Régóta kacérkodom az író könyveivel, de eddig sosem jutottam el odáig, hogy elolvassam őket. Így gondolkodás nélkül éltem a lehetőséggel, amikor a Bookaholic Kiadó lehetőséget adott Darren Shan: Az elveszett hercegnő (Archibald Lox 1-3.) című regényének az olvasására.

A fülszöveg egy izgalmas fantasy történet ígéretével kecsegetett, így kíváncsian vágtam bele az olvasásba.

Az első sorok kissé melankólikus hangulatot árasztottak, de már akkor érződött, hogy valami készül. Aztán nagyon hamar nagy lendületet vett a történet, és ahogy Archibald ott találta magát a képtelen események közepén, úgy estem én is egyik ámulatból a másikba. Mintha Alicehoz hasonlóan csodaországban találtam volna magam.

Be kell vallanom, hogy igen letört hangulatban kezdtem neki ennek a könyvnek, és volt is bennem némi aggodalom, hogy kellőképpen figyelni tudok-e majd a történetre. Ám már néhány oldal után minden aggodalmam köddé vált, mert bizony ez a regény pillanatok alatt elvarázsolt. Olvasás közben elfeledtem mindent, megszűnt körülöttem a világ. A könyvet letéve pedig azt éreztem, hogy felszabadultam a súlyok alól, amelyek nyomták a lelkem.

A szívem mélyén tudnám. És utálnám magam, amiért elfogadom a határokat, amiket mindenki más is elfogad ezen a világon, holott én tudom, hogy sokkal több felfedeznivaló vár rám.

Fogalmam sincs ki hogy van ezzel, de én igencsak kedvelem, amikor egy történet kiszámíthatatlan, amikor nem lehet megjósolni, hogy milyen irányt vesz majd a folytatás, hanem bizony minden pillanat meglepetés. Ez pedig teljességgel igaz Darren Shan ezen kötetére, aminél kevés kiszámíthatatlanabb olvasmánnyal találkoztam, de nekem ez nagyon tetszett. Talán ez miatt is vonzott annyira a regény, hogy azt vettem észre, minden szabad percemben a lapjait bújom, és lelkesen falom az oldalakat.

Azt hiszem kezdem sejteni, miért kedvelik a szerző könyveit olyan sokan. Lehet, hogy ideje lenne megismerkedni végre a korábbi regényeivel.

Azon túl, hogy mennyire magával ragadott a kötet, és mennyire fokozta a kíváncsiságom a szerző többi alkotása iránt, volt néhány mozzanat, ami kissé zavaró volt számomra, és valamelyest meg is akasztották az olvasás lendületét. Ilyen például az, hogy nem igazán volt egyértelmű, hogy hogyan is néz ki Archibald, mennyi idős, meg úgy alapjában nem igazán tudunk meg róla semmit az elején, mint azt, hogy rossz otthon lennie, mert a gyász fájdalmas, borús hangulata lengi be a házat. Jó lett volna picit több infó erről a srácról, a családjáról.

Ami kifejezetten tetszett, az a viszonylag rövid fejezetek (így utazás közben is a végére tudtam érni egy-egy résznek, nem kellett szöveget félbehagynom, amit nagyon nem szeretek), valamint az olvasható betűméret (ez nem elhagyagolható dolog, főleg, ha az ember látása már nem a legtökéletedebb).

Összességében azt mondhatom, hogy én imádtam ezt a lendületes, kiszámíthatatlan, titkokkal, rejtélyekkel és misztikummal teli történetet, ami észrevétlenül kúszott be gondolataimba, hogy teljességgel magával ragadjon, és ne is hagyjon nyugtot, míg a könyv végére nem érek.

Olyan érzés olvasni Az elveszett hercegnőt, mint egy olyan kalandra indulni, amiről nem sokat tudsz, mégis minden pillanatát élvezed.

Ennél a regénynél átjár az az érzés, amikor egyszerre várod is, hogy az utolsó mondathoz érj, de közben meg nem akarod, hogy vége legyen.

A könyv megrendelhető: Bookaholic Kiadó.

@konyvszenvedely #könyvajánló @Bookaholic Kiadó #darrenshan #darrenshanbook #archibaldlox #azelveszetthercegnő #fantasykönyv #ifjúságiregény #kalandregény #olvasnijó #olvasnimenő #házikönyvtár #könyvszenvedély #recenzióskönyv #könyvtok #könyvtokmagyarország #könyvtokhungary #hungarianbooktok #hungarianbooktoker #booktok #booktoker #CapCut ♬ Stratosphere - Ganger Baster