...a legszerencsésebb vagyok a világon. Mert szerethettem....megélhettem, milyen az igazi, tiszta, mélyről gyökerező szerelem. Mely elsodor mindent. Melynek pislákoló parazsa romba dönti a magány erődjének falait.

A NewLine Kiadó gondozásában jelent meg Tormási Vyktória: Szerethetetlen című könyve 2020. őszén. Az írónő adta meg a lehetőséget, hogy elolvashassam a regényét e-könyv formájában, amit ezúton is nagyon köszönök.

Mondták páran, hogy készüljek, mert kelleni fog a zsebkendő, és így is lett, mert egy igazán megindító történetet ismerhettem meg, amely segítségével lényeges dolgokra igyekszik rávilágítani Tormási Vyktória. 

Több olyan kérdés is meghúzódik a történet mögött, ami fontos, amire fel kell hívni az emberek figyelmét, de mégis a leglényegesebb, a fő mondanivalója ennek a történetnek az, hogy ki kell használni minden percet, meg kell élni minden egyes pillanatot. Bármennyi ideig is tartson a boldog időszak, inkább legyen benne részünk, minthogy sosem ismerjük.

Már a címe is azt sejteti ennek a könyvnek, hogy egy felkavaró olvasmánnyal lesz dolgunk, viszont többről van itt szó, mint gondolnánk.

A kezdő sorok olyan szépen írják le a pillanatot, amivel a történet indul, ami bevallom nagyon megragadott. Szinte láttam a jelenetet megelevenedni. 

A cigaretta parazsa veszedelmes sistergéssel szisszen fel a sötétben, fikarcnyit sesm árulva el a túlvégen lévő alakról. Pillanatnyi fénycsóva villantja meg szúrós, elszánt tekintetét, majd újra a homályba illan. Sercegve hamvad el, maradékát egy fekete bőrbakancs tapossa kegyelmet ne ismerve a földbe.

Ezek után megnőtt a kíváncsiság bennem az iránt, hogy vajon mit adhat ez a könyv? Mi rejlik a soraiban? A fülszöveg alapján egy átlagos szerelmi sztorira számít az ember, ahol adott egy rosszfiú, aki találkozik egy jókislánnyal. Egymásba gabalyodnak, majd jönnek a konfliktusok, aztán vagy happy end lesz, vagy nem. Be kell valljam, hogy számomra a fülszöveg alapján nem lett volna hívogató a történet, inkább a cím és a borító, meg az írónő oldalán megosztott néhány részlet volt az, ami felkeltette az érdeklődésem a regény iránt.

Egy csodás szerelemről olvashattam a Szerethetetlen lapjain, egy igazán szívszorító történet részese lehettem. Bár kellett egy kevés idő, míg közelebb kerültem a főszereplőkhöz, mert kezdetben nem annyira szimpatizáltam velük. 

Igazából be kell vallanom, hogy Zé valahogy kedvelhetőbb lett számomra, mint Léna. Mégpedig azért, mert kedvesnek kedves ugyan a lány, de kissé nyafogósnak éreztem őt. Panaszkodott, hogy nem tud előrelépni az életében, de nem is tett ezért. Nem lépett fel határozottabban a főnőkével szemben, vagy nem keresett másik helyet. Csak ült a sajnálatban. Jó, oké. Megvolt az oka, hogy óvatos legyen, hogy vigyázzon arra, ne veszítse el a munkáját. Mégis bennem ez maradt meg róla, hogy panaszkodik, hogy kesereg. Később meg a nagy szerelem miatt könnyedén hagyja ott a munkáját. Szóval a történet végére talán közelebb került hozzám Léna, de igazán megkedvelni, megérteni őt nem sikerült.

Kezdetben azt gondoltam Zé-ről, hogy egy nagyképű pasas, aki csak puffogtatja a fennkölt mondanivalóit. Aztán ahogy egyre több dolog derült ki róla, úgy változott a vélemény is irányában. Megismertem az indokait, hogy mit miért tett, a végére pedig egészen megkedveltem.

A történet maga nem túl hosszú, de azthiszem pont úgy volt jó. Benne volt minden lényeges, nem voltak felesleges sallangok. 

Tetszett az írónő stílusa, amivel már az első sorok után sikerült megragadni a figyelmem, ami nem lankadt egészen az olvasás végéig.

Rengeteg érzelmesség volt ebben a történetben, néha túl is csordult. Számomra legalábbis olykor sok volt a lelkizés. Előfordult az is, hogy ez miatt egy kicsit félre kellett tennem a könyvet. A kötet egészére az a jellemző, hogy kevés a tulajdonképpeni cselekmény és sok a belső monológ benne. Aztán gondolkodni kezdtem a könyvön, a mondanivalóján, a kevés cselekényen és a sok lelki vívódáson. Végül arra jutottam, hogy ennek a történetnek ilyennek kellett lennie (talán csak egy picivel több történéssel) ahhoz, hogy az írónő hangsúlyosabbá tegye mindazt, amire szeretné felhívni a figyelmet a könyvével.

Léna és Zé felkavaró szerelmének történetén keresztül igyekszik megmutatni Tormási Vyktória például azt, hogy ki kell használni minden pillanatot, mert sosem tudhatjuk, hogy meddig lehet részünk a boldogságban.  Az pedig még fontosabb, hogy bármilyen rövid legyen is a szeretetben töltött idő, jobb azt megélni, mint soha meg sem tapasztalni, mint szeretet nélkül élni hosszú éveket, akár egy életet.

...szeretet nélkül végigélni egy életet rosszasbb, mint szeretetben egy rövidke időt.

Összességében azt mondhatom, hogy nekem ez a történet tetszett minden negatív rezdülésével együtt. Figyelemreméltó az írónő stílusa, az, ahogyan hatni próbál az olvasókra, hogy ráirányítsa a figyelmet lényeges dolgokra. 

Itt lehet az írónőt megtalálni:

Tormási Vyktória írói oldal

Tormási Vyktória Olvasói Csoport

HazaÍrók

A könyv beszerezhető a NewLine Kiadó webshopjából.