Megan Campisi: A Bűnevő
Egy sötét hangulató történelmi fikció, melyben keverednek a disztópia és a bűnügyi regények elemei.
A bűnevő közöttünk jár,
Láthatatlan, halhatatlan.
A testünk bűnei a teste bűnei lesznek,
Követik a sírba.
Láthatatlan, halhatatlan,
A bűnevő közöttünk jár.
Akkor fedeztem fel egy könyvesbolt történelmi regényes szigetén, amikor az online rendelt könyveimet mentem átvenni, de szokás szerint előtte még körülnéztem a boltban. Szeretem az ilyen alkalmakat, mert kincsekre tudok bukkanni.
A borító volt az, ami felhívta a figyelmem a könyvre. Szeritem eszméletlen gyönyörű és remekül illik a mögötte rejlő történethez. Minden nagy jelentőséggel bír, ami a borítón szerepel. Elsőre csak egy csodás kép, de amint az ember olvasni kezd, rájön mit jelentenek az egyes elemek.
A jól kiválasztott külső segíthet az olvasók figyelmét felhívni egy-egy olvasmányra. A Bűnevő esetében ez sikerült.
A következő, ami megragadott, az a cím. Érdekesnek és rejtélyesnek tűnt számomra. Rögtön azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen történetet rejt a könyv és kik lehetnek azok a bűnevők? Ahogy a fülszöveget olvastam, már biztos voltam benne, hogy magammal viszem, mert azt éreztem mindenképpen el kell olvasnom. Szerencsére nemhogy nem bántam meg a vételt, hanem azt mondhatom, hogy bizony nekem nagyon tetszett.
A könyv elején szerepel egy rövid megjegyzés a bűnevőkkel kapcsolatosan, ami felfedi azt a tényt, hogy bűnevők valóban léteztek, és ők voltak azok, az ő sorsuk az, amelyet az írónő alapul vett a regényéhez.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE
Bűnevők Nagy-Britannia egyes részein még durván száz éve is léteztek. Hogy hányan, és kik voltak ők azon kívül, hogy a társadalom páriái, arról szinte semmi nem ismeretes. Annyit tudunk, hogy a holtak koporsója mellett megettek egy szelet kenyeret, hogy egy keresztény felhangokkal rendelkező népi szertartás keretében feloldozzák őket a bűneik alól.
Az általam írt történet ebből a forgácsból indul, de a fantázia terméke. Egyes szereplők hasonlítanak bizonyos történelmi szereplőkre, de ez nem történelem: irodalom.
Történelmi jellegénél fogva azt gondolhatnánk, hogy nem lesz könnyű olvasmány, és ez egyeseket elrettenthet az olvasástól. Ám ettől nem kell félni, mert egészen könnyed nyelvezete van a regénynek, amely miatt egészen gördülékenyen lehet haladni benne.
Ez a könnyed szövegezés szerintem a történet előnyére vált, és valószínűnek tartom, hogy nem véletlenül választotta ezt a stílust az írónő az események elmesélésére. Így lesz egy nehéz témát feldolgozó kötet könnyebben befogadhatóvá az olvsók számára.
A történet főszereplője May, egy fiatal lány, aki még csupán 14 éves a könyv elején. Nehéz és hányattatott sorsa van, amelyben erős tudott maradni, sikerült helytállnia.
Sanyarú sorsa folytán éhezik, ezért kenyeret lop, hogy csillapítani tudja üres gyomrát, ám rajtakapják és az egyik lehető legszörnyűbb büntetést kapja (egyébként nem véletlenül, de ez majd csupán a könyv végén derül ki), a társadalom által megbélyegzett bűnevők egyike lesz. A feladata, hogy meghallgassa a haldoklók bűneit, majd egy szertartás keretein belül a koporsójuk mellett elfogyassza a bűneiknek megfelelő ételeket, ezzel biztosítva számukra a megváltást.
Válogatás a bűnökből és a hozzájuk tartozó ételekből
Árulás – Ürüszelet
Boszorkányság – Gránátalma
Bosszú – Véres hurka
Csavargás – Búzakása
Eredendő bűn – Kenyér
Eretnekség – Mézes sütemény
Esküszegés – Kalács
Fattyú szülése – Szőlő
Felségsértés – Bifsztek
Fukarság – Fokhagyma
Gyilkosság (haragból) – Disznószív
Gyilkosság (önvédelemből) – Nyúlszív
Harag – Porcogó
Házaságtörés – Mazsola
Hazugság – Mustármag
Irigység – Tejszín
Lopás – Sült galamb
Megszentségtelenítés – Omlós sütemény
Megtévesztés – Borhab
Mérgezés – Galambpástétom
Összeesküvés – Boros aludttej
Pletykálkodás – Párolt morgóhal
Rágalmazás – Varjúhús szilvával
Részegség – Fűszeres bor
Szentségtörés – Gyömbérkenyér
Nem szólalhat meg, mások nem nézhetnek rá, nem érinthetik meg, nem néznek rá. Jellemzően elnéznek mellette és imát mormolnak, hogy nehogy átkozottak legyenek, mert találkoztak vele.
Nyelvébe belerajzolnak egy B betűt, nyakára vaspántot tesznek, amelyen szintén egy B betű lóg, így mindenki látja már az első pillanatban kivel is van dolga.
A lány az ítélet után kétségbeesett, elsőre fogalma sincs mit tegyen, hogyan legyen ez után. Végül felkeresi a másik Bűnevőt és mellé szegődik. Megtanulja mi a pontos feladata.
Ármány, intrikák, boszorkányságok, bosszú kereszttüzébe kerül May, aminek következtében kivégzik a másik Bűnevőt, ő pedig megesküszik, hogy fényt derít minden rejtélyre.
Bár némaságra van ítéltve, mégis elszántan küzd a hatalommal bírók ellen, hogy beváltsa ígéretét.
Bevallom számomra nem volt elég a szerző néhángy soros megjegyzése a bűnevőkről a könyv elején, így utána jártam egy kicsit kik is voltak ők, mi volt eredetileg a feladatuk.
A BŰNEVŐKRŐL
A bűnevő olyan személy volt, aki egy rituálé keretében fogyasztott ételt, hogy ezzel lelkileg magára vállalja az elhunyt bűneit. Úgy hitték, hogy az ételek magukba szívják az elkövetett bűnöket, ezzel megváltják az eltávozott személy lelkét, aki így a mennybe jutott.
Amikor valaki váratlanul halt meg, úgy, hogy nem kapta meg az utolsó kenetet, a legutolsó gyónása óta elkövetett bűnei feloldozatlanok maradtak, így nem juthatott a mennyországba. A bűnevők a saját lelkük terhére átvették az elhunyt összes bűnét egy rituálé során. Mégpedig úgy, hogy a halott mellére egy szelet kenyeret tettek, amit a bűnevő megevett (olykor sör is járt), és azzal átvette a bűnök terheit, ezután már nyugodtan eltemethették az elhunytat, hiszen bűneitől megváltatott, helye lett a mennyben.
Ez a tevékenység nem járt nagy fizetséggel, alig pár érmét kaptak csupán. Jellemzően a szegényebb rétegből kerültek ki a bűnevők, akik máshogy nem jutottak munkához, fizetséghez.
A társadalomból kivetetten éltek, észrevétlenek voltak. Mivel magura vették az elhunytak bűneit, azt gondolták róluk, hogy elvetemült gonosztevők.
Noha megvettették őket, minden falu rendelkezett saját bűnevővel, aki segített a halottaknak a mennyországba jutni.
Hátborzongató az a tény, hogy nem is olyan régen még valóban léteztek, hogy egyáltalán léteztek a bűnevők, hogy az írónő egy olyan tevékenység köré építi a regényét, mely a valóság egy szeletén alapul.
A könnyed stílusban írt könyv egyébként talán nehezen emészthető lenne és nyomasztónak hatna. Ám így a történelmi fikciót és krimit ötvőző komor, baljóslatú történet pillanatok alatt magába szippantja az olvasót, aki csak úgy pörgeti a lapokat, majd azt veszi észre, hogy a végére ért a könyvnek, nincs tovább.
Egészen briliáns módon szövögeti a szálakat az írónő, apránként, szépen lassan fedve fel a háttérben munkálkodó erők indítékait. Sosem tudtam mi jön a következő oldalon, egy fordulatot sem sikerült kitalálnom és ez a momentum adott egy pluszt a történetnek.
Ajánlom A Bűnevőt azoknak, akik szívesen olvasnának egy valóság ihlette törtténelmi fikciót, amelyben jelen vannak a krimi elemei. Egy izgalmas, ugyanakkor kissé sötét, de mindeképpen érdekes regényt.
FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A sötét, vérzivataros 16. századi Angliában a tizennégy éves árva May kenyérlopás miatt bíróság elé kerül. Az ítélet kegyetlen és megmásíthatatlan: mostantól bűnevő lesz. A társadalom páriája, megbélyegzett senki, akinek feladata, hogy meghallgassa a haldoklók bűnvallomásait, majd rituálisan elfogyassza koporsójuk mellett a vétkeiket szimbolizáló étkeket, ezzel biztosítva számukra a megváltást. Nem beszélhet, senki nem nézhet rá, nem érhet hozzá, némán kell hordoznia élete végéig mások magára vállalt bűneit.
A kétségbeesett lány egy idősebb bűnevő mellé csapódik, és hamar az udvari intrikák kellős közepén találja magát. Amikor társát elfogják és halálra kínozzák, May elhatározza, hogy kideríti az igazságot. Elszántságának az sem szab gátat, hogy egyedül van a hatalmasok ellen, hogy némaságra van ítélve, és hogy az idő is ellene dolgozik…
Megan Campisi történelmi fikciója brilliánsan ötvözi a disztópiák és a bűnügyi regények legizgalmasabb elemeit, May karaktere pedig az utóbbi idők egyik leginspirálóbb női karaktere, aki minden nehézség és megaláztatás ellenére erős tud maradni. Akik szerették A szolgálólány meséjét és A rózsa nevét, ebben a könyvben sem fognak csalódni.
Megan Campisi drámaíró, regényíró és tanár. Színdarabjait előadták Kínában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Tanulmányait a Yale Egyetemen és az École Internationale de Théâtre Jacques Lecoqon végezte. Családjával Brooklynban él.
