A róka vére óta tudom, hogy érdemes kézbe venni azt a könyvet, amin Ronnie W. A. neve szerepel.

Könnyed stílusával képes magával ragadni a gyanútlan olvasót, hogy még azután se eressze, amikor a történet a végére ér.

A stílus könnyed, amiről olvashatunk, arra viszont ezt nem igazán lehet rásütni, mert legyen szó egy sötét tónusú misztikus sztoriról, vagy egy felkavaró pszicho-thrillerről, mindenképpen komoly, elgondolkodtató olvasmány köszön vissza a lapokról.

Éppen ebben rejlik az írónő sajátossága. Úgy tud mesélni, hogy észre sem vesszük milyen könnyedén kerülnek az érdeklődésünk középpontjába az elgondolkodtató témák. Nem lenyomják a torkunkon, hanem mi akarunk mind többet és többet belőlük.

Mellbevágó, mennyire élethű a történet. Mindenféle cicoma nélkül jeleníti meg a maga nyersességében a valóságot. Mert igen, olyasmiről olvashatunk, ami bárkivel megeshet.

Nem tökéletesek a szereplők sem kinézetre, sem természetre. Olvasás közben nem csupán könnyen beleképzelhetjük magunkat a sztoriba, hanem már-már ismerősnek is tűnik, mintha valahol olvastunk, vagy hallottunk volna róla.

Mindemellett az embernek fogalma sincs mi fog történni, mi lesz a sztori végkimenetele.

Ez a kiszámíthatatlanság hozzáadódik ahhoz, hogy ennyire valóságos szereplőket állít az írónő a középpontba, akikről eleinte fogalmunk sincs mit gondoljunk, de aztán egyszercsak arra eszmélünk, hogy habár kétkedve szemléljük a tetteiket, mégis drukkolunk nekik, hogy a számtalan megpróbáltatás után kicsit jobbra forduljon végre az életük. Persze az írónő nem könnyíti meg a helyzetüket, mi pedig az utolsó pillanatig izgulhatunk a szereplők sorsáért.

Ezek miatt lesz egy igazán ütős sztori a Momster.

Mire akarja felhívni a figyelmet Ronnie W.A.? Arra, hogy semmi sem csak fekete, vagy csak fehér. Ettől milliószor több árnyalat van jelen mindenhol mindenkor.

Ne ítéljünk elsőre, mert nem tudhatjuk mi rejlik a háttérben. Nem tudhajuk elegendő információnk van-e. Egyáltalán van-e jogunk ítélkezni? Mert hát mit tennénk mi, ha abban a helyzetben találnánk magunkat, ami miatt mások felett ítélkezünk?

Hogy mennyire meg tudja változtatni az életünk egy apró mozzanat, hogy milyen kevés is elég ahhoz, hogy homlokegyenest más irányba forduljunk.

Komoly gondolatok feszülnek a lapokra, amelyek mélyen felkavarják az olvasókat, ami miatt inkább elgondolkodtató volt ez a történet, mintsem szórakoztató.

Igen, az ember elevenébe vág, mégis pillanatok alatt magával ránt.

Amikor félre kellett tennem egy kis időre, akkor is képtelen voltam másra gondolni, mint a történtre. Uralta a gondolataimat, nem eresztett, még akkor sem, miután elfogytak a sorok és az utolsó betű is ismerősen köszönt vissza a lapról.

A Momster esetében nem beszélhetünk egy habos románcról, mert nem az. Egyáltalán nem. A közelében sincs. Ez inkább egy lélekszaggató sötét sztori, ami befúrja magát a gondolataid mélyére és csak agyalsz és agyalsz rajta.

Felkavaró történet volt, én mégis imádtam minden sorát.

Idézetek:

- Az emberek nem jók vagy rosszak. Mindkettőből van bennük bőven.

Azt mondjuk, erkölcsösek vagyunk, de a lelkünk mélyén csak úgy ragad a gonoszság.

- Szörnyek vagyunk a társadalom szemében. Ha a lelkünkbe látnának, mutogatnának utánunk az utcán. Te és én mások vagyunk.  Feszegetjük a világ mocskos határait.

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Ronnie W. A.

A könyv előrendelhető a Book Dreams Kiadó webáruházból.