Az az igazság, hogy már volt szerencsém olvasni az írónőtől, aki megtisztelt a bizalmával és lehetőséget adott még 2021 tavaszán a Vanuatu bosszúja című regényének olvasására.
Szerettem azt a könyvet, olyan volt, mintha egy Agatha Christie történet (amiket kedvelek) humorral lett volna megfűszerezve, úgyhogy nekem bejött a sztori.

Szóval mindenképpen el szerettem volna olvasni a sorozat első kötetét, ami nemrég jelent meg új köntösben. Most azt gondolhatnánk, hogy zavaró lehet a felcserélt olvasási sorrend, de nem. Számomra nem így volt. Egy cseppet sem. 

Itt szeretném megjegyezni, hogy ahogy a Vanuatu bosszújánál, úgy ennél a regénynél is a szerelmese vagyok a borítónak. Szerintem igazán különleges. Olvasás közben többször is megálltam gyönyörködni benne.

Meglepetésemre az írónő lehetőséget adott A nagy Monet-rablás című könyvének az olvasására is, amiért ezer hála és köszönet!

Nagy adag kíváncsisággal vágtam bele az olvasásba. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit tudok majd meg Shirleyről és barátairól. Azt mondhatom, hogy szépen kikerekítette a Vanuatu sztorit, vagyis nem azt, de néhány szempontból részletekkel szolgált a szereplők életére vonatkozóan.

Az a Marysolos hangulat köszönt vissza itt is, mint amit annyira kedveltem az írónő másik könyvében. Bár történésekben, rejtélyekben itt sem volt hiány, számomra egy picit kevésbé volt izgalmas, mint a sorozat következő része.

Na de miről is van szó? Egy festmény, méghozzá nem is akármilyen alkotás, egy Monet darab köré csoportosulnak az események.
Kevés olyan művész van, akinek a képei tetszenek, az egyik ilyen Monet, ezért is érzem annyira különlegesnek ezt a regényt.

Volt egy-egy fura mozzanat, vagy fura gondolat egyes szereplők esetében, amin elgondolkodtam, de egyébként nagyon egyben volt a sztori. Persze lehet, hogy ezek a furcsaságok csak az én kattanásaim.

Térjünk kicsit vissza arra, hogy kevésbé éreztem izgalmasnak ezt a részt, mint a következő könyvet. Igazából azt mondhatom, hogy nem éreztem az első pillanattól annyira pörgőnek a történéseket, kellett némi idő, míg beindult a sztori, legalábbis számomra tűnt így. Ám ahogy haladtam előre az olvasással úgy lett egyre izgalmasabb a könyv. Az utolsó néhány oldalt pedig már képtelen voltam letenni.

Azt különösen élveztem, hogy habár nagyon törtem a fejem, de a titkok és rejtélyek azok is maradtak, míg az írónő fel nem fedte őket.

A szereplők nem azok a skatulyából kihúzott tökéletes figurák, de pont ez volt a jó, így voltak annyira emberiek. Az olvasó így közel érezheti magához őket.
Legalábbis én azt éreztem, hogy akár az én ismerőseim is lehetnének.

Összességében azt mondhatom, hogy szerettem olvasni ezt a könyvet, kellemes kikapcsolódás volt. Na és persze várom Shirley következő kalandját.

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Marysol K’Owes írói oldala

A könyv beszerezhető a Marysol Könyvkiadó webáruházából.