A Lázár Evangéluma hatásárára billent a mérleg nyelve arra, hogy Bíró Szabolcs többi könyvével is próbát tegyek.

A legnagyobb örömömre azt mondhatom, hogy a Non nobis Domine című kötettel sem ért csalódás. Itt is visszaköszönt az írónak az az olvasmányos stílusa, amellyel mindig egy pillanat alatt beránt az adott történetébe, és nem is szabadulok onnan, míg a végére nem értem. 

Mindig is a történelmi romantikusok voltak a kedvenceim, és szeretem, ha ezt keresztezik misztikummal, fantasyval, horrorral, vagy más egyébbel. Nem, Bíró Szabolcs könyvére nem lehet azt mondani, hogy történelmi romantikus lenne. Történelminek történelmi, de nem igazán romantikus, annak ellenére, hogy egy ilyen szál is jelen van a könyvben.

Amit mondani akartam az az, hogy habár a történelmi romantikus olvasmányok nagy kedvenceim, ám a történelmi jellegű kötetek sosem vonzottak igazán. Ha valaki néhány héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy hamarosan ilyen  regényt fogok olvasni, és ráadásul nagy kedvencemmé is válik, hát biztosan kinevettem volna. Most meg ott tartok, hogy szinte falom Bíró Szabolcs történelmi regényeit. 

Első pillanatra soknak tűnhet a 800 oldal, de nem kell félni ettől. Lendületes volt a cselekmény, úgy fűzte ez események sorát a szerző, hogy az első oldaltól az utolsóig egy érdekes olvasmányt kapunk, amit nehéz letenni.  A sorközök elég szellősek, és a sorok nem túl hosszúak. Gyorsan lehet haladni a történettel. Én elkezdtem, majd azt vettem észre, hogy hopp, már a felénél járok. Aztán nagyon hamar a végére értem. 

Keményfedeles verzióban jelent meg ez a kötet, ami a hossza miatt talán előnyös is volt, így kevésbé sérülékeny. Csodás védőborító fedte a keményfedelet, ami nekem annyira tetszett, hogy még olvasás közben sem volt szívem levenni. Igaz, hogy így még jobban kellett vigyáznom, hogy ne sérüljön, de hát na, egyszerűen lenyűgöző.

A Non nobis Domine Bíró Szabolcs Anjouk című történelmi regénysorozatának előzménye, ami eredetileg két külön kötetben jelent meg, majd később lett felfrissítve, egyben megjelentetve. Én már így olvastam. 

A külső után szót kell ejteni a belsőről is. Már mondtam, hogy szeretem amikor egy kevés misztikummal bolondítanak meg egy másik műfajt, meg egyébként is a gyengéim a misztikus, titokzatos, rejtélyes történetek, így egyenesen odavoltam azért, hogy Bíró Szabolcs a történelmi eseményeket némi misztikummal szőtte át.

Szerettem erről a korról olvasni, amikor a lovagok jelentős szereppel bírtak. Érdekes volt megismerni azt, hogy milyen gondolatokat, milyen eszméket tartottak fontosnak. 

Bátor Vilmos unokaöccsének, Bátor Attilának életét követhetjük nyomon ebben a kötetben. Láthatjuk kalandozásait, lelki vívódásait, és azt is, ahogy rátalál a szerelem. 

Nagy kedvencem lett ez a kötet, amelynek a szereplőit igencsak megkedveltem. Nehéz volt a sorsukat elengedni a regény végén. Éppen ezért az Anjouk sorozat első része már a polcomon, a többi kötetet pedig megrendeltem. 

Végezetül szeretném megmutatni a kedvenc részeim a könyvből. Igazán tanulságosak és elgondolkodtatóak ezek a sorok.

Hiszek benne, hogy a templomos lovagok, ha a régi erkölcsöket követik, még megmenthetik a keresztény világ lelkét. Ehhez azonban tiszta szívű, igaz lovagokra van szükség, nem hatalomvágyó, hazug mészárosokra.

A szív magáé Istené, ő pedig önálló akarattal ruházta fel. A szív valójában sokkal bölcsebb az észnél, és egyedül ő tudja, mit akar. Időnként pedig felülkerekedik a tulajdonosán, legyőzi az észt, és kis időre bár, de képessé válik arra, hogy irányítsa a döntéseinket. Ilyenkor cselekszünk helyesen. Ilyenkor teszünk jót.

Amióta az eszét tudja, más dönt őhelyette, a sors pedig zsinóron rángatja kénye-kedve szerint. Míg más gyermek hosszú évekig élvezheti az édesanyja oltalmazó ölelését, addig neki csak a kard jut, a lándzsa és egy csomó szigorú rendszabály. S hogy miért? Mert önnön szörnyű bűnei alatt roskadozó nagybátyja úgy látta jónak, hogy belőle nevelje fel a gáncstalan, a tökéletes lovagot, s így vezekeljen az Úristen elött.

– Hát ennyire vakok volnánk? Ilyen sültbolondok élnek ebben a kolostorban? Bármit is hallunk, azonnal elhisszük, és állatok módjára kezdünk viselkedni. Legyünk méltók a krisztusi kereszthez, uraim, és gondolkodjunk józan férfiak módjára!

Meg lehet-e szegni egy esküt, hogy egy másiknak tegyünk eleget? El lehet-e dobni egy nemesnek vélt eszmét, hogy egy másikért élhessünk? Meg lehet-e tagadni egyik urunkat, hogy helyette a másikat szolgáljuk szívvel-lélekkel, minden porcikánkkal? Mikor billen jó irányba a mérleg nyelve? Létezik-e egyáltalán helyes döntés?

Az írót itt lehet megtalálni:

Bíró Szabolcs - székirodalom

Bíró Szabolcs hivatalos (web)oldala

A könyv beszerezhető:

Athenaeum Kiadó

Libri

Bookline

Líra

Álomgyár

Book24

Könyvtündér