Az ősznek eme második hónapjában, amikor az időjárás is oly szeszélyes, meg azon túl is annyi ború éri az embert, nekem szerencsém volt, mert egy igazán szívmelengető történetet ismerhettem meg Anita Boza: A vágy tüzében című könyvét lapozgatva.

Judith Whimsey adott lehetőséget Az ártatlanság ára című könyvének az olvasására (erről a véleményem ITT olvasható), aminek a végére érve megfogalmazódott bennem egy interjú gondolata. Szerencsére az írónő elfogadta a felkérésemet, így választ kaphattam néhány engem érdeklő kérdésre.

Maffiaromantika séma szerint, mégis egy könnyed, élvezetes olvasmány, amely képes magával ragadni az embert.

Jó, talán meg kellene magyaráznom mire gondolok, amikor a "maffiaromantika" szót használom. Tudjátok, az a sztori, amikor van egy szép nő, egy pasas, aki az alvilág embere, majd az ő sorsuk összefonódik. Jön a szenvedély, a bonyodalmak, kegyetlenség, majd rájönnek mindketten, hogy szeretik a másikat. Ekkor még valami váratlan fordulat nehezítésképpen, valami veszélyes szituáció, majd a végén a lezárás. Persze nem mindig happy end, vagy nem teljesen, esetleg nem mindenki számára happy end a vége. Na erre gondoltam maffiaromantika címszó alatt.

Olvastam már ilyen maffiás könyveket, nem csupán hallomás alapján ismerem ezeket a sztorikat. Ezekből a történetekből rengeteg akad. Némelyik, jobb, némelyik kevésbé. Mindet nem olvastam, de nem is akarnám. Nem piszkálják fel válogatás nélkül az érdeklődésemet ezek a regények. Sőt! Kevés van, ami ebben a témában engem megfog. Ilyen például Marilyn Miller Vezér, Renáta W. Müller Védelmező, illetve Giuditta Fabbro Bérgyilkosság olasz módra sorozata. Vannak ezeken túl is magyar szerzők alkotásai, meg külföldiek is, de ezekbe most ne menjünk bele.

Szóval dögivel találhat maffiaromantika jellegű olvasmányt az, aki kedveli az ilyen könyveket. Ezért, meg a miatt is, mert nem igazán lehet nagyon újat, vagy nagyon nehéz mást írni ebben a témában, hiszen egy viszonylag behatárolt keret áll rendelkezésre, így a legtöbb alkotás egy séma szerint mozog. Csak az írón múlik, hogy milyen stílusban írja meg, milyen hátteret, milyen egyedi vonásokat, gondolatokat sző bele.

Ezek után nem volt meglepetés, hogy milyen történet vár rám, amikor Judith Whimsey megkeresett a lehetőséggel, hogy olvashatom Az ártatlanság ára című könyvét. (Ezúton is hálásan köszönöm, örülök, hogy elmerülhettem ebben a történetben.)

Olyan nagyon nem rajongok a maffiás sztorikért, csak némelyiket olvasom, ahogy mondtam már fentebb. Akkor mégis miért éltem a lehetőséggel, hogy az írónő könyvét megismerhetem? Mert volt valami megérzés, ami ott motoszkált bennem a fülszöveget olvasva, hogy noha valószínűleg újat nem tud majd mutatni, de érdemes belevágni. Végül igazam lett. Ami azt igazolja, hogy nincs baj a klisés sztorikkal, ha jól vannak megírva.

Innentől SPOILERES tartalom várható!