Maffiaromantika séma szerint, mégis egy könnyed, élvezetes olvasmány, amely képes magával ragadni az embert.

Jó, talán meg kellene magyaráznom mire gondolok, amikor a "maffiaromantika" szót használom. Tudjátok, az a sztori, amikor van egy szép nő, egy pasas, aki az alvilág embere, majd az ő sorsuk összefonódik. Jön a szenvedély, a bonyodalmak, kegyetlenség, majd rájönnek mindketten, hogy szeretik a másikat. Ekkor még valami váratlan fordulat nehezítésképpen, valami veszélyes szituáció, majd a végén a lezárás. Persze nem mindig happy end, vagy nem teljesen, esetleg nem mindenki számára happy end a vége. Na erre gondoltam maffiaromantika címszó alatt.

Olvastam már ilyen maffiás könyveket, nem csupán hallomás alapján ismerem ezeket a sztorikat. Ezekből a történetekből rengeteg akad. Némelyik, jobb, némelyik kevésbé. Mindet nem olvastam, de nem is akarnám. Nem piszkálják fel válogatás nélkül az érdeklődésemet ezek a regények. Sőt! Kevés van, ami ebben a témában engem megfog. Ilyen például Marilyn Miller Vezér, Renáta W. Müller Védelmező, illetve Giuditta Fabbro Bérgyilkosság olasz módra sorozata. Vannak ezeken túl is magyar szerzők alkotásai, meg külföldiek is, de ezekbe most ne menjünk bele.

Szóval dögivel találhat maffiaromantika jellegű olvasmányt az, aki kedveli az ilyen könyveket. Ezért, meg a miatt is, mert nem igazán lehet nagyon újat, vagy nagyon nehéz mást írni ebben a témában, hiszen egy viszonylag behatárolt keret áll rendelkezésre, így a legtöbb alkotás egy séma szerint mozog. Csak az írón múlik, hogy milyen stílusban írja meg, milyen hátteret, milyen egyedi vonásokat, gondolatokat sző bele.

Ezek után nem volt meglepetés, hogy milyen történet vár rám, amikor Judith Whimsey megkeresett a lehetőséggel, hogy olvashatom Az ártatlanság ára című könyvét. (Ezúton is hálásan köszönöm, örülök, hogy elmerülhettem ebben a történetben.)

Olyan nagyon nem rajongok a maffiás sztorikért, csak némelyiket olvasom, ahogy mondtam már fentebb. Akkor mégis miért éltem a lehetőséggel, hogy az írónő könyvét megismerhetem? Mert volt valami megérzés, ami ott motoszkált bennem a fülszöveget olvasva, hogy noha valószínűleg újat nem tud majd mutatni, de érdemes belevágni. Végül igazam lett. Ami azt igazolja, hogy nincs baj a klisés sztorikkal, ha jól vannak megírva.

Innentől SPOILERES tartalom várható!

.

.

.

.

.

 .

.

.

.

Mielőtt magáról a történetről mesélnék, szót kell ejtenem a borítóról, ami nálam lényeges szempont szokott lenni. Jelen esetben azt kell mondjam, hogy noha a történet, ami mögötte rejlik egészen jó, de a borító nem nyerte el a tetszésemet, mert szerintem semennyire sem illik a sztorihoz. Nyilván nem a borítótól lesz jó egy történet, ám az biztos, hogy egy ütős külső jobban eladhatóvá teszi a regényt.

A külső megvolt, jöjjön a belső. Nézzük egy kicsit közelebbről, hogy miről is olvashatunk Az ártatlanság árát lapozva azon túl, hogy egy maffiás sztori.

Ott van Gaby, egy fiatal lány, aki 18 éves, frissen végzett a suliban. Apja három (olasz stílusú) éttermet vezet.

Szép és kedves a lány, de nem igazán tudtam szimpatizálni vele. Nincsenek tervei az életre, azt gondolja, hogy majd dolgozik az apja valamelyik éttermében, de csak a nyár letelte után. Ez eléggé kényelmes elgondolás, olyan valaki "terve", akinek a pénzzel nem volt gondja sosem.

Oké, fiatal, ne legyen meg minden terve az életére, de nem ártana, ha lenne valami fogalma arról, hogy mit kezdjen magával. Ráadásul annyit sem tudtam meg róla, hogy van-e valami hobbija?

Egy visszahúzódó, kedves, rendes lány, aki kényelmes életet él tehetős apja mellett. Ennyi derült ki róla, ami alapján az a kérdés foglalkoztatott, hogy mitől is érdekes ez a lány? Nem volt vele bajom, de nem is lett egy igazán érdekes karakter. Legalábbis kezdetben így vélekedtem róla. Aztán a könyv végére kialakul valamiféle cél az életében a vele történtek hatására, ez meg pozitív irányba tolta el a véleményem róla.

Egy nap kiderül, hogy az apja meglopott egy maffiózót, aki kegyetlenségéről híres. Ez az ember volt Luke, aki az őt ért veszteség miatt a büntetés részeként vette feleségül annak a pasasnak a lányát, aki őt megkárosította. Persze további büntetés is volt kilátásban, úgy mint kínzás és halál.

Bevallom, hogy megdöbbentett az, hogy ez a pasi mennyire szeret kínozni másokat, mennyire élvezetét leli a dologban. Igazi kegyetlen alkat.
Őrült módon kavargott bennem a kérdés, hogy hogyan lesz ebből bármiféle szerelem, amit a cím is említ?

Na igen, mondjuk a lány felé kezdetektől a kedvesebb énjét mutatja, így hamar elkezd Gabyban pislákolni valamiféle érzelem.

Persze nem lehet annyira csodálkozni, hogy egy kegyetlen alak lett Luke, ha gyermekkorától erre kondícionálta apja. Igen, lehetett volna másmilyen is, de ilyen lett. Bár azért nem olyan egyszerű az ő jelleme, több ő annál, minthogy egy kegyetlen alvilági vezér legyen.

A kezdeti vonzódás mindkét félnél szerelemmé alakul, amire akkor jönnek rá, amikor jönnek a bonyodalmak. Nincs könnyű dolga a szereplőknek, vár rájuk néhány megpróbáltatás, mire eljutunk a könyv utolsó soráig.

Hogy hogyan zárul a történet? Talán nagy meglepetések nem lesznek, de arra azért ne számítson senki, hogy minden mozzanatot ki tud találni.

Mielőtt zárom soraimat, annyit még hozzáfűznék, hogy Az ártatlanság ára kevésbé megrázó, mint a hasonló sztorik, nincs teletűzdelve pikáns jelenetekkel, habár azért találkozhattam ilyenekkel. Nincsenek benne terjedelmes részek, mégsem érződik, hogy összecsapott lenne, mindenre megkapjuk a választ. Összességében azt mondhatom, hogy ugyan nem tud igazán újat mutatni, de kellemes kikapcsolódás volt elmerülni a könyv soraiban. Egy könnyed, élvezetes olvasmány, ami képes magával ragadni az olvasót. Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a maffiás történeteket.

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Judith Whimsey

A könyv megvásárolható:

Underground Könyvesbolt (nyomtatott és e-könyv)

E-könyv:

Dibook

Ekönyv

Bookandwalk

Álomgyár

Bookline

Libri

Líra