Valahol mindenkiben ott él a dögösebb én, aki kimondja, amit ki kell mondani, megteszi, amit meg kell tenni, aki nem hagyja magát. Némelyeknél mélyebben, némelyeknél kevésbé mélyen, de ott van.

Egy olyan könyv ez, amit minden nőnek a kezébe adnék, hogy olvassa, remélve, hogy felszínre hozza a benne szunnyadó Dögöt.

Jó ideje már, hogy a polcomon pihen Leda D’Rasi: A Dög című könyve. Tudtam, hogy kell, hogy olvasni akarom, de a megfelelő idő szükségeltetett ahhoz, hogy belekezdjek. Most vagyok abban a változékony állapotban lelkileg, amikor ennek a könyvnek az olvasása segít abban, hogy a bennem nyugvó Dög, aki ébredezik, éppen kinyújtja karmait, ne bújjon vissza oda, ahol eddig volt eltemetve, illetve én ne engedjem visszamenni.

Sokáig várt a sorára a könyv, aztán meg amikor végre elkezdtem képtelen voltam abbahagyni. Késő délutántól az hajnalig nyüstöltem a regényt, és be kell vallanom, hogy remekül szórakoztam.

Persze nem ismeretlen az írónő neve a számomra, hiszen nagy rajongója vagyok Boszorkánydinasztia sorozatának (az ajánlómat itt olvashatjátok: Leda D’Rasi Boszorkánydinasztia sorozatának misztikus világa). Tulajdonképpen több könyve is itt pihen a polcomon, amelyekből nem olvastam ugyan mindent, viszont amit igen, az tetszett. Úgyhogy egy újabb magyar szerző, aki a kedvencem lett, aki esetében már nem is kell tudnom miről szól a könyv, csak hogy ő írta, és már veszem is meg.

Na de lássuk mi mindenre világít rá Léda D’Rasi: A Dög című könyve.

Többek között arra, hogy nem szégyellnivaló dolog az, ha valaki önzetlenül, tiszta szívből szeretni képes. Nem bizony. Emelt fővel kell járni, mert nem mindenki képes erre (sajnos).

Te pedig járj emelt fővel. Mert annyira tudsz szeretni, ahogy kevesen!

Ne hagyjuk hát, hogy bárki azt éreztesse, hogy mélyen, igazán szeretni valami rossz dolog lenne. Legyünk büszkék érzelmeinkre!

Bármi bánt ne tartsuk vissza, adjuk ki magunkból. Bármilyen módot találjunk is erre, de ne hagyjuk, hogy belülről emésszenek a dolgok. Az nem vezet jóra.

– Ki kell magadból adni a dolgokat, Abigail! Sírással, szóban, tányértöréssel, párnapüföléssel, akárhogy! Tök mindegy, milyen módon teszed, csak ne fojts magadba semmit!

Mert a pokol tüze semmi egy nő haragjához képest, de ha nem adod ki magadból, téged emészt fel.

Persze jó dolog az önkontroll, amire az élet számos területén, számos esetben szükség lehet, és milyen jól jön, ha rendelkezünk vele. Viszont van egy pont, amikor túlzásba vihetjük, ami viszont nem vezet semmi jóra. Vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad csendben lenni és tűrni a bántást, a megaláztatást, elviselni mindazt, ami fájdalmasan érint. Meg kell tanulni kiállni magunkért, kiereszteni a haragunkat, a dühünket. Mindezt pedig nem lehet szép szavakat suttogva megtenni.

De te már túlzásba viszed. Az ilyen mértékű önkontroll nem egészséges. Nem szólsz vissza, csendben tűrsz. Nem állsz ki magadért, nem mondod ki, mit gondolsz. Sehol semmi harag, semmi düh, semmi negatív érzelem. Semmi kapd be, k*rva anyád meg hasonlók. Pedig ezek is hozzád tartoznak, és helyük van az életben. Meg kell tanulnod ezeket is elfogadni, Abby. Meg kell tanulnod kiabálni, tombolni, kiengedni a hangod, teret adni a dühödnek.

Ne tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne olyankor, amikor ez nincs így, amikor legszívesebben a sarokba bújva bőgnénk.

– Mi a szarért teszed a laza csajt, amikor nem vagy az? Mutatod, hogy semmi baj, nem fáj semmi, minden oké. Mint most! Látom rajtad, hogy legszívesebben bőgnél! Miért nem teszed? Miért kényszeríted magadra a nem sírást, amikor veszettül jólesne?

Ezt a könyvet olvasva azt érzi az ember, hogy felszabadul a lelke, hogy bármire képes, hogy ezután végre igazán önmaga lehet.

Első alkalommal olvastam, de biztosan nem utoljára. Időnként elő fogom szedni, amikor úgy érzem, hogy kell egy kis tuning a lelkemnek.

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Leda D’Rasi

Ahová még érdemes benézni:

Mogul Kiadó

Imádom a könyveket

Imádom a könyveket (csoport)

A könyv megvásárolható a Mogul Kiadó webáruházából.