Folytatom a Robin O'Wrightly Books inspiráló hatásának köszönhetően megkezdett rovatot, melynek keretében az előző havi olvasmányaimat mutatom meg. A februári összegző után most a márciusi olvasmányaimról mesélek.

Márciusban az előző hónaphoz képest több kötetben sikerült elmélyednem, mégpedig összesen 8 alkotásban.

A 8 könyvből:

• 6 magyar szerző alkotása,
• 1 újraolvasás,
• 2 előolvasás,
• 1 recenziós példány
• 1 novelláskötet

A történelmi műfajú kötetek jöttek, láttak és uralták nálam a márciust. Bizony, többségében történelmi olvasmányaim voltak, számszerűsítve a nyolcból öt. Történelmi fikciók, történelem horrorral keresztezve, történelmi romantikusok. Ezeket mindet nagyon kedveltem.

Úgy alakult, hogy idén a tavasz első hónapjában a nyolc olvasmányomból hat magyar szerző alkotása volt, ami valljuk be elég szép szám. Mondjuk nem meglepő nálam, mert általánosságban elmondhatom, hogy viszonylag sok magyar szerző által írt könyvet olvasok.

Arról fogalmam sincs ki hogy van vele, de én szeretem újraolvasni az általam kedvelt történeteket. Van aki azt mondja, hogy nem pazarolja az idejét, mert annyi új könyv vár felfedezésre, és amit már egyszer olvasott, az nem érdekes, mert ismeri az eseményeket. Igen, valóban rengeteg kötet vár arra, hogy az olvasók felfedezzék, és mindig újabbak jelennek meg.

Ha újraolvasásról van szó, akkor én teljes mértékben mellette teszem le a szavazatom. Nem mindent, de amely történetek valamiért megragadtak, azokat újra és újra elolvasom. Olyan is van, hogy csak részben, de legtöbbször teljes egészében. Azért szeretek újraolvasni egy-egy könyvet, amiért más nem szereti ezt, mert pontosan tudom, hogy adott regény miről szól, mit ad, mit jelent nekem. Amikor egy bizonyos fajta olvasmányra vágyom, és nem akarok egy új kötettel kísérletezni, hogy vagy azt adja, amire szükségem van, vagy nem, akkor egy régi könyvemet veszem elő. Az egyik legnagyobb kedvencem, amit a legtöbb alkalommal olvastam újra, az Charlotte Brontë: Jane Eyre című regénye.

Mindig hatalmas megtiszteltetés, amikor azzal keresnek meg, hogy egy megjelenés előtt álló kötetet olvassak el és osszam meg róla a véleményem. Márciusra két előolvasás is jutott, és bátran mondhatom, hogy mindkettő kiváló alkotás. Az egyik a Museliere Alkotói Csoport által megjelentetett borzongató történeteket rejtő gyűjtemény, amely a Bújj - Bújj címet viseli, a másik pedig Megyeri Judit Rózsakői rejtélyek sorozatának második része, a Csontvázak a szekrényben.

Az előolvasások mellett előfordult, hogy már megjelent kötetek olvasására adnak lehetőséget, ami szintén sokat jelent. Márciusban egy ilyen recenziós olvasás volt, mégpedig Tormási Vyktória: Szerethetetlen című regénye. Jó érzés, hogy az ember véleményére kíváncsiak. 

Most pedig nézzük szépen sorban a márciusi olvasmányaimat. Mit gondolok róluk? Mit szerettem bennük? Felmerülhet az a kérdés, hogy melyik volt a kedvencem? Erre az a válaszom, hogy mind nagyszerű a maga nemében, és nem bírok választani közülük. Bár ha jobban belegondolok, Karády Anna: A füredi lány elnevezésű kötetének van egy hajszálnyi előnye, hiszen ezt már második alkalommal olvastam. 

Egy sötét hangulatú történelmi fikció, melyben keverednek a disztópia és a bűnügyi regények elemei.

Akkor fedeztem fel egy könyvesbolt történelmi regényes szigetén, amikor az online rendelt könyveimet mentem átvenni, de szokás szerint előtte még körülnéztem a boltban. Szeretem az ilyen alkalmakat, mert kincsekre tudok bukkanni.

A borító volt az, ami felhívta a figyelmem a könyvre. Szeritem eszméletlen gyönyörű és remekül illik a mögötte rejlő történethez. Minden nagy jelentőséggel bír, ami a borítón szerepel. Elsőre csak egy csodás kép, de amint az ember olvasni kezd, rájön mit jelentenek az egyes elemek.

A következő, ami megragadott, az a cím. Érdekesnek és rejtélyesnek tűnt számomra. Rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen történetet rejt a könyv és kik lehetnek azok a bűnevők? Ahogy a fülszöveget olvastam, már biztos voltam benne, hogy magammal viszem, mert azt éreztem mindenképpen el kell olvasnom. Szerencsére nemhogy nem bántam meg a vételt, hanem azt mondhatom, hogy bizony nekem nagyon tetszett.

Hátborzongató az a tény, hogy nem is olyan régen még valóban léteztek, hogy egyáltalán léteztek a bűnevők, hogy az írónő egy olyan tevékenység köré építi a regényét, mely a valóság egy szeletén alapul.

A könnyed stílusban írt könyv egyébként talán nehezen emészthető lenne és nyomasztónak hatna. Ám így a történelmi fikciót és krimit ötvőző komor, baljóslatú történet pillanatok alatt magába szippantja az olvasót, aki csak úgy pörgeti a lapokat, majd azt veszi észre, hogy a végére ért a könyvnek, nincs tovább.

 A részletesebb véleményem ITT olvasható.

Kedvelem Julia Quinn regényeit, amelyekből már többet is olvastam. Az írónő jó néhány könyve gazdagítja a könyvespolcom történelmi romantikus részlegét. 

A Bridgerton család sorozatot is régóta szerettem volna beszerezni, de nem sikerült, így nagyon örültem, amikor kiderült, hogy újra kiadják.
Nagy érdeklődéssel vettem a filmsorozatot is, amit megnéztem, ahogy lehetőségem volt rá. Ám azt kell mondjam nekem nem nyerte el a tetszésemet a film.
Valahogy nem éreztem azt, hogy meglenne a kémia a főszereplők között, ami egyébként nagyon jól jelen van az írónő könyveiben.
Az első részt is beszereztem a sorozatból, de a film annyira elvette a kedvem tőle, hogy egy ideig biztosan nem olvasom el, majd talán egyszer.

Na, így jött az, hogy a második részt, Anthony történetét olvastam a sorozatból elsőként.

Nem mellékesen mondom, hogy imádom az új borítókat. Sokkal jobban tetszenek, mint a régiek. Az, hogy az első rész filmes borítót kapott, nekem nem lett a szívem csücske, remélem egyszer kiadják azt a kötetet is hasonló sílusú borítóval, mint a további részeket.

Imádtam ezt a részt! Kedvelhető volt mind Anthony, mind Kate. A kettejük közötti vonzalom pedig gyönyörűen volt megjelenítve.

Cseppet sem volt unalmas ez a könyv, mert humorral is megfűszerezte az írónő a történetet.

Édes, érzéki, vidám történelmi romantikus olvasmány.

Az írónő adta meg a lehetőséget, hogy elolvashassam a regényét e-könyv formájában, amiért nagyon hálás vagyok.

Mondták páran, hogy készüljek, mert kelleni fog a zsebkendő, és így is lett, mert egy igazán megindító történetet ismerhettem meg, amely segítségével lényeges dolgokra igyekszik rávilágítani Tormási Vyktória.

Egy csodás szerelemről olvashattam a Szerethetetlen lapjain, egy igazán szívszorító történet részese lehettem. Bár kellett egy kevés idő, míg közelebb kerültem a főszereplőkhöz, mert kezdetben nem annyira szimpatizáltam velük.

Rengeteg érzelmesség volt ebben a történetben, néha túl is csordult. Számomra legalábbis olykor sok volt a lelkizés. Előfordult az is, hogy ez miatt egy kicsit félre kellett tennem a könyvet. A kötet egészére az a jellemző, hogy kevés a tulajdonképpeni cselekmény és sok a belső monológ benne. Aztán gondolkodni kezdtem a könyvön, a mondanivalóján, a kevés cselekényen és a sok lelki vívódáson. Végül arra jutottam, hogy ennek a történetnek ilyennek kellett lennie (talán csak egy picivel több történéssel) ahhoz, hogy az írónő hangsúlyosabbá tegye mindazt, amire szeretné felhívni a figyelmet a könyvével.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.

A magyar törtnélem és a zombik.

Arra már nem emlékszem pontosan, hogy hogyan és mikor figyeltem fel a Lázár evangéliumára, csak azt tudom, hogy amikor a borítót megláttam, azonnal tudtam, hogy ez a könyv nekem kell.

A borító azt mutatta, hogy egy különleges, borzongató történet vár rám ennek a regénynek a lapjain, a fülszöveg pedig mindezt megerősítette.

Mivel szeretem a titkokkal, rejtélyekkel teli történeteket, és igen, még a horrort is, így nem bírtam ellenállni a Lázár evangéliumának sem.

A szerző tulajdonképpen már nem volt ismeretlen számomra, mert találkoztam a nevével és a könyveivel internetes nézelődés közben, de eddig egyik sem keltette fel az érdeklődésem. Viszont még az is lehet, hogy a jövőben ez változni fog, mert ez a mostani kötet kapcsán kezdett el érdekelni a többi regény. Legalábbis erősen gondolkodóba estem a beszerzésüket illetően.

Be kell vallanom, hogy amennyire tartottam a félelmetes voltától ennek a könyvnek, pont annyira nem voltam képes abbahagyni az olvasást, amikor végre elkezdhettem.

Hajnalig fenn voltam, mert egyszerűen tudnom kellett mi történik. Közben halkan szólt a rádió, mert az idegeimet borzolta a gondolat, hogy éjjel, csendben olvassam ezt a regényt.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem csupán az élőholtak serege volt félelmetes, hanem az emberi gyarló természet is.

Sokkal megrázóbb volt azt látni, hogy még egy olyan világvégi helyzetben is, mint ami a regény lapjain elém tárult, mennyire kegyetlenek tudnak lenni az emberek egymással, mennyire önzőek, elvakultak.

Addig van remény, míg lesznek olyan hősök, akik felülemelkednek az emberi gyarlóságon, mely az emberiség vesztét okozhatja, ameddig lesznek olyanok, akik emberiek tudnak lenni egy embertelen világban.

Érzéseim szerint a könyv végén nem igazán kapott a történet lezárást, inkább csak elvágta az események fonalát a szerző. Ez pedig folytatásért kiállt, így remélem, hogy olvashatok majd egyszer a további történésekről.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.

Ez az a történet, amit újra és újra elolvasok majd az idők folyamán. Sosem lehet megunni. Minden olvasásnál ad valami pluszt, egyre mélyebben érzékeljük a történetet.
Habár csupán pár hete volt annak, hogy első alkalommal olvastam ezt a könyvet, mégis örömmel vettem bele magam újra az általa teremtett világba.
Igaz, hogy egy kihívás miatt került a kezembe ilyen hamar a könyv ismét, de egyébként is újra elolvastam volna, és még fogom is biztosan.

Egy időn átívelő szerelem története. Néha a múltba kell mennünk, hogy ráleljünk a jövőnkre.

Abban a pillanatban, amikor véletlenül megláttam a borítót, tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. Aztán megnéztem a fülszöveget, és ha lehet még nagyobb vágyat éreztem az olvasásra. Megrendeltem a könyvet több másik kötettel, majd türelmetlen várakozás következett. Egy hét után még mindig nem érkezett meg a könyv, de ekkor már azt éreztem, hogy nem bírok tovább várni, azonnal olvasni akarom a történetet. Ezért hát egy könyvesboltban, teljes áron megvettem a kötetet (Ilyet nem teszek egyébként, csak nagyon kivételes esetekben, mert leginkább online szoktam vásárolni).

Egyszerűen nem érdekelt, hogy kedvezményesen már megrendeltem a könyvet, annyira olvasni akartam. Úgy voltam vele, hogy a plusz példányt majd elajándékozom.

Mindezek alapján látható, mekkora hatással volt rám a könyv már akkor, mielőtt egy sort is olvastam volna belőle. Amikor pedig végre elkezdhettem, valamiféle eufórikus köd ereszkedett rám, mert szinte nem létezett más, csak a történet.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.

A Lázár Evangéluma hatásárára billent a mérleg nyelve arra, hogy Bíró Szabolcs többi könyvével is próbát tegyek.

A legnagyobb örömömre azt mondhatom, hogy a Non nobis Domine című kötettel sem ért csalódás. Itt is visszaköszönt az írónak az az olvasmányos stílusa, amellyel mindig egy pillanat alatt beránt az adott történetébe, és nem is szabadulok onnan, míg a végére nem értem.

Ha valaki néhány héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy hamarosan történelmi regényt fogok olvasni, és ráadásul nagy kedvencemmé is válik, hát biztosan kinevettem volna. Most meg ott tartok, hogy szinte falom Bíró Szabolcs történelmi regényeit.

Nagy kedvencem lett ez a kötet, amelynek a szereplőit igencsak megkedveltem. Nehéz volt a sorsukat elengedni a regény végén. Éppen ezért az Anjouk sorozat első része már a polcomon, a többi kötetet pedig megrendeltem.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.

Pálffy Gergő kért fel a Muselière alkotói csoport szerzői által írt Bújj – Bújj című novelláskötet megjelenés előtti olvasására, aminek örömmel tettem eleget, mert szeretem a horror/thiller műfajban íródott történeteket.

Bár legtöbbször megvisel, felkavar a horror, mégsem bírom megállni, hogy ne vegyek a kezembe ilyen műfajban írodott műveket. Az mondjuk igaz, hogy viszonylag ritkán olvasok ilyesmit, hagyok időt a lelkemnek megnyugodni.

Úgy gondolom, a novellák fantasztikusak a maguk nemében.

Mindenképpen szeretném megemlíteni a borítót, ami már az első pillanatban megtesztett nekem. Egyszerű, mégis hangulatában nagyszerűen visszadja a mögötte rejlő olvasmányok világát.

A Bújj – Bújj egy olyan kötet, amelyben jól lettek összeválogatva meghatározott témákban a történetek. Összességében azt mondhatom, hogy elég színvonalas gyűjtemény. Egyik-másik jobban felkavart, de ettől még mind nagyon tetszett.
A feszültségkeltés, borzongatás mellett a történetek bőven adnak gondolkodnivalót. Minden novella úgy zárul, hogy az írója az olvasó fantáziájára hagyja az események továbbgondolását. Megadva ezzel a lehetőséget, hogy arra kanyaríntsuk a cselekményt, amerre szeretnénk.
Az összes novella esetében azt éreztem, hogy szívesen olvastam volna hosszabban, akár egy könyv formájában.

Ajánlom a horror, a thriller és a fantasy műfaj kedvelőinek ezt a borzongató gyűjteményt, mert remek történeteket olvashatnak. Az érzékenyebb lelkűek és a durvább sztorik kedvelői is megtalálhatják az ízlésüknek megfelelőt.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.

Megyeri Juditot A múlt bűnei című könyve kapcsán ismertem meg. Aztán úgy alakult, hogy személyesen is találkozhattam az írónővel, amikor dedikálta nekem az első regényét.

Ezek után az a szerencse ért, hogy jóval megjelenés előtt olvashattam Megyeri Judit következő könyvét, a Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.) című kötetet.

Bevallom nem számítottam rá, hogy lehetőséget kapok a Csontvázak a szekrényben című könyv megjelenés előtti olvasására, teljesen váratlanul ért, de mint mindig, amikor ilyet ajánlanak fel nekem, most is rettentően hálás vagyok.

A Csontvázak a szekrényben egy nagyszerű kezdő kötet még nagyszerűbb folytatása, ugyanis az írónő képes volt fejlődni az előző könyv óta. Látszik az, hogy könnyedebben született meg ez a rész, mint az előző. Érezni, hogy gördülékenyebben jöttek a megfelelő szavak.

Habár az események fő vonala lezárult, de mégis érezni, hogy lesz itt még folytatás, és talán az sem titok, ha az ember odafigyel, hogy kik lesznek legközelebb a középpontban.

Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik egy fordulatokkal teli, igazán izgalmas történetet olvasnának, amelyből nem hiányoznak a rejtélyek, a romantika és a humor sem.

A részletesebb véleményem ITT olvasható.