N. A. Mash: Ikermágia
Egy egyedi fantasy történet varázsos lényekkel, izgalmas kalandokkal. Egy történet az összetartozásról, a családról, a hűségről, a barátságról, a kitartásról.
Az ikermágia…a sötét és fény mágiáját keveri össze, és ezáltal ereje pusztító.
Az Ágenda Kiadó jóvoltából adódott lehetőségem elolvasni N. A. Mash: Ikermágia című könyvét, amit ezúton is nagyon köszönök.
A Prológus elolvasása azt a benyomást hagyta maga után, hogy egy fiatalos hangvételű, lendületes történet vár rám, amelyben megannyi különleges, varázsos lény felbukkanása várható. Ezzel engem már megfogott magának a regény, így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.
TARTALOM:
Ha olyan mágiával rendelkezhetnél, ami mindenek felett áll, benne lennél?
Sokszor elgondolkozol azon, hogy egy hős vagy, valaki, aki olyan erővel bír, amivel más nem?
Ezt az erőt csak jó célra használnád? Ha igen, mi ez a jó cél?
Neked jó, vagy másoknak? Pillanatnyilag vagy hosszútávon?
Kérdések, amire azt hiszi az ember, hogy tudja a választ, de nem… igazából nem tudja.
El sem gondolkozik, csak hős szeretne lenni.
A mi világunkban csak egy valaki van, akire azt tudnám mondani, hogy tudja a válaszokat.
Csak gondoljatok bele, egyetlen egy személy. Nem sok, de eggyel több, mint nálatok.
Na, de, nem szeretnék lehangolni senkit sem, ez nem az én szokásom, be is mutatkoznék nektek.
Mash vagyok, 21 éves, mágiahasználó.
A történetem egyik főszereplője, a címből adódóan, gondolom sejted, hogy miért „csak” az egyik.
Ha meg nem, akkor többszörös cím olvasással előbb-utóbb biztosan, de valószínűleg okosabb leszel.
Nem szeretnék pimasznak tűnni, nem is vagyok az, de ha szánsz a történetemre némi időt, akkor ez ki is fog derülni belőle.
Az biztos, hogy nem egy mindennapi történet, de annál érdekesebb, ezt garantálhatom.
Egy történet, ahol a mágia uralkodik, egy történet, ami egy ikerpár nem mindennapi kalandjait mutatja be.
Tele mágiával, harcokkal, megpróbáltatásokkal.
Ha érdekel téged mindez, és vonz a mágia, akkor ne habozz, vár téged az: Ikermágia.
VÉLEMÉNYEM:
Biztosan többen is voltak már úgy, nem is egyszer, hogy elkezdtek egy könyvet és egyszerűen belevesztek az olvasásba, olyan magával ragadó volt a történet. Na én pont így jártam az Ikermágiával. Elkezdtem, és csak úgy faltam a sorokat. Hajtott a kíváncsiság, hogy felfedezzem minden sorát ennek a történetnek.
A borító:
Egyszerű, letisztult kép az, amit a könyv borítóján láthattam. Nekem pont a maga minimalista stílusa miatt tetszett meg ez a külső. Felcsigázta az érdeklődésem a sztori iránt pontosan a szerény volta miatt.
Lehet csak én vagyok így ezzel, de egy egyszerű külső is felkelti az érdeklődésem egy könyv iránt. Nem tehetek róla, de felpiszkálja a gondolataimat az, amikor valaki merészen egy szimpla külsőt ad a történetének, mert rögtön azon gondolkodom, hogy vajon milyen olvasmány rejthetnek a benne rejlő sorok.
Nekem sajnálatos módon fekete-fehérben jeleníti meg a borítót a könyvolvasóm, de eredetileg arany színben játszik.
Akadt néhány furcsán megfogalmazott mondat, vagy olyan eset, amikor a szórend volt zavaros, de szerencsére ezek nem igazán akasztották meg az olvasást. Mindezek a tényezők valószínűleg egy kezdő író kiforratlan stílusát mutatják.
Miért is kedveltem az Ikermágia című regényt? Miért mondom azt, hogy érdemes volt elolvasni? Jöjjenek részletesebben a gondolataim, amelyekből kiderül mindez.
Imádom, amikor egy fantasy egyedi teremtményeket jelenít meg. Egyszerűen odavoltam azokért a mágikus lényekért, amelyeket az Ikermágia megmutatott. Izgalmas volt olvasni egy-egy ilyen teremtmény leírását, jellemzését. Tetszett az is, hogy nem mindegyik tudott emberi nyelven kommunikálni.
Hiába na, engem lenyűgöznek a misztikus élőlények, akkor meg pláne, ha nem csupán olyanokról olvasok, amelyek már számtalan regényben szerepeltek, hanem újabbakat talál ki a szerző.
Meg kell említenem két különleges lényt, amelyek jelentősebb szerepet játszanak az Ikermágiában, ezek az elfek és a drimendek.
Az elfeket azért emelném ki, mert tetszett, hogy hozzányúlt a szerző az általános kinézetükhöz, tulajdonságukhoz.
A drimendek pedig azért is érdekesek, mert egy új fajként kerülnek az olvasók szeme elé. Ők azok például, akik nem emberi nyelven beszélnek egymással.
Elf: „…a megszokottól kissé itt eltérőek az elfek, nem csak varázslat szempontjából, hanem kinézet szempontjából is. Szemük színe aranybarna, fülük valamelyest hosszabb, de keskenyebb, alacsonabbak. Egyedül egy elf kivétel a többi közül,…ha meg szeretnétek ismerni, akkor a történetemből ki fog derülni, hogy ki ő, és miért más.”
Drimend: "…egy gyengébb szörny, nagysága kb., mint egy jó magas emberé, ereje sem több, mint az embereknek, viszont kinézetével az egyik leghátborzongatóbb teremtmény. Úgy néznek ki, mintha valaki az arcukat megszabdalta volna születésükkor. Bőrük színe sötét barna, beszélni emberi nyelven nem igen tudnak, érdekes kommunikáció folyik közöttük, mintha röfögnének.”
A fülszöveg alapján több mágikus lényre számítottam, mint amennyit közelebbről is megismerhettem ebben a regényben. Alig akadt, amit részletesebben ismertetett a szerző. Leginkább csak említésre került, hogy itt-ott mennyi sok szörny, különös teremtmény található. Sajnáltam, amiért nem ismerhettem meg több mágikus teremtményt, ám azért így is érdekes volt róluk olvasni.
Nekem kifejezetten bejött az, hogy ebben a történetben a varázslóknak meg kell érniük arra, hogy képesek legyenek erejüket teljes egészében használni.
Főszereplő(i)nk ikermágusokként látták meg a napvilágot. A könyv, a bonyodalmak pedig nem sokkal azelőtt kezdődnek, mielőtt elérnék azt a bizonyos kort, mikor erejüket teljes egészében képesek használni. Ritkán fordul elő, hogy iker mágusok születnek, ám amikor mégis, ketten együtt rendkívül erősek tudnak lenne, ennek a mágiának a rossz kezekbe kerülése pedig veszélyes.
A varázslók világában nagyon ritka, ha ikrek születnek, egyenesen katasztrófa tud lenni. Az erejük nem fér meg egymás mellett és hatalmas pusztításra képes, ameddig nem tudják az teljes uralni. Viszont, amint teljesen uralmuk alá hajtják a mágiát, erejük együtt páratlan lesz…
Titkok, váratlan fordulatok tették igazán izgalmassá ezt az érdekes fantasyt. Tetszett, hogy nem lehetett tudni, mi derül ki a következő sorokból.
Közvetlenebbé tette a történetet az, hogy az egyik főszereplő mesélte el az eseményeket, ezzel közvetlenné tette a történetet, lett egy különös hangulata az egész olvasmánynak. Olyan volt, mint amikor barátok összeülnek és valaki elmesél egy jó sztorit. Nekem ez tetszett.
A stíluson érződött a fiatalos hangvétel, ám azt gondolom, hogy idővel csak még jobb lehet a szerző és én nagyon örülök, hogy lehetőségem volt olvasni az Ikermágiát.
Kedveltem ezt a könyvet, amit szívesen ajánlok a fantasy műfaj rajongóinak. Ha akadtak is zökkenők a történetben - nem egy kiforrott szerzőről van szó –, én mégis azt mondom érdemes elolvasni ezt a sztorit.
