Valószínűleg nem olvasnátok ezeket a sorokat, ha nincs E.K.Mindaleth és az ő kérdése, biztatása, aminek a nyomán megszületett ez a bejegyzés. Úgyhogy nagyon köszönöm Klaudia!

Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy nem az ingyen könyvek utáni vágy az, ami a blogolás felé vitte az utam. Nem ezért csinálom. Ami érdekel, beszerzem, vagy könyvtárból kikölcsönzöm, esetleg ismerőstől kölcsönkérem, hogy elolvassam. Szeretem azt olvasni, amihez épp kedvem van, amire úgyérzem éppen akkor szükségem van. A legtöbb ezeken túli dolog kihívás számomra. Örülök az adódó lehetőségeknek, mert mindig nagyon megtisztelő, de mint mondtam, nem ez hajt.

Az életem szerves részét képezi az olvasás, ami mindig ott volt nekem, hogy lelkileg támogasson, menedéket nyújtson a valóság viharai elől, hogy szórakoztasson. Kellett egy olyan felület, ahol zavartalanul beszélhetek az olvasmányaimról. Szerettem volna az olvasás, a könyvek szeretetét átadni az arra fogékonyaknak, olvasnivalót ajánlani a tanácstalanoknak. A cél, hogy az írók megtalálják olvasóikat, az olvasók pedig azokat a könyveket, amelyekre szükségük van.

Az emberek különböznek, különböző okok miatt olvasnak, különböző könyvek fogják érdekelni őket. Lehetnek egyezések, és ez jó, mert akkor meg lehet vitatni azt, kinek mi a véleménye adott olvasmányról. Ám tény, hogy mindenkinek más könyv kell.

Azt olvassunk, amire úgy érezzük, hogy szükségünk van, ami boldoggá tesz. Ne érdekeljen az, hogy mások szerint mit "kellene" olvasni. A könyvek azért is vannak, hogy szórakoztassanak, hogy segítsenek kikapcsolódni. Ehhez pedig mindenki olyan olvasmányt válasszon, ami neki tetszik, legyen az egy szépirodalmi alkotás, egy krimi, egy romantikus, egy történelmi, vagy bármi más.

Lényegesnek tartom elmondani, hogy nem minden recenziós, illetve előolvasási megkeresésnek teszek eleget. Vannak olyan történetek, amelyeknél a fülszöveg, leírás alapján látom, hogy nagyon nem olyan, amit el tudnék olvasni. Akad ilyen, pedig elég széles azon könyvek köre, amelyek érdekelnek.
Ha azt látom előzetesen, hogy nem fog menni, na olyankor inkább meghagyom olyasvalakinek a lehetőséget, aki többet tud tenni a könyvért. Mi értelme lenne, ha nem bírnék teljes odaadással figyelni adott kötetre, ha megakadnék az olvasással?

Amikor megkeres valaki egy recenziós, vagy előolvasás kapcsán, mindig megkérdezem, hogy mikor lenne jó ha olvasnám és mennyi idő alatt kellene ezt megtennem. Ugyanis tudnom kell ezt, hogy lássam azon túl, hogy mondjuk érdekel a történet, szívesen olvasnám, belefér-e az időmbe. Amennyiben nem fér bele, bármennyire is érdekel, inkább nem vállalom.

Általában egy-másfél hét, amit olvasásra szoktam kérni, de legtöbbször hamarabb végzek. Bár előfordult, hogy hosszabb idő kellett.
Az abszolút a történettől függ, hogy milyen gyorsan haladok vele. Mennyire ragad magával, mennyire tetszik a szerző stílusa, hogyan hat rám lelkileg. Persze az sem elhanyagolandó tény, hogy milyen hosszú egy adott történet.
Mindig számításba veszem azt, hogy miről szól a könyv, milyen hosszú, ez alapján látom, hogy mennyi idő kell nagyjából, míg a végére érek.

A véleményírás is minden esetben változó. Van olyan, amikor könnyen jönnek a gondolatok, van, amikor nehezebben. Van, hogy egy fél óra, de inkább órák kellenek, mire rendezem a gondolataim.
Jellemzően negatív dolgokat nehezebb megfogalmazni úgy, hogy átjöjjön mi a problémám, esetleg azt is megemlítem, hogy szerintem hogyan lehetne jobb, de közben ne legyek sértő. Sokat rágódok ilyenkor.
Szokásommá vált a férjemnek felolvasni ezeket a véleményeket, majd megkérdezni, nem sértő-e esetleg a megfogalmazás, mehet-e szerinte úgy.

Megjelenés előtt el szoktam küldeni a szerzőnek a véleményem, de akad olyan, amikor nem szeretnék előre elolvasni, hanem majd csak azután, hogy közzétettem azt. Persze ez inkább a recenziós olvasásokra érvényes, előolvasásnál mindig megmutatom ugye.

Több közösségi felületen is jelen vagyok, ahol reklámozni szoktam a (recenziós, előolvasott és más) könyveket.
Ott van elsőként a moly, ami ugye egy könyves felület, ahol nyilvántarthatjuk a meglévő könyveinket, jelölhetjük az olvasásokat, meg egyebek. Itt szoktam bejelölni, amikor elkezdek valamit (esetleg molyon a "Muti, mit olvasol" zónába képpel felteszem).

Azután Instagramra is szoktam képet feltenni arról, hogy éppen mit olvasok, vagy milyen kötetek érkeztek hozzám.

Nyáron jött a gondolat, ami után regisztráltam a TikTokon a blogom nevével (@konyvszenvedely). Itt egy, vagy akár több videóban is láthatóak lehetnek az általam olvasott könyvek.

@konyvszenvedely Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas #fantasy #népmeseadaptáció #olvasnijó #könyvmoly #könyvajánló #könyvszenvedély ♬ Quirky - Oleg Kirilkov

Talán a Facebook a legrégebbi felület, ahol az engem érdeklő, általam olvasott könyvekről beszélek. Kezdetben a saját, személyes oldalamon, azután jött a Könyvszenvedély csoport, majd a blog és a blog Facebook oldala. Ezeken túl könyves csoportokban is megosztom a blogra feltett véleményeket.
Valamint arról is születhet Facebookra bejegyzés, hogy milyen könyv olvasására kaptam lehetőséget, illetve mit szereztem be éppen.

Na és persze ki ne felejtsem, hogy olvasni szerető ismerősöknek szoktam ajánlani olvasmányokat a szerint, hogy milyen típusú könyveket kedvelnek.

Nem minden esetben jelenik meg mindenhol egy-egy könyvről valami, de ezeken a helyeken, így, és annyi bizonyos, hogy egy könyv nem csak egy felületen bukkanhat fel.

Munkába jövet-menet sokat utazom, így mindig van nálam egy regény, amit előszedek, hogy gyorsabban teljen az idő. Így pedig még többen láthatják az aktuális olvasmányom.
Egyébként én az az elvetemült könyvimádó vagyok, akit aztán semennyire sem érdekel, hogy mit gondolnak az emberek arról a könyvről, amit épp utazás közben olvas. Szóval bármilyen könyvet simán előszedek a buszon, metrón, vagy a villamoson. Legyen az horror, ifjúsági, romantikus, vagy más. Akinek nem tetszik, ne nézzen oda.

Illusztrációk nem igazán születnek. Régebben akadtak, de mostanában nem annyira. Persze nem mondom, hogy egyáltalán nincsenek, de ritkán. Viszont ott vannak a mindenféle kis videók TikTikon.

Így mennek nálam az olvasások. Azt, hogy mennyi időt fordítok egy-egy könyvre, nem tudnám pontosan megmondani, de tény, hogy nem csak a vélemény van egy-egy kötetről, hanem azon túl is felbukkanhatnak, mondjuk ajánlókban is.

Általában ötletem mindig több van, mint amit sikerül megvalósítani, de megteszem, ami erőmből telik, hogy népszerűsítsem az olvasást.
Mindezt munka (napi 8 órában dolgozom hétköznap egy irodában) és család (két gyermekem van) mellett hobbiként.

Néha úgy érzem elég volt, hogy nem csinálom tovább, mert elfogyott az erőm, annyi minden jön össze. Mint ahogy nyáron kiderült, hogy mennyi nyavajám is van, amik nehezítik az életem, amik megviselnek elég keményen. Meg persze annyi minden van ezen túl is.
Ilyenkor esnek jól a kedves szavak, a bíztatások, amelyek gyógyírként hatnak megtépázott lelkemnek.
Néha kibuknak belőlem a gondok, de egyébként nehezen beszélek a problémákról, így legtöbbször nem is tudják az emberek, hogy épp min megyek keresztül.

Fogalmam sincs mennyi embert érdekel majd mindaz, amit itt leírtam, hogy érdekel-e majd egyáltalán valakit. De tudjátok mit? Jó érzés volt leírni, kiírni magamból ezeket a dolgokat.