Újabb kalandok, ármányok, cselszövések egy misztikummal átitatott, varázslatos világban.

Egy kalandos utazás izgalmas eseményei, egy csodás világ tárult a szemem elé Darvas Petra Ikrek mágiája (a véleményemet ITT olvashatjátók róla) című könyvében, amely a Hópelyhek májusban sorozat első része.

Az erős kezdő kötet olvasása során, miközben Navatlon lenyűgöző világával ismerkedhettem, miközben a főszereplők igyekeztek helyt állni és megtalálni az utat hazafelé, számtalan kérdés bukkant fel, melyek nagyrészt megválaszolásra kerültek, de bőven maradt még, ami foglalkoztatott, miután becsuktam a regényt.

A folytatásban, mely a Mágusok Kelyhe (a véleményemet ITT olvashatjátok róla) címet viseli, újabb kalandok vártak a talpraesett fiatal hősökre, Meglepő titkokra derült fény, az események pedig igazán bonyolultá váltak, majd, amikor már kezdtem volna megnyugodni, hogy az általam megkedvelt kis csapatnak sikerült felülkerekednie az ármányok és cselszövések hálóján, az írónő olyan váratlan fordulatot dobott be az utolsó sorokhoz érve, amivel igencsak felpiszkálta az érdeklődésem a továbbiak iránt.

Az előző rész végén csak csodálkozva pislogtam, hogy akkor most mi van, talán ezért is vetettem bele magam az olvasásba lázas mohósággal, miután Darvas Petrától lehetőséget kaptam a Hópelyhek májusban sorozata befejező kötetének, a Magyarok seregének megjelenés előtti olvasására.

A borító

Mielőtt a történetről beszélnék, meg kell említenem a borítót (ami a WBM Book Cover Design munkáját dicséri), mert szerintem igazán szemet gyönyörködtetőre sikeredett.

Nekem megragadná a figyelmem egy könyvesboltban az biztos. Gondolkodás nélkül emelném le a polcról, hogy megtudjam miről is szól (persze ha még nem ismerném addigra az írónő sorozatát). Ha már meglenne a könyv, valószínűleg akkor is kézbe venném, hogy ismét megcsodáljam.

A történetről és a szereplőkről

Fogalmam sincs más hogy van ezzel, de amikor a borítóleleplezés után fény derült a Hópelyhek májusban sorozat befejező kötetének címére, csak fokozta az érdeklődésem a folytatás iránt, mert persze kérdések vetődtek fel bennem. Miért ez a cím? Hogyan kapcsolódik a történethez? Hogy jönnek ide a magyarok? Stb.

Szóval már a cím is eléggé izgalmasnak tűnt. Az előző részek ismeretében pedig kíváncsian vártam, hogy vajon ismét egy fordulatokban gazdag, izgalmas kaland vár-e majd rám, hogy vajon ismét feszült izgalommal követem-e majd az eseményeket.

Egy erős kezdés, és egy olyan folytatás után, aminek sikerült azt felülmúlnia, ott motoz az emberben a kérdés, hogy vajon méltó lezárást kap-e az általa kedvelt sorozat. Hiába indul jól valami, hiába jók a továbbiak, ha a vége keserű ízt hagy maga után.

Szerencsére itt ettől nem kell tartani, mert bizony az írónőnek sikerült felülmúlnia az előző részeket, a befejező kötet még magával ragadóbbra sikeredett, mint az azt megelőzőek.

Nem volt egyszerű dolga a fiataloknak ezúttal sem. Az írónő cseppet sem könnyítette meg a dolgukat. Bőven akadtak feszült pillanatok, amikor igencsak lehetett izgulni értük.

- Ne a gyávaságot tagadd, ha azt is kijelentheted, hogy bátor vagy.

Navatlon...rendületlenül rajongok érte! Így örültem annak, hogy ebben a kötetben is sokat kaptam belőle. Kezdettől fogva lenyűgözött ez a varázslat uralta misztikus világ. Ki ne akarna mágikus képességeket? Na és mennyire izgalmasak már a fel-felbukkanó mágikus lények?

Ebben a részben is tovább hömpölygött a cselszövések és ármányok hálója, aminek szálait megmondom őszintén, hogy igen szépen vezette az írónő. Azért nem könnyű ennyi fonalat összehangolni úgy, hogy közben nem zavarodik bele, és minden részt továbbvisz, kifejt.

Ismerve már Darvas Petra szokását, aki a sorozat eddigi részeit is úgy zárta, hogy valami váratlan fordulatot dobott be, egyszerűen biztos voltam benne, hogy most is, amikor majd azt hinném, megnyugodhatok, ismét jönni fog egy nem várt esemény, vagy akár több is. Hogy így lett-e végül? Még jó, hogy igen. Szóval tessék felkészülni, hogy ebben a kötetben sem lesz semmi biztos. Csak történnek majd a dolgok, de hogy kivel, mikor, mi, azt lehetetlenség lesz kitalálni. Pont úgy, ahogy az előző részekben.

Míg eleinte a fiatalok nehezebben működtek együtt (mármint a sorozat első részére gondolok, nem ennek a könyvnek az elejére), mostanra viszont szépen összecsiszolódtak. Néha talán pont az volt a baj, hogy annyira óvták volna a barátaikat, hogy meggondolatlanul, a saját fejük után mentek volna, hogy egyedül szálljanak szembe a veszéllyel. A csapat persze senkit nem hagyott magára, mindig azon voltak, hogy segítsék egymást. Néha valaki "megbolondult" (na nem szó szerint, de értitek), mert egyedül akart boldogulni, ám a többiek helyrerázták, hogy oké, hogy neki van feladata, de tessék elfogadni a támogatást, a segítséget.

Imádtam ezt az összetartó bandát! Fantasztikus lehet egy ilyen csapatnak a része lenni.

- Ha arra vársz, hogy majd valaki segít, akár felsőbb hatalom, akár mágia, akkor nem hozod ki magadból a legtöbbet,

A könyv végére érve Navatlon és hőseink sorsa elrendeződött. Kié így, kié úgy. Emellett a bennem kavargó kérdésekre is választ kaptam, és minden cselekményszál is kibontásra került. A könyvet bezárva nem érzem, hogy maradtak volna bennem kérdések. Minden értelmet nyert, ami kérdésként kavargott bennem az előző részek folyamán, és igen, ezzel a résszel szépen kikerekedett a sztori.

Megmondom őszintén, hogy én nagyon élveztem a Hópelyhek májusban sorozat lapjain megelevenedett történetben kalandozni. Kedveltem a szereplőket, még a negatív karaktereket is, mert jól voltak megformálva. Kedveltem, mit kedveltem, rajongtam (még most is, sosem feledem) Navatlonért. Nem is könnyű búcsút inteni most, hogy a befejező rész utolsó sorainak elolvasása után.

Fogalmam sincs milyen tervei vannak Darvas Petrának a jövőre vonatkozóan, de annyi bizonyos, hogy én kíváncsi leszek minden könyvére, amit írni fog.

Várható megjelenés: 2023. november 4.

A könyv megjelenés után beszerezhető lesz a FairBooks Kiadó és Írói Műhely webshopjából.

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Darvas Petra - szerzői oldala