Giuditta Fabbro: A kezdet kezdete (Bérgyilkosság olasz módra 0,5)

Mindig hatalmas megtiszteltetés számomra, amikor valaki felajánlja a lehetőséget, hogy olvassam el a könyvét, mert kíváncsi a véleményemre, az pedig még inkább, ha ez még megjelenés előtt történik.

Ezeken felül vannak azok az alkalmak, amikor olyan szerzőtől, olyan könyvet olvashatok, aki/ami valamiért még különlegesebb.

Ilyen volt számomra az is, hogy lehetőségem volt megjelenés előtt elolvasni Giuditta Fabbro: A kezdet kezdete című könyvét, amire a Bérgyilkosság olasz módra sorozata előzményköteteként tekinthetünk.

Miért is szeretem az írónőnek ezt a sorozatát, és annak kiegészítő köteteit? Azért, mert ezekben a könyvekben az olvasók nem csupán abba nyerhetnek betekintést, hogy milyen lehet a maffia brutális világa, hanem közelebb hozza azokat az embereket, akik ebben az alvilági közegben forognak. Láthatjuk, hogy attól, hogy egy kegyetlen, külön világ részesei, még ugyanúgy szeretnek, gyűlölnek, ugyanúgy vannak céljaik, álmaik, mint egy hétköznapibb életet élő embernek.

Már a sorozat első részében felfigyeltem Vittoriora, aki a legérdekesebb karakter lett akkor (és azóta is az!) számomra. Egyrész mély szerelemmel szereti a feleségét, másrészt ugye egy kegyetlenségéről híres alvilági figura. Mindig érdekelt hogyan és hol találkozott, miképpen talált egymásra ez a két ember. A sorozat minden egyes kötetének olvasásakor egyre erősödött bennem ez a kíváncsiság. Hatalmas öröm volt számomra, amikor kiderült, hogy az írónő megírja ezt a történetet, ráadásul az én közbenjárásomra. Különleges helye van nálam ennek a könyvnek, mind a polcomon, mind a szívemben!

A kezdet kezdete a Bérgyilkosság olasz módra sorozatban megismert kegyetlen maffiavezérről, Il Caporól és feleségéről szól.

Egy hatalmas, múlhatatlan szerelem történetét követhetjük figyelemmel A kezdet kezdete lapjain. Egy szerelemét, mely a maffia brutális világának árnyékában szökken szárba, és megmutatja, hogy mire lehetünk képesek az igaz érzelmek hatására azért, hogy együtt lehessünk azzal, aki oly fontos számunkra. Láthatjuk, hogy a szerelem olyan szívekben is kivirulhat, ahol nem gondolnánk.

Érdekes volt arról olvasni, hogy Vittorio (Il Capo) hasonló beavatáson esett át a testvérével, mint az ő fiai. Hasonló, mert valahol egy kicsit visszaköszönt az a hangulat, de mégis más volt. Mások voltak a szülők, mások ezek a fiúk is, más volt a szituáció is. Itt azért messzebbről szemlélhetik az olvasók az eseményeket, míg a Kezdetben ott lehetnek a szereplőkkel az események sűrűjében. Bár azért itt is megmutatkozik a maffia világának brutalitása.

Tetszett, hogy bár igen különböző Vittorio, és testvérének, Antonionak a személyisége, mégis teljes mértékben kiállnak egymásért, összefognak, ha kell. Jó volt ezt olvasni!

Az az igazság, hogy a Bérgyilkosság olasz módra sorozatban Il Capo fiai teljesen mások. Ott nem érezni ennyire az összetartást a fivérek között. Jobban nézik, fontosabbnak tartják az önös érdekeiket.

Nem mondhatnám, hogy menthetetlenek, inkább azt, hogy egyrészt megrészegítette őket a hatalom, másrészt igen nehezen birkóztak meg azzal, hogy feltárult előttük mi is biztosítja számukra a jólétet, milyen feladatuk is lesz a jövőben.

Habár A kezdet kezdetében kevésbé mélyed el a történet abban, hogy hogyan fogadják a fiúk azt, hogy a maffia világába születtek, azt azért jól látni, hogy könnyebben birkóznak meg ezzel. Erősebbek, határozottabbak. Talán ezért is lettek később olyan jó vezetők.

Vittorio félelemmel vegyes döbbenettel vette tudomásul milyen családba is tartozik. Ennek ellenére nem esett pánikba, hanem utána járt a dolgoknak.

Jól látható itt is a későbbiekben megismert azon tulajdonsága, hogy szeret tájékozott lenni. Ha valami ismeretlen számára, hamar tesz róla, képben legyen.

Már itt, amikor fiatal srácként látjuk a később Il Capoként megismert vezért, már most látszik, hogy érzelmes lelkületű, tisztességes (már amennyire lehet abban a közegben, ahová született), miközben kitűnik, hogy nem ilyedős fajta.

Vittorio fiatal énjében is jól látható volt az a kettősség (a véreskezű, félelmetes maffiavezér, aki közben odavan a feleségéért), ami a későbbiekben is jellemezte, bár az is igaz, hogy Dalma tovább formálja, és valahol ő is hatással volt a nőre.

Vittorio feleségéről, Dalmáról viszonylag keveset tudni a Bérgyilkosság olasz módra sorozatból, ami nem is csoda, mert ott nem ő játssza a központi szerepet, ő inkább csak árnyalja Il Capo jellemét.

Nagyon jó volt közelebbről megismerni ezt a kivételes nőt, aki elrabolta Vittorio szívét. Igen, kivételes, mert akárki nem lett volna való e mellé a nem mindennapi ember mellé.

Dalmán már fiatalon is észrevehető, hogy milyen különleges nő. Belekerül a modellkedés világába, ami ugyan nem önszántából történt, hanem édesanyja javaslatára. Ám ő ebben a helyzetben is képes volt alkalmazkodni, és megtalálni a helyét, miközben nem torzult el a kedvessége.

Később megszereti a munkáját, élvezi a kifutókon töltött időt, habár tisztában van a szakmája árnyoldalaival.

Egy olyan fiatal nő Dalma, akinek nagyon fontos a családja, vágyik a szerelemre, de ugyanakkor a munkájában is szeretne kiteljesedni.

Nehéz volt elfogadnia Vittorionak azt, hogy a nő, akit szeret, fontosnak tartja a karrierjét, ez pedig egészen egyszerűen azért volt így, mert ő ebben nőtt fel. Olyan közegben élt, ahol a feleség, az anya nem dolgozik, otthon van, támogatja a férjét, neveli a gyerekeket. Ám pont azért, mert annyira szerette, és tisztelte a feleségét, nem állt karrierje útjába. Ez pedig nekem nagyon tetszett. Ki ne szeretné, hogy a férfi, akit szeret, aki őt szereti és tiszteli, még támogatja is a céljai elérésében?

Valószínűleg a lelke mélyén sosem békélt meg azzal, hogy mivel foglalkozik a férje, de jobban szerette annál, minthogy nélküle éljen.

„Abban a percben tudatosult bennem, hogy nem tudnék egy napot sem élni nélküled. Még akkor sem, ha magának az ördögnek vagy a fia.”

Imádtam, hogy Vittorio már fiatalon elhatározta azt, hogy szerelemből akar házasodni, a nőt pedig, aki a felesége lesz, tisztelni fogja, és nem hagyja, hogy félelemben éljen mellette, mint az anyja az apjával, inkább egyenrangú félként tekint majd rá.

Lenyűgöző volt, hogy nem akarta (és ugye nem csak nem akarta, mert így is lett) folytatni a családra jellemző negatív mintát a tekintetben, hogy milyen rosszul bántak a maffiafeleségekkel, hogy megfélemlítették, elnyomták őket teljesen. Ez, azzal szemben, hogy viszonylag könnyen megtalálja a helyét a "családi üzletben", szintén jól mutatja azt a kettősséget, ami később is jellemezte.

Istenem! Az a mérhetetlen nagy vágyódás, amit Vittorio érez Dalma iránt az első pillanattól! Azt hiszem sok nő felsóhajt majd ezt a könyvet olvasva, hogy legalább egyszer az életben megtapasztalják azt, hogy valaki úgy szeresse, úgy tisztelje őket, ahogy Il Capo a feleségét.

Egyikük sem tökéletes, de pont attól érezni annyira közelinek őket, azért hatnak annyira valóságosnak, mert nem valami túlmisztifikált valószerűtlenül tökéletes, már-már mesebelinek tűnő karakterek.

Vittorio és Dalma nagy utat járnak be, míg boldogságra találnak egymás oldalán. Mondjak valami furcsát? Mivel ez egy előzménykötet, így már rálátásom van Vittorio és Dalma későbbi sorsára, mégis az utolsó soráig a könyvnek hatalmas izgalommal követtem az eseményeket, és drukkoltam, nehogy valami közbejöjjön. Bolond gondolat, de ez is csak azt mutatja, hogy milyen jól megírta az írónő a történetet, mert még a későbbiek tudatában is képes elérni az olvasóknál (nálam biztosan), hogy végigizgulják a könyvet.

Remek kiegészítője a Bérgyilkosság olasz módra sorozatnak mind A kezdet kezdete, mind pedig Péter könyve. Kellenek ezek a történetek ahhoz, hogy igazán kiteljesedhessen ez a nagyszerű sorozat.

Aki szerette a Bérgyilkosság olasz módra köteteit, és Péter történetét, annak tetszeni fog A kezdet kezdete is. De vigyázzon mindenki! Csak úgy szabad belekezdeni, ha van elég idő az olvasásra, mert ezt a könyvet képtelenség félbehagyni!