Úgy gondolom, a novellák megérdemlik, hogy külön-külön ejtsek néhány szót róluk, mert fantasztikusak a maguk nemében.

Mielőtt részletesebben beszélnék a történetekről, mindenképpen szeretném megemlíteni a borítót, ami már az első pillanatban megtesztett nekem. Egyszerű, mégis hangulatában nagyszerűen visszadja a mögötte rejlő olvasmányok világát.

Arról olvashatunk ebben a részben, hogy van egy pasas, aki egy pohár forró vízzel áll egy ház ajtajában, és nézi az embereket, akik odakinn vannak. Majd eszébe jut, hogy valakit keresett, de kit és miért azt nem tudja. Mindenesetre elindul befelé, majd anélkül, hogy a célját (amiről maga sem tudja mi az) elérné, újra odakerül az ajtóba, majd ez megtörténik többször. Egy alkalommal szót vált az egyik kinn lévő emberrel, ami csak bonyolítja az eseményeket. 

Iszonyatosan felkavart annak ellenére, hogy szoktam horrort olvasni. Mindenesetre ez nem von le semmit az értékéből, mert jól megírt történet ez, csak nekem most ez sok volt.

 

Legnagyobb örömömre azt mondhatom, hogy bizony az írónőnek sikerült ezen a területen is megállnia a helyét. Egy titokzatos, rejtélyes történetet ismerhettem meg, amelyet misztikummal lett bolondítva. 

Az elejétől a végig egy olyan izgalmas sztori tárul az ember szeme elé, amit elkezdve abba sem lehet hagyni, míg a végére nem érünk, mert egyszerűen tudnunk kell mi történik.

Ebben a novellában egy szakértőt hívnak egy katonai bázisra, ahol kiszuperált repülőgépeket tárolnak. A feladat az, hogy fényt derítsen a közelmúltban történt szörnyű halálesetekre. Igazán izgalmas nyomozás, vizsgálódás részesei lehetünk. A kellő időben hint el olyan információkat az írónő, amellyel borzongató hatást kelt. Mindemellett a hatalmi játszmák is szerepet kapnak. 

Ám rá kellett jönnöm, hogy ezúttal teljesen mást kaptam, mint ahogy vártam. Egy rémisztő horror helyett egy sci-fivel lepett meg az írónő. Egy történettel, amely az űrben játszódik. Egy kincsvadász hajó legénysége talál valami elképesztő kincset. A nem mindennapi zsákmány váratlan meglepetéseket okoz, és hőseink igyekeznek talpon maradni ebben a nehéz helyzetben. 

Nem az a férvagyasztó történet, ami a látványra épül, itt inkább az elme, az idegek borzolása játszotta a főszerepet. Amolyan tudod, hogy ott van valami, de nem sejted mikor és hol bukkan fel hirtelen az ellenség. Ez pedig félelmetesebb, mint személyesen harcba szállni.

Engem ez a novella Stepenie Meyer: A burok című történetére és a Csillagkapu filmsorozatra emlékeztetett. Mindkettőt nagyon szerettem az említettek közül, ennek fényében talán nem meglepő, hogy az Elmecsapdát is igencsak megkedveltem.

Estell Ivy novellái, melyek ebben a kötetben megjelentek, rávilágítanak arra, hogy amikor egy számunkra ismeretlen szerzőtől olvasunk, akkor ha az egyik történet nem nyerte el a tetszésünket, még egy esélyt kell adni az írónak, és egy másik művével próbálkozni, mert lehet, hogy azt másképp látjuk majd.

Hozzám ugyanis a Bújj - Bújj című novella nem igazán került közel, viszont az Elmecsapdát kifejezetten kedveltem.

Amolyan Jószomszédi iszony típusú történet volt ez. Hátborzongató, váratlan fordulatokkal teli thriller. Egy olyan olvasmány, amelyben a feszültséget végig tapintani lehetett.

A kedves, egyetemista lánynak szembe kell néznie a szomszéd nénivel, aki odaköltözése pillanatától nyiltan ellenségességet mutat iránta.

Kezdetben még él Sophieban a remény, hogy rendezni lehet a helyzetet, de aztán rá kell jönnie, hogy a szomszéd néni. egy minden hájjal megkent gonosz banya. Elvetemültsége és megátalkodossága határtalan, nem riad vissza semmitől. 

A végén az írónő egy olyan fordulattal zárja az eseményeket, hogy az ember csak ül döbbenten és azt kérdezi magától, hogy akkor most mivan? Mi történt?

 

Több történetet olvastam már Szemán Zoltántól, többféle műfajban, és eddig mind nagyon tetszett.  Különös meglátásai vannak az írónak, amelyeket szórakoztató és egyben elgondolkodtató regényeken keresztül tár az olvasók elé.

Ezek után nem csoda, ha türelmetlenül vártam, hogy kiderüljön, ezúttal mit olvashatok Szemán Zoltántól. A kérdés nem az volt, hogy tetszik-e majd, hanem az, hogy milyen típusú lesz a sztori.

Ez a novella egy katonáról szól, aki bevetés közben elszakad az egységétől, majd furcsa dolgokat tapasztal maga körül.

Egy különös ködbe keveredik bele, ahonnan nehéz kiutat találni. Ráakad egy ellenséges tisztre, akit túszként visz magával. Vaktában indulnak tovább, mert a ködben a tizedesnek fogalma sincs melyik is lenne a helyes irány. Foglya csendessége miatt felmerül benne, hogy az talán tudhat valamit, amit nem mond el. Utuk során, amikor keresik a kiutat, félelmetes dolgokat tapaszalnak, különös hangok kísérik őket.

A katona már az ellenségnek is megadná magát, csak legyen vége, csak keveredjen ki a ködből, az ilyesztő környezetből.

A történet pedig egy meglepő fordulattal zárul. Olyasmivel, amire valahol számítottam, de nem ebben az irányban.

Szemán Zoltán képes volt úgy csavarni a szálakat, hogy csupán sejtéseim legyenek, de ne bírjam kitalálni a tényeket. Közben pedig apró mozzanatokkal vezetett a végkifejlet felé, borzolva az idegeimet.

Ronnie W. A.: A bárd

Itt egy különös alak jelenik meg, aki félelmetes teremtményeket etet egészen felkavaró módon. Közben megismerhetjük gondolatit, amelyek rávilágítnak többmindenre.

Mondatról-mondatra nyílik ki a történet, ismerhetjük meg egyre jobban a körülményeket, amelyek egy egészen durva világot mutatnak meg.

Kegyetlen mindaz, ami feltárult előttem ennek a novellának az olvasása során. Számomra kissé kusza hatást keltett ez a történet, de lehet, hogy ez az érzet abból is fakad, hogy ez a novella is rendkívűli módon felkavart.

Az egész sztorinak volt egy durvább jellegű utópisztikus világot megjelenítő hatása. Mintha egy olyan jövőben járnánk, ahol egy szörnyű esemény bekövetkezte után egy még szörnyűbb valóság jött létre.

Attól, hogy annyira felkavart engem, még jó kis történetnek tartom.

Alan Dave  Darel: A sötétség ura

Miről is szól ez a történet? Démonokról. A fényről és a sötétségről, az örök harcról.

A Fényúrnő kíséretével elindul az árnyak birodalmába, hogy kiszabadítsa  a szívének kedves férfit, aki ott ragadt.

A jelen eseményeivel párhuzamosan a múltban történteket is megismerhetjük. Ezzel nem egyszerűen egy szeletét látjuk a jellenek, hanem kikerekedik a történet, szélesebb képet adva a lényeges, apró mozzanatokról, amelyeknek a jelenben nagy szerepe van.

Kiemelném, hogy kiválóan el volt különítve a két idősík. Ragyogóan látszott, hogy éppen hol járunk.

Végül sikerrel jár a Fény úrnője? Sikerül megmentenie szerelmét? Mire a végére érünk, minden kiderül.

Lehet, hogy kezdetben sejteni véljük miként alakulnak az események, de aztán nagyon hamar rá kell jönnünk, hogy minden sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk.

Remy Dalmore: Dühös lélek

Egy rendőr a központi figurája ennek a történetnek, nála futnak össze a szálak.

Jacob nyomozó egy brutális tett helyszínére érkezik meg a novella elején, ahol egy fiatal doktornővel fut össze, akihez bonyolult szálak fűzik.

Megindul a nyomozás a tettes ellen, majd újabb borzalmas haláleset történik. Közben kiderül, hogy sokkal kuszább a helyzet, mint gondolnánk.

Igazán jól szövi a szálakat az írónő. Hiába hinti el apró információmorzsákat, amire odafigyelve sok dologra rájöhetünk, mert közben eltereli az ember figyelmét. Én egyszerűen nem jöttem rá a lényegre, csupán az utolsó mondat nyitotta fel a szemem. Ám pont ettől volt jó.

 

Ajánlom a horror, a thriller és a fantasy műfaj kedvelőinek ezt a borzongató gyűjteményt, mert remek történeteket olvashatnak. Az érzékenyebb lelkűek és a durvább sztorik kedvelői is megtalálhatják az ízlésüknek megfelelőt.