Valószínűleg nem olvasnátok ezeket a sorokat, ha nincs E.K.Mindaleth és az ő kérdése, biztatása, aminek a nyomán megszületett ez a bejegyzés. Úgyhogy nagyon köszönöm Klaudia!

Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy nem az ingyen könyvek utáni vágy az, ami a blogolás felé vitte az utam. Nem ezért csinálom. Ami érdekel, beszerzem, vagy könyvtárból kikölcsönzöm, esetleg ismerőstől kölcsönkérem, hogy elolvassam. Szeretem azt olvasni, amihez épp kedvem van, amire úgyérzem éppen akkor szükségem van. A legtöbb ezeken túli dolog kihívás számomra. Örülök az adódó lehetőségeknek, mert mindig nagyon megtisztelő, de mint mondtam, nem ez hajt.

Az életem szerves részét képezi az olvasás, ami mindig ott volt nekem, hogy lelkileg támogasson, menedéket nyújtson a valóság viharai elől, hogy szórakoztasson. Kellett egy olyan felület, ahol zavartalanul beszélhetek az olvasmányaimról. Szerettem volna az olvasás, a könyvek szeretetét átadni az arra fogékonyaknak, olvasnivalót ajánlani a tanácstalanoknak. A cél, hogy az írók megtalálják olvasóikat, az olvasók pedig azokat a könyveket, amelyekre szükségük van.

Te jó ég! Már akkoriban is, amikor hétről-hétre figyeltem hogyan alakul a történet, látszott, hogy ez alkalommal is valami különleges olvasmány van születőben. Ám azt álmomban sem sejtettem, hogy milyen elementáris hatása van, ha nem részleteiben, hanem folyamatában olvasom. Igen, ez már a sorozat második része, így volt szerencsém a kezdő kötet eseményeit is anélkül megismerni, hogy hetente kell várjam a folytatást. Már ott is felvillant ez az elképesztő hatás, ám ott kevésbé volt intenzív. Alig merek belegondolni, hogy milyen lesz majd a sorozat befejező részét (ismét) olvasni.

Az az igazság, hogy már volt szerencsém olvasni az írónőtől, aki megtisztelt a bizalmával és lehetőséget adott még 2021 tavaszán a Vanuatu bosszúja című regényének olvasására.
Szerettem azt a könyvet, olyan volt, mintha egy Agatha Christie történet (amiket kedvelek) humorral lett volna megfűszerezve, úgyhogy nekem bejött a sztori.

Szóval mindenképpen el szerettem volna olvasni a sorozat első kötetét, ami nemrég jelent meg új köntösben. Most azt gondolhatnánk, hogy zavaró lehet a felcserélt olvasási sorrend, de nem. Számomra nem így volt. Egy cseppet sem.