Kedvelem a sötétebb hangulatú történeteket, amelyek borzongatják az ember lelkét, ugyanakkor el is gondolkodtatnak. A hosszabb könyveket, és a pár oldalas novellákat is. Németh Balázs: Sötétben élsz című rövid novellafüzére pont ilyennek ígérkezett mind a borító, mind a fülszöveg alapján, így éltem a lehetőséggel, amikor a Smaragd Kiadónak köszönhetően lehetőségem adódott az olvasásra.

Nagy érdeklődéssel kezdtem el a Sötétben élsz egészen rövid kis kötetét.

Ismeritek azt az érzést, amikor egy borítót meglátva zsigerileg elönt a bizonyosság, hogy nektek az a könyv kell? A mögötte rejtőző történettől függetlenül a rabjaivá váltok a borítónak. Valami ellenállhatatlan erővel vonz felé. Számomra ismerős az érzés, mert pont így vagyok a Hotel California című kötettel.

Az, hogy szép, talán nem a helyes kifejezés Csapó Ádám regényének külső megjelenésére. Van benne valamiféle tragikusság, amikor meglátja az ember azt a kiégett vázat, aminek a képe a borítót uralja, ugyanakkor az ezt körbevevő fehérségben ott rejlik a választás millió lehetősége. Lehet jó, lehet rossz, lehet a megnyugvás, lehet a pokol. Képtelenség egy szóval meghatározni milyen benyomást kelt, mindenesetre elég erőteljes hatása van.

Csak gratulálni tudok a borító tervezőjének az igazán kifejező végeredményért.

A róka vére óta tudom, hogy érdemes kézbe venni azt a könyvet, amin Ronnie W. A. neve szerepel.

Könnyed stílusával képes magával ragadni a gyanútlan olvasót, hogy még azután se eressze, amikor a történet a végére ér.

A stílus könnyed, amiről olvashatunk, arra viszont ezt nem igazán lehet rásütni, mert legyen szó egy sötét tónusú misztikus sztoriról, vagy egy felkavaró pszicho-thrillerről, mindenképpen komoly, elgondolkodtató olvasmány köszön vissza a lapokról.

Éppen ebben rejlik az írónő sajátossága. Úgy tud mesélni, hogy észre sem vesszük milyen könnyedén kerülnek az érdeklődésünk középpontjába az elgondolkodtató témák. Nem lenyomják a torkunkon, hanem mi akarunk mind többet és többet belőlük.