Bogár Erika: Tullia meséi - Őrző
Nehéz összefoglalni mit is érzek most, hogy a végére értem Bogár Erika: Tullia meséi - Őrző című könyvének. Egyrészt örül a szívem, mert egy csodás történetet ismerhettem meg, másrészt a lelkem sajog, mert úgy alakultak a végén a dolgok ahogy. Szerettem volna, ha másfelé kanyarodnak el az események, de talán így kellett lennie.
Régóta érdekelt már ez a történet, de nem sikerült nyomtatott példányra szert tenni. Amikor az írónő felajánlotta a lehetőséget, hogy olvashatom a könyvet - amiért elmondhatatlanul hálás vagyok - gondolkodás nélkül éltem vele.
Boldog voltam, amikor végre nálam volt a regény, mégis halogattam, hogy belekezdjek. Valahol volt bennem némi bizonytalanság, hogy vajon szeretni fogom- e? Érdekelt, de picit tartottam is tőle. Ám később kiderült, hogy minden félelmem, minden bizonytalanságom teljesen alaptalan volt, mert egy pillanat alatt elvarázsolt ez a misztikus történet.
Mindig lenyűgöztek a legendák, mítoszok világát bemutató olvasmányok. A mai napig vonz a múlt rejtelmessége, a titkok felfedezése. Talán ezért is szerettem annyira ezt a regényt.
Lenyűgöző vilàg tárult elém az Őrző történetét lapozgatva. Az elejétől a végéig igazán izgalmas olvasmány. Sosem tudhattam mi történik a következő pillanataban. Ha meg is sejtettem egy-egy mozzanatot, de úgy követtem végig az eseményeket, hogy fogalmam sem volt mi lesz.
A szereplőket könnyű volt kedvelni, vagy utálni a gonoszokat. Mindenesetre egy idő után félve tekintettem arra, akit kedveltem, mert sokan haltak meg azok közül, aki közel kerültek a szívemhez.
Lehetett volna akár zavaró ez a kiszámíthatalanság, az, hogy sosem tudtam, mikor tűnik el egy szereplő, aki kicsit is érdekel, de valahol nekem ez tetszett, mert elérte, hogy feszült figyelemmel olvassak, bár tény, hogy néha bosszantó volt, hogy megint kikerült valaki a képből a kedvencek közül.
Annyira sikerült magával ragadnia a történetnek, hogy le sem bírtam tenni, hajnalig olvastam. Még jó, hogy másnap nem kellett dolgozni mennem, bár szeritem akkor sem tettem volna félre a könyvet.
Végigkövethettem, ahogy egy éretlen, nyughatatlan, önfejű gyermekből egy rátermett vezető válik. Láthattam, ahogy az őt értek hatására formálódik, változik, majd végül a szerelem is rátalál.
A vége hogyan alakult? Szokatlanul, elgondolkodtatóan. Pár órával azután, hogy befejeztem, nekem még mindig ezen a történeten, a végén jártak a gondolataim.
Különleges történet ez, amit szerettem olvasni, aminek a világába szívesen visszatérnék, úgyhogy remélem a kedves írónő tollat ragad még, hogy tovább meséljen erről a világról.
Fülszöveg:
A nomád, vándorló élet után hét szövetséges törzs telepedett le Tullia kies vidékén. A régi világ rettenthetetlen harcosai, az őrzők céltalanul kallódnak, a senkiföldjén élnek. A törzsfőknek már nincs szükségük rájuk. Legjobb lenne, ha eltűnnének a föld színéről. Ám közeleg az idő, amikor az őrzők tudása, ősi harcmodora újra értékessé válik, mert a Krón teremtette torkaldémon ereje egy ember testébe szállt át. Miközben a könnyű élet és a gazdagság reményében egyre többen választják Krónt, a sötét Istent, addig Mia Istennő hívei rettegésben élnek. Alder törzsfő kezelhetetlen kamaszfiát, Triart az őrzőkhöz küldi tanulni. A fiú megtanul élni a természetben, gondoskodni magáról és másokról. Amikor visszatér a családjához, hogy átvegye apja helyét a törzs élén, kiderül, hogy más értékeket tart szem előtt, mint a Szövetség többi vezetője. Ő a legfiatalabb a törzsfők között, és az egyetlen, aki kellő tapasztalat birtokában képes irányítani az ország védelmét a Krón követői ellen vívott harcban. Mert Triar őrző… Az Őrző a Tullia meséi sorozat első darabja, a fantasy történeteknek az azonos háttérvilág ad alapot.
Az írónőt itt lehet megtalálni:
Bogár Erika szerzői oldala
Végtelen Mezők Vándora
