Folytatódik a Bérgyilkosság olasz módra sorozatban már megismert Il Capo és családjának története.

Na de ki is Il Capo? Egy véreskezű, olasz származású maffiavezér, aki magyar szerelme miatt telepedett le az országban, aki kegyetlensége mellett hihetetlen módon szereti a feleségét. Pont ez az ellentét, ez a kettőség, ami miatt számomra a legérdekesebb szereplő lett.

Nagyon örültem neki, hogy ebben a részben többet kaptam Vittorio és felesége közötti érzelmekből, hogy arról olvashattam, milyen hévvel szereti még évtizedek után is ez az ember a gyermekei anyját, hogy pont ő az, aki a gyenge pontja. Bevallom nekem ezek a részek voltak a kedvenceim. Egyszerűen imádtam olvasni ezeket a sorokat!

Il Capo, ahogy az éjszakában mindenki nevezte, miután végzett az étkezéssel, elvette az alátétről a kávéscsészéjét és kortyolt egyet a forró, fekete italból. Tekintete a szemüvegén keresztül találkozott a felesége pillantásával. Dalma elmosolyodott, amitől az idős férfi egész testén végigfutott ugyanaz a borzongás, mint az első találkozásukkor. Vittorio nagyot nyelt és visszahelyezte a drága porceláncsészét az asztalra, még mielőtt kiejtette volna a kezéből. Igaz, nem voltak már fiatalok, de a felesége egyetlen mosolya ugyanúgy felforralta a vérét, mint harminc évvel ezelőtt.

Egy dolog volt csak, ami elgyengítette, és az a felesége volt. Mindig mindenkivel szemben keményen lépett fel, még a saját gyerekeit is sokszor megfélemlítette a határozottsàga, de a feleségével szemben nem tudott erős férfi lenni. Mellette teljesen elhagyta az ereje, és egy megmagyarázhatatlan gyengeség lett úrrá rajta. Olyan megszállottan rajongott érte és olyan mélyről jövő szerelemmel szerette, amiről sosem gondolta volna, hogy létezhet ilyen egy férfi életében.

A történet A kezdet című könyvvel indul, amelyben megismerjük a maffiavezért és családját. A fiúkat, akik semmit sem tudnak apjuk valódi tevékenységéről, arról, hogy mi fedezi azt a fényűző életmódot, amit folytatnak, valósággal sokkolja az igazság. Kit így, kit úgy érint a valóság.

Bepillantást nyerhetünk egy brutális világba, nyomon követhetjük egy véreskezű alvilági figura és családjának mindennapjait.

A három testvér közül ebben a részben a legkisebb fiú, Stephano nagyon minimálisan van jelen, a hangsúly inkább Fabion és Vincenzon, no meg az apjukon, Il Capon (Vittorio), és hűséges emberén Péteren, és még néhány szereplőn van.

Az előző kötet történései folyományaként Sophia, a szlovák alvilág jelentős szereplőjének, Radovánnak az unokahúga bosszút esküszik szeretett bácsikája gyilkosai ellen.

Tulajdonképpen ennek a lánynak a bosszúja van most a középpontban, de közben az Arriavene család életének változásait is nyomon követhetjük.

A bosszú jól láthatóan bemutatja, hogy mire lehet képes egy ember, amikor a szeretett személyt elveszíti. Olyasmit is megtesz, amit álmában sem gondolt volna. Láthatjuk, hogy a környezet, a bennünket ért hatások, a körülöttünk lévő emberek mennyiben befolyásolhatják tetteinket. Sokszor a félelmeink által vezérelve, bizonytalanságból, felindulásból meggondolatlanul cselekszünk és később persze bánjuk talán, de akkor már késő.

Fabio és Vincenzo kész rejtély volt eddig számomra. Sosem tudtam eldönteni, mit is gondoljak róluk. Talán az a váratlan fordulat az életükben, hogy megtudták kicsoda is apjuk igazából, annyira nagy hatással volt rájuk, hogy csak kapkodtak ide-oda és nem igazán voltak a tetteik ura. Bonyolult karaktereknek tartottam őket, akiket igazából nem bírtam megkedvelni.

A sorozatnak ebben a részében talán mintha lenyugodni látszottak volna, kevésbé éreztem a káoszt körülöttük. Reményeim szerint kezdenek lecsendesedni az érzelmeik, megbékélnek helyzetükkel, de még nem teljesen, még mindig van hová eljutniuk. Azt nem mondom, hogy megkedveltem őket, de egyre jobban rálátni a helyzetükre, az érzéseikre, a gondolataikra, és ha elfogadni nem is, de érteni talán értem őket.

Aki érdekes figura még a történetben, az Péter, Vittorio Arrivabene jobbkeze, akire Il Capo jelentős mértékben támaszkodik, és éppen ez az oka, hogy nagy nyomás nehezedik erre az emberre, ugyanis nem akar csalódást okozni ennek az alvilági vezérnek, akit apjaként tisztel.

Egy kegyetlen világba nyerhetünk betekintést ebben a kötetben, ebben a sorozatban, amely megmutatja az olvasóknak, hogy minden brutalitásuk ellenére azért ugyanúgy érzenek fájdalmat, sóvárgást, megbánást, vágyat, szerelmet, barátságot, mint a hétköznapi emberek. Minden durvaságon felül tele vannak érzelmekkel, még akkor is, ha könyörtelennek kell lenniük, ha életben akarnak maradni alvilági körökben.

Amennyire sokkolta az Arriavabene fiúkat a sorozat első részében az, amikor apjuk felfedte előttük azt a kegyetlen világot, amely az életük része, pont annyira sokkolóan hat az a függővég, amivel A bosszút zárja az írónő. Bár valahol számítottam valami hasonlóra, mert már túl könnyen mentek bizonyos szempontból az események. Mondjuk az is igaz, hogy én egészen másra gondoltam, amikor a durva végről hallottam, ezért is halogattam a könyv olvasását, noha azért beleolvastam, miután beszereztem. Persze amikor végre belemerültem a történetbe, abba sem bírtam hagyni, korán reggel kezdtem el, és késő éjszakáig olvastam.

Imádtam ezt a könyvet is, ahogy a sorozat korábbi köteteit, és már nagyon várom a folytatást, illetve nagyon, de nagyon várom, hogy olvashassam Vittorio és Dalma történetét, ahogy Péterét is. No és persze kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére, amelyekből egyik-másik a polcomon pihen már.

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Giuditta Fabbro Szerzői Oldala

„Giuditta Fabbro Szerzői Odala” csoport

Ahová még érdemes benézni:

"NewLine Kiadó" olvasói csoportja

A könyv beszerezhető a NewLine Kiadó webáruházából, esetleg a nagyobb könyvesboltokból.