Kedvelem Buótyik Dorina Gracie Simpson sorozatát, melyben jelentős szerepet kap Egyiptom, és annak misztikus világa, titkokkal teli múltja. Lenyűgöző számomra, ahogy érdekes és izgalmas történetbe ágyazva tárja az olvasók elé a történelem egy szeletét, így érve el azt, hogy ne csupán jól szórakozzunk, hanem ismereteinket is tágíthassuk.

Ez a könyv egyszerre volt édes, és keserű is. Édes, mint a méz, mely Grantet és Audreyt jelképezi, és keserű, mint a hirtelen fellángoló gyilkos tűz fekete füstje, mely marja az ember torkát, ha pedig elterjed, borzalmas pusztításra képes. Ez testesíti meg mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyek főhőseinkre vártak.

Régóta kedvelem Anita Boza regényeit, így volt némi fogalmam arról, milyen történet vár majd rám a Mézédes boldogságot olvasva. Mégis sikerült meglepnie az írónőnek, mert ez a történet sokkal több lett számomra, mint azt gondoltam volna az első sorokat olvasva.

Millió köszönet a bizalomért, azért, hogy lehetőséget kaphattam ennek a könyvnek az olvasására. Most, a végére érve, azt mondhatom, hogy sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből ez a történet.

Nehéz összefoglalni mit is érzek most, hogy a végére értem Bogár Erika: Tullia meséi - Őrző című könyvének. Egyrészt örül a szívem, mert egy csodás történetet ismerhettem meg, másrészt a lelkem sajog, mert úgy alakultak a végén a dolgok ahogy. Szerettem volna, ha másfelé kanyarodnak el az események, de talán így kellett lennie.

Régóta érdekelt már ez a történet, de nem sikerült nyomtatott példányra szert tenni. Amikor az írónő felajánlotta a lehetőséget, hogy olvashatom a könyvet - amiért elmondhatatlanul hálás vagyok - gondolkodás nélkül éltem vele.
Boldog voltam, amikor végre nálam volt a regény, mégis halogattam, hogy belekezdjek. Valahol volt bennem némi bizonytalanság, hogy vajon szeretni fogom- e? Érdekelt, de picit tartottam is tőle. Ám később kiderült, hogy minden félelmem, minden bizonytalanságom teljesen alaptalan volt, mert egy pillanat alatt elvarázsolt ez a misztikus történet.