Ismét eltelt egy hónap, ismét itt az idő, hogy meséljek az elmúlt hetek olvasmányairól.

 A május elég zűrös volt számomra. Nagyon elfáradtam lelkileg, szellemileg, meg mindenhogyan. Kevés könyvnek értem a végére (már magamhoz képest), mert nehezen ment az olvasás, és nehezen bírtam papírra vetni a gondolataimat is egy-egy történetről. 

Azért nem mondhatom, hogy olyan rosszul zártam ezt a hónapot, hiszen összesen 5 könyvet sikerült elolvasnom. Lehetne több is, de így sem kevés.

Nézzünk egy kis statisztikát. Összesen 5 könyvet olvastam, ebből 1 előolvasás, 1 újraolvasás, 2 recenziós példány, és ráadásul mind magyar szerző alkotása.

Az előolvasásról (Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye) most nem beszélnék bővebben, de hamarosan  olvasható lesz erről a véleményem a blogon.

A könyvek bemutatását egy olyan kötettel kezdeném, amit még áprilisban kezdtem el olvasni, de csak májusban fejeztem be. Ez pedig nem más, mint Vidó Kinga: És…felvétel!!! című történetének folytatása, ami az És…ennyi!!! címet viseli (a véleményem ITT olvasható).

Szeretem Vidó Kinga könyveiben, hogy erotikus jelentek leírása nélkül képes megjeleníteni a szereplők közötti érzelmeket, úgy, hogy szinte tapintani lehet a feszültséget, érezni minden apró rezdülést.

Miután befejeztem ezt a történetet, egy olyan kötetet olvastam el, amit már megjelenés előtt lehetőségem volt megismerni, de csak megjelenés után írtam róla. Ez pedig nem más, mint Aurora Lewis Turner Bolygókeringő trilógiájának 2. része, A hetedik bolygó (a véleményem ITT olvasható.)

Egy izgalmas fantasy mögé rejtett, szívfájdítóan gyönyörű történet szerelemről, sorsról, döntésekről. Egy történet, meg magával ragad és nem ereszt.

Ezután következett Marysol K’Owes: Vanuatu bosszúja című könyve (a véleményem ITT olvasható).

Marysol K’Owes izgalmas, kalandos, humoros történetet ad az olvasóknak. Olyat, amit lehetetlenség letenni, amit, ha félbe is kell hagyni, de folyton a sztorin járnak a gondolataink. Az embernek egyszerűen nincs nyugta, míg el nem olvassa a könyvet, mert a végére akar járni a rejtélyeknek.

 A következő a sorban a fentebb már említett előolvasás volt, erről majd később beszélek.

Valahol a hónap közepe táján, vagy attól egy-két nappal később éreztem a legnagyobb mélypontot, ekkor bizony napok teltek el anélkül, hogy könyvet vettem volna a kezembe.

Már abban a hitben voltam, hogy akkor ennyi, ebben a hónapban nem fogok többet olvasni, de végül másképp alakult. A hónap vége előtt még egy könyv sorra került, plusz volt egy, amibe csak belekezdtem (erről majd júniusban).

Amivel a májust zártam, az nem más, mint Giuditta Fabbro Bérgyilkosság olasz módra sorozatának 3. része, ami A bosszú címet viseli (a véleményem ITT olvasható).

Egy kegyetlen világba nyerhetünk betekintést ebben a kötetben, ebben a sorozatban, amely megmutatja az olvasóknak, hogy minden brutalitásuk ellenére azért ugyanúgy érzenek fájdalmat, sóvárgást, megbánást, vágyat, szerelmet, barátságot, mint a hétköznapi emberek. Minden durvaságon felül tele vannak érzelmekkel, még akkor is, ha könyörtelennek kell lenniük, ha életben akarnak maradni alvilági körökben.

Habár elég viszontagságosra sikerült a tavasz utolsó hónapja számomra az idén, mégis azt mondom, hogy nem volt annyira rossz, hiszen minden könyv, amit olvastam tetszett.