Amikor egy általam olvasott könyvről írok, rendszerint nem szokásom azzal kezdeni, hogy a borítóról beszélek, de ez alkalommal muszáj kivételt tennem, nem is lehetne másképpen, mert annyira csodás Horváth Martin: Szanszára-küldetés című könyvének a borítója.

Egy regénynek néztem utána az egyik könyves webáruházban, amikor keresgélés közben megakadt a szemem ezen a lenyűgöző borítón. Fantasztikusak a színei, annyira élőnek tűnik, hogy szinte megelevenedik. Már-már azt várom, hogy hallom felzúgni a hajtóműveket, majd egy pillanat alatt eltűnik az űrhajó a képről.

Kevés olyan borító van, amiért első pillantásra visszavonhatatlanul odáig leszek, de ez esetben így történt. Tudtam, hogy nekem ez a könyv kell, de mivel egy sci-firől volt szó – amely műfajt még csak nemrégiben kezdtem el felfedezni magamnak –, így kezdésnek elektronikus formában vettem meg a kötetet. Úgy voltam vele, ha tetszik, akkor beszerzem nyomtatottan is.

Viszonylag hamar jutottam el odáig, hogy nekem bizony nyomtatottan is kell nekem ez a történet, mert ott akarom tudni a polcomon.

Az biztos, hogy nem vagyok a sci-fi szakértő, nem tudnám megmondani egy ilyen műfajban íródott regény mennyire jó, én csupán laikusként beszélhetek. Olyan olvasóként, akit érdekelni kezd egy ilyen sztori, majd miután a végére ért a történetnek mesél arról, hogy milyennek találta. Mit szeretett benne, mitől találta érdekesnek.

Gondolataim a könyvről:

Bevallom őszintén, hogy a fülszöveg olvasása után nekem a Transformers filmek jutottak eszembe, valamiért azok hangulatát idézte az a néhány sor, ami arról szólt, milyen történet vár az érdeklődőkre a Szanszára-küldetés lapjain.

Persze kiderült, hogy nem ilyen jellegű olvasmány várt rám, ez csak a fülszöveg olvasása utáni első benyomás hangulata.

Az is felkeltette az érdeklődésem, hogy mitológikus elemek kerültek említésre (a mitológia jellegű olvasmányokat pedig szeretem), plusz az ősi faj felkutatása. Nem csoda, ha kellett a könyv.

Talán nem ragadott meg a történet az első oldalakon, köszönhetően annak a kezdeti döcögősségnek, amit a megfogalmazásban éreztem, de mind jobban fogytak a lapok, annál inkább húzott magával a sztori. Arra nem volt lehetőségem, hogy egyvégtében fedezzem fel magamnak, de egy idő után már morcos és nyűgös lettem, amiért félre kellett tennem a könyvet, és türelmetlenül vártam az alkalmat, amikor folytathatom.

Ha már a kezdeti döcögősséget említettem, beszélnem kell arról, ami zavaró volt olvasás közben. Az elején a párbeszédeket kevésbé éreztem gördülékenynek, de ez idővel pozitív irányba változott. Emellett a történet egészében elszórtan ugyan, de előfordultak elütések, egy-egy ottmaradt szó (valószínűleg javítás után), illetve egy-két alkalommal szóismétlés is előfordult. Azt nem mondhatni, hogy hemzsegett a könyv ezektől, de azért észrevehetően ott voltak. Zavarni zavartak ezek, de egy idő után annyira vitt magával a sztori, hogy kevésbé figyeltem rájuk.

Egy izgalmas olvasmányt kapunk ezzel a kötettel, amellyel nem igazán lehet unatkozni, mert folyamatosan pörögnek az események, szerencsére nem követhetetlenül.

A könyv elején még érzehető volt a bizonytalanság, amivel a szerző belevágott a történetbe, majd ez szép fokozatosan feloldódott.

A történet cselekménye a földön indul, aztán hamar a végtelen űrben találja magát az olvasó a szereplőkkel együtt, ahol kezdetét veszi egy veszélyekkel teli izgalmas kaland, aminek során egy ősi civilizáció nyomait kutatják. Számtalan nem várt fordulattal kell szembenézni hőseinknek, számtalan titokra kell fényt deríteni, míg a dolgok végére járnak.

Az eseményeket egy délszláv háborús veterán szemén keresztül ismerhetjük meg, ahogy azt a fülszöveg is írja. Ám nem lehet azt mondani, hogy egyedül ő az, aki a történet középpontjában lenne, mert vannak még nagyon fontos karakterek, akiknek a segítségével a szerző az olvasók elé tárja mondanivalóját.

Mi is a könyv mondanivalója?

Az, hogy a gyűlöletnek az vethet véget, ha nem ugyanazzal a gyűlölettel válaszolunk a minket ért eseményekre, hanem képesek vagyunk megbocsájtani, felülemelkedni a kegyetlenségen és szeretettel fordulni mások felé. Különben sosem szakad meg az az ördögi kör, amikor a gyűlölet gyűlöletet szül, amikor a lélek nem tud megnyugodni, nem lel békére.

Nem akkor vagyunk igazán jók, ha jót cselekszünk, hanem ha nem tudunk rosszat tenni, még azzal sem, aki minket bántott, akkor sem, ha úgy érezzük megérdemelné a kegyetlen bánásmódot.

Ha a rosszra mindig ugyanazzal felelünk, sosem lesz vége a gyűlölködésnek. Ha képesek vagyunk az igazi jóságra, ha képesek vagyunk nem csak az önös érdekeket nézni, hanem mások boldogulásért is teszünk, akkor menekülhetünk meg a veszélyektől.

Nem csak azt kell szeretni, aki velünk jó, hanem azt is, aki nem. Ez a szeretet. Csak ez képes megállítani a gyűlölet ördögi körét.

(…) a valódi jóság és szeretet nem minden esetben az elzárkózás és a visszavonulás útja. A valódi odaadás és szeretet nem elvonul, hanem aktív, és cselekszik másokért. Nem hagyja, hogy más szenvedjen és tévúton járjon, akkor sem, ha így kockáztatja a maga megigazulását. Csak akkor üdvözülhetsz, ha már a saját üdvösséged nem édekel.

A fenti sorok után úgy tűnhet, hogy kapott némi vallási felhangot a történet, és ebben részben lehet valami, hiszen az egyik lényeges szereplő egy vallástörténész. Ugyan ez a valláshoz kapcsolódó szál végigvonul a történeten, de nem lesz egy hitről szóló sztori a Szanszára-küldetésből, de közben meg attól függetlenül, hogy ki milyen felekezethez tartozik, vagy nem tartozik egy lényeges mozzanatként lesz szerves része az eseményeknek.

Habár volt olyan dolog, amiről, vagy akiről egyszerűen tudtam, hogy mi az igazság, mégis váratlan fordulatokban bővelkedik a történet, és még a végén is képes meglepni az olvasókat a szerző.

Mire a történet végére értem minden titokra fény derült, arra is, hogy mi a cím jelentősége, mit akar pontosan jelenteni.

Összességében:

Volt egy-két apróság, ami miatt talán nem tudtam maradéktalanul megelégedni a könyvvel, de mégis hihetetlen módon élveztem az olvasást, és szerintem fogok még többször is elmerülni ebben a sztoriban.

Egyszerre volt izgalmas, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány. Amikor a végére értem, napok teltek el, mire másik történetbe tudtam kezdeni, annyira lefoglalta a gondolataimat.

Többször mondtam már, hogy vannak történetek, amelyek maguk törnek utat hozzám, mert egyszerűen el kell olvasnom őket, ilyen a Szanszára-küldetés is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire utat talál majd hozzám egy sci-fi, de mégis ennek a sztorinak sikerült, ezek után pedig remélem, hogy olvashatok még a szerzőtől.

A könyv beszerezhető:

Könyv Guru

Libri

Líra

Bookline