlük a Bella Ciao, igaz, azért emeli a közhangulatot, na. És végeredményben arra most iszonyatosan nagy szükség van. Addig sem ölik egymást az emberek…

   Na, dalra, olasz!

Legszívesebben ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, fel sem keltem volna, míg a végére nem érek. Sajnos erre nem volt lehetőségem, így több nap is eltelt, mire a végére értem a történetnek. Utólag azt kell mondjam, hogy nem is bánom annyira, hogy elhúzódott az olvasás, mert nehéz napok vannak mögöttem, de minden napra jutott egy adag Andi-depresszáns, így könnyebben lendültem túl a nehézségeken.

Az előzménykötet nélkül is érdekes lehet a regény, mégis én javasolnám elolvasni. Az Andrea&Andrea című könyv megvásárolható nyomtatott és elektronikus formában a Mogul Kiadó webshopjában.

A megjelenés várható ideje: 2020. november 30.

A könyv elektronikus formában előrendelhető, később beszerezhető a Mogul Kiadó internetes áruházából.

A szerző az alábbi helyeken található meg:

Robin O’Wrightly Books

Robin és Borka univerZUGa

Borka-Firka

 Blog: Robin O’Wrightly

Megjegyzés: képek forrása Robin O’Wrightly