Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok (Az ikerlángbűbáj 2.)

Te jó ég! Már akkoriban is, amikor hétről-hétre figyeltem hogyan alakul a történet, látszott, hogy ez alkalommal is valami különleges olvasmány van születőben. Ám azt álmomban sem sejtettem, hogy milyen elementáris hatása van, ha nem részleteiben, hanem folyamatában olvasom. Igen, ez már a sorozat második része, így volt szerencsém a kezdő kötet eseményeit is anélkül megismerni, hogy hetente kell várjam a folytatást. Már ott is felvillant ez az elképesztő hatás, ám ott kevésbé volt intenzív. Alig merek belegondolni, hogy milyen lesz majd a sorozat befejező részét (ismét) olvasni.

Úgyhogy millió köszönet Aurorának, amiért lehetőséget adott ennek a résznek a megjelenés előtti olvasására!

Talán csak az érti igazán, hogy mire is gondolok, amikor intenzív hatásról beszélek, aki velem együtt figyelte hétről-hétre, ahogy Amaja és barátainak története kibontakozik.
Persze akkor is látszik milyen különleges ez a sztori, ha valaki csupán a megjelenő könyvet csapja fel és úgy ismerkedik vele.

Kétségtelen, hogy mára Aurora védjegyévé vált az interaktív történetírás. Én pedig örülök, hogy minden alkalommal a részese lehetek egy-egy könyv születésének. A mai napig lenyűgöző figyelni ahogy hetente az olvasók szavazatai alapján szövi tovább a szálakat az írónő.

Na de térjünk vissza jelenlegi olvasmányunkhoz.

Az első rész úgy kezdődött, hogy mind a főszereplőt, Amaját, mind minket, olvasókat bedobott az írónő a mélyvízbe. Nem szépen, lassan ismerkedtünk a központi karakter életével, hanem mindjárt éles helyzettel indult a történet. Ez pedig meghatározta az egész sztori dinamikáját. A kezdő sorokat olvasva ugyan még nem sejthettem, hogy mi vár rám. Hogy cseppet sem fogok unatkozni, hogy kinyitva a könyvet elveszek ebben a különleges világban. Nevetek a humorán, elérzékenyülök a szívszorító részeken, drukkolok a szereplőknek. A végére érve pedig szinte bármit megadtam volna a folytatásért.
Azt csak halkan súgom meg, hogy nem az egyes részek végén, hanem amikor az egész sztori végére érünk, akkor sem képes elengedni az ember sem a szereplőket, sem ezt a világot. Mélyen bekúszik az ember gondolataiba.

Különleges színezetet ad ennek a történetnek az, hogy nagyrészt Magyarországon játszódik. Fogalmam sincs más hogy van vele, de én végig azt éreztem, hogy egy kicsit én is a részese vagyok az eseményeknek, mintha ott lettem volna a szereplőkkel. Bár lehet ebben az is közrejátszik, hogy nap mint nap munkába menet azon a részen megyek keresztül, ahol az iskola van, vagy lenne a valóságban, ahol Amajáék tanulnak. Valahol mindig azt várom, mikor bukkan fel az egyik szereplő.

A sorozat első részében Amajával együtt fedezhettük fel mi olvasók a való világ mögött meghúzódó mágikus birodalmat. Ebben a folytatásban pedig folyamatosan veszély leselkedik Amajára, a testvérére, és mindazokra, akik számára fontosak.

Miközben Amaja az üldözők elől menekül, a barátaival azon dolgozik, hogy hogyan fékezhetné meg a világ feletti hatalomra törni akaró gonoszokat, még a benne dúló érzelmi viharral is meg kell küzdenie. Na meg az sem ártana, ha rátalálna a maga útjára, ha sikerülne uralni a képességét. Nincs könnyű dolga az biztos, de szerencsére nem kell őt félteni.

A könyv végre az írónő bedob egy olyan fordulatot, amire talán ekkorra már számít is valahol az olvasó egy ideje, ám azt, hogy ezután mi lesz, na azt sejteni nem lehet. Kivéve azok ugye, akik velem együtt hétről-hétre nyomon követték a történet alakulását, azok tudják, hogy mi várható. Egyébként mindenki más számára lesznek itt még meglepetések!

Izgalmakban, humorban, érzelmekben nincs hiány Az ikerlángbűbáj sorozatnak ebben a részében sem. Garantáltan odaszegesz a lapok elé. Bátran ajánlom a fantasy kedvelőinek!