Tudjátok van az, amikor már a cím is felkelti a figyelmeteket, amikor meghallva azt a pár szót úgy érzitek, hogy nektek az a könyv kelleni fog. Na, én így voltam az "Egy démon tárnáival".

Meglátva a borítót csak még jobban vonzott a történet, mert azt sejtette, hogy itt bizony izgalmas kalandok várnak nem csupán a szereplőkre, hanem az olvasókra is.

Ha már szóba került a borító, itt jegyezném meg, hogy nekem nagyon tetszett. Azok az Egyiptomot idéző romok számomra hozzák a regénynek azt a misztikus hangulatát, amit a cím és a fülszöveg is előre vetít. Szinte látom is megelevenedni a történetet. Menekülés, sikítás, valaki szorult helyzetbe kerül, hirtelen minden elcsendesedik, aztán történik valami, emberünk bár megsérül, de megmenekül, az események hirtelen folynak tovább. Ugye hogy szinte látni az izgalmas jelenetet?

Egy misztikus kalandregényről van szó? Hmmm... na nézzük csak azt a fülszöveget közelebbről!

Nos igen, ez a pár mondat nem csupán arról mesél, hogy egy misztikus kalandregény várja az olvasót, amennyiben kinyitja ezt a könyvet, hanem itt bizony a humor is jelen van. A humor, ami képes enyhíteni a borzongatóbb történetek élét, így nyerve meg azon érdeklődőket, akik kevésbé bírják, kevésbé szeretik a félelmetesebb sztorikat. Amennyiben jól alkalmazzák, a humor képes megfűszerezni egy történetet, ám amennyiben nem sikerül jól illeszteni a szövegbe, akkor kevésbé jó is lehet a végeredmény, úgyhogy itt jött egy pici félsz, hogy melyik oldalra billen el a dolog. Végül egy rövid beleolvasó megmutatta, hogy semmi okom az aggodalomra, nem lesz itt gond, mert úgy néz ki a humor jól mozog a történetben.

Mellesleg, vagy nem mellesleg, de mindenképpen szeretném megjegyezni azt, amit örömmel észleltem, miszerint nem kell jelen esetben az apró betűkkel küzdeni, hanem itt bizony a fáradt szemek könnyedén siklanak az oldalakon, mert a betűk élvezhető méretben köszönnek vissza a lapokról. Lehet, hogy sokaknál ez nem szempont, de nálam fontos.

Úgyhogy mégegy plusz pont a regénynek. És igazából még el sem kezdtem olvasni! Mi lesz még ezután?

Azt hiszem erre mondják azt, hogy a külső jól tükrözi a belsőt, mert mind a cím, mind a borító, mind a fülszöveg elég pontosan mutatta azt, hogy milyen történet vár arra, aki az Egy démon tárnáit fellapozza. Miért mondom ezt? Mert valóban egy szórakoztató misztikus kalandregény eseményeit követhettem nyomon, amitől nem kellett megilyedni, mert az egész történetet átszövő humor miatt kevésbé tudtam komolyan venni az olvasottakat. Mármint nem volt félelmetes (legalábbis számomra), ami akár lehetett volna a cím meg a borító alapján, ha a szerző nem tompítja az éleket egy jó adag humorral.

De tudjátok mit? Nekem ez tetszett, mert kedvelem a misztikus történeteket, de nem mindig vágyom arra, hogy ilyesztő sztorit tárjanak elém. Jó volt egy kevésbé komoly, könnyedebb olvasmányban elmélyedni, ami ugyanakkor meg volt bolondítva némi misztikummal.

A könyvet kinyitva rögtön az események sűrűjében találhatja magát az ember, így még jó, hogy a fülszöveg egy pontos képet vetít előre, nem állunk hát mi olvasók értetlenül, hogy akkor most mi van, hol vagyunk, mi is történik. Mert bizony én azt éreztem, hogy ha nem lenne olyan a fülszöveg, amilyen, kicsit el lennék veszve a cselekmény sodrásában. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire fontos, hogy jól legyen megfogalmazva a fülszöveg. Piszkálja fel az olvasó érdeklődését, mutasson pontos képet a könyvben rejlő történetről, de azért ne is áruljom el túl sokat.

Így belegondolva nem könnyű ez, úgyhogy igazán értékelni tudom, hogy szerintem jelen esetben ez jól sikerült.

Persze rögtön azután, hogy minket olvasókat a mélyvízbe dobnak, így bekerülünk az események sűrűjébe ugye, azért a történetbe szépen belesimulva kapunk némi háttérinfót a démonokról. Mindenre nem lesz magyarázat, de hát egyrészt a könyv elején vagyunk, másrészt meg nem is lenne jó az, ha rögön úgy indul a sztori, hogy mindent tudunk. Hol maradna akkor a meglepetés ereje, a felfedezés öröme, amitől érdekessé válik az olvasmány?

Milyen jó is volt, hogy nem kaptam meg minden információt a könyv elején! Így tudott a szerző meglepetést okozni. Ahogy haladtam előre az olvasás során, szépen folyamatosan derültek ki apró részletek, amelyek összeadódva kerekítették a történetet. És igen, voltak váratlan fordulatok is, úgyhogy nem vált unalmassá a sztori, egészen a könyv végéig lehetett izgulni a szereplőkért, azért, hogy mi lesz, hogyan alakítja az események szálait a szerző. Na és persze itt még nincs vége a történetnek, mert ugye folytatás várható.

Azt, hogy mennyire durva, vagy nem durva az első rész vége, azt mindenki döntse el maga. Én nem éreztem durvának, bár tény, hogy kapunk olyan jeleneteket, amelyektől az ember azonnal akarja a következő részt.

Annyi mindenről beszéltem már eddig, csak a szereplőkről nem. Akkor lássuk. Itt most éppen erősen gondolkodom, hogy mit is írjak, mert kissé nehéz megfogalmazni a gondolataimat ennek a történetnek a karaktereiről. Azt nem mondhatom, hogy megkedveltem őket, mert nem így van. Viszont azt sem mondanám, hogy belesimulnak a könyv lapjaiba, mert ez sem igaz. Nem tökéletesek, de ezzel nincs gond, mert pont ezt kedvelem. Inkább azt mondanám, hogy tépkedték az idegeimet egy kissé. Nem azt mondom, hogy nagyon-nagyon idegesítőek voltak, de mégis valahol viszketett a tenyerem a viselkedésüktől. Olyasfajták, akiktől azt érzem, hogy jobb minél távolabb tőlük. Egy kicsit fárasztóak voltak na. Viszont! Viszont jól működtek ebben a történetben.

Szóval annak ellenére, hogy nem lettek a szívem csücskei a szereplők, az tetszett, hogy a szerzőnek sikerült őket ilyen élőre megalkotnia. Mert ugye ahhoz is művészet kell, hogy egy kellemetlenkedő karaktert valóban kellemetlenkedőként jelenítsenek meg, hogy valóban olyannak lássuk, ne csupán elmondja róla valaki, hogy olyan.

A romantika kedvelői sem maradnak hoppon, mert nagyon halvány nyomokban ugyan, de fellelhető a romantika is.

Habár a könyvet uraló humort nem éreztem teljesen a magaménak, és helyenként picit soknak tűnt számomra, de azt mondhatom, hogy én bizony jól szórakoztam olvasás közben. Kiragadott ez a könyv a mindennapok kimerítő sodrásából és néhány órára elérte azt, hogy ne a gondok felhője kavarogjon bennem, hanem egy kicsit felszabaduljak, kikapcsolódjak. Köszönettel tartozom hát a Smaragd Kiadónak, amiért lehetőséget biztosított a könyv olvasására.

 A szerzőt itt lehet megtalálni:

Kovács Gábor írói oldala

Ahová még érdemes benézni:

Smaragd Kiadó

A könyv beszerzehető a Smaragd Kiadó webáruházából.