Aurora Lewis Turner: A Hetedik Bolygó (Bolygókeringő trilógia 2.)
Egy izgalmas fantasy mögé rejtett, szívfájdítóan gyönyörű történet szerelemről, sorsról, döntésekről. Egy történet, meg magával ragad és nem ereszt.
Nagy rajongója vagyok a Bolygókeringő trilógiának, amelynek az első részét, a Névteleneket az írónőnek köszönhetően volt lehetőségem elolvasni megjelenés után.
Már a csodás borító, és a kellőképpen titokzatos fülszöveg felkeltette az érdeklődésem a történet iránt. Valahol éreztem, hogy több lesz ez, mint egy egyszerű fantasy, és végül a legnagyobb örömömre ez így is lett.
A Bolygókeringő trilógia első részének, a Névteleneknek az olvasása után (amiről a véleményem ITT olvasható) türelmetlenül vártam, hogy megjelenjen a következő rész. Azon imádkoztam, hogy semmi se jöjjön közbe, mert az nem lehet, hogy nem fogom tudni ennek a történetnek a végét.
Egyébként nem jellemző rám a fanatikus rajongás, de Aurora Lewis Turner trilógiája elérte ezt. Sőt! Nem csupán a sztorinak, de az írónőnek is nagy rajongója lettem. Remélem még sok alkotást olvashatok tőle.
Álmomban sem gondoltam arra, hogy nekem lehetőségem lesz az oly nagyon imádott sorozat további részeit még jóval megjelenés előtt elolvasni. Pedig így lett. Ha jól emlékszem 2020. novemberében megkeresett az írónő azzal, hogy volna-e kedvem olvasni a folytatást. Én persze gondolkodás nélkül, azonnal igent mondtam a lehetőségre, amiért örökké hálás leszek.
Aurora Lewis Turner a Névtelenekkel egy egészen lennyűgöző történetet tárt az olvasók elé egy sorozat első köteteként. Bennem pedig élt a kíváncsiság, egyrészt az iránt, hogy vajon hogyan folytatódik a sztori, másrészt az iránt, hogy vajon a folytatás lesz-e olyan jó, mint a kezdés. Mindenki megnyugtatására azt mondhatom, hogy nem csupán hozta a folytatás a Névtelenek szintjét, de érzéseim szerint túl is szárnyalta azt.
Később a harmadik részhez is szerencsém volt, ami szintén fantasztikus lett. Ám én balga nem készítettem jegyzetet a második részhez, így aztán a folytatások történései keveredtek a fejemben. Emiatt alakult úgy, hogy már megjelent A Hetedik Bolygó, és én csak most írok róla, noha jóval megjelenés előtt elolvashattam.
Amikor megérkezett hozzám a Bolygókeringő trilógia második részének nyomtatott példánya, azon nyomban nekikezdtem az újraolvasásnak.
Bejelölgettem azokat a részeket, amelyek az első alkalommal megragadtak, amelyek a kedvenceim lettek, és végre tisztán láttam pontosan mi tört ebben a könyvben.
Ha lehet, másodszorra még jobban élveztem az olvasást, mint elsőre, és biztosra mondhatom, hogy fogok még ebben a történetben elmélyedni.
Egyébként észrevettem olyan mozzanatot, amire első olvasáskor nem figyeltem fel, de ennek majd csak a harmadik részben lesz jelentősége.
Imádom az érdekes háttértörténetet, amely szerint a föld halott és több bolygóra kerültek az emberek, és persze ezt is eléggé megbolondítja az írónő a tőle megszokott módon. Egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak a sorok, amelyek ebben a sztoriban elénk tárulnak.
Imádom, hogy úgy képes szőni a történet szálait az írónő, hogy sosem lehet tudni, mi történik a következő oldalon, és ha olykor sejtünk is valamit, de nagyrészt teljességgel kiszámíthatatlan a történet.
Imádom, hogy bonyolultak a karakterek, hogy sokan vannak ugyan, de nem kuszálódnak össze a szálak.
Lloyd
A Hetedik Bolygóban a korábbiakhoz képest jobban ráláthatunk Lloyd érzelmeire. Láthatjuk micsoda küzdelem folyik benne. Kiderül, hogy miért olyan ellenséges, elutasító, mogorva Aurorával, noha igenis vonzódik hozzá.
Tetszett, hogy a Lloyd és Aurora között feszülő érzelmek ellenére – amelyek egyre inkább fokozódnak – nem ment át a kapcsolatuk valami nyálas, csöpögős enyelgéssé. Ugratások, csipkelődések sorát követhetjük nyomon a két nyakas, makacs fél között.
Új értelmet nyert számomra a letépem a fejed, vagy széttéplek kifejezés. Most már mindig Lloyd jut róla eszembe (és az a jelenet).
Akadt pár brutálisabb helyzet, de azoknak olyanoknak kellett lenniük, ahogyan le lettek írva, attól lett hiteles Lloyd karaktere. Hiszen ő nem egy finomkodó úrifiú, hanem egy belevaló pasas, aki a vonzerejével szinte megbűvöli a nőket, de aki ugyanakkor egy brutális fenevaddal osztozik a testén.
Aurora
Az első részben váratlanul érte Aurorát az egész előtte feltáruló világ, a képességek, a jövendölés, a lehetséges sors, amit számára jósoltak. Talán azért is akart megszabadulni a képességeitől, és nyugalomban élni egy egyszerű életet, mert valahol érezte azt, hogy lélekben nem érett meg a neki szánt sorsra, arra, hogy megfelelően használni tudja az erejét, a képességeit. Egész egyszerűen megijedt.
A Hetedik Bolygóban – talán annak köszönhetően, hogy annyira makacsul mindig mindenkit meg akar menteni – kezd körvonalazódni, felsejleni, hogy mi az, amit akar, hogy szükség van a képességeire, hogy segíthessen másokon. Habár nem erőszakosak a szándékai, de makacsul kiáll a döntései mellett, nem hagyja magát eltéríteni. Olykor tesz meggondolatlan lépéseket, így a makacssága és nem átgondolt tettek bajba sodorják. Mindezt teszi a legnagyobb lelki nyugalommal, mert tudja, hogy ott van Lloyd, aki kimenti bármilyen bajból.
Lehet, hogy nem tökéletesek, lehet, hogy vannak döntéseik, amelyek nem a legjobbak, de pont ettől tűnnek annyira valóságosnak.
Mind Lloydnak, mind Aurorának nehéz döntéseket kell meghozni, mindkettőjüknek van mit tanulnia.
Egy magával ragadó, lendületes, fordulatokban bővelkedő történet folytatását olvashatjuk a Bolygókeringő trilógia második részében. Nem csupán szórakoztat, hanem bőven ad gondolkodni valót is. Az ember elkezdi, és megszűnik a külvilág, nem létezik, csak a történet, míg a könyv végére nem érünk, vagy még egy kicsit azon is túl.
FÜLSZÖVEG:
Ashley-t elrabolták. Tőlem, Aurórától függ az élete. Ahhoz, hogy megmentsem, vissza kell szereznem az erőm, amiről egy új élet reményében mondtam le. Az én képességem az övéért cserébe… Útra kell kelnem, hogy megleljem elveszett emlékeimet. A Hetedik Bolygó leghatalmasabbikán, a Nardeenen kezdem a kutatást, melynek fővárosa, Gomora az emberi bűnök tárháza; dúl a prostitúció, virágoznak a drogügyletek, a névtelenek rabszolgákként élnek… Vajon útközben fény derül arra, ki vagyok valójában? Választ kapok arra, hogy kik a szüleim, és hogy miért mondtak le rólam? A legfőbb kérdés pedig: vajon meddig tudom távol tartani magam Lloydtól és a benne élő fenevadtól?
A Hetedik Bolygó a Bolygókeringő trilógia második könyve.
MOLY adatlap
Az írónőt itt lehet megtalálni:
Aurora Lewis Turner
Aurora Lewis Turner és olvasói világa
A könyv beszerezhető az Olvasni Menő webáruházából.
