Kárhozottak legendái (Szilágyi Heléna - Bodnár Alexandra szerk.)
Ismeritek az érzést, amikor a fülszöveg valami igazán sötét és félelmetes olvasmányt ígér, aztán ahogy belevágtok, kiderül, hogy egy szelídebb sztoriról van szó? Én igen, nem egyszer jártam már így, ami valljuk be kissé bosszantó tud lenni, és talán a csalódás szele is meglegyint.
Ennek okán bizonyos fenntartással kezelem az olyan jelzéseket, hogy "brutális", vagy "kegyetlen", illetve "igazán félelmetes".
Persze attól, hogy szelídebbek a sztorik, attól még jók, de ha az ember valami sötétebbre számít, akkor lehetséges, hogy a lágyabb olvasmányt nem tudja úgy értékelni, ahogyan az megérdemelné azt.
Viszont amikor belevágtam a Kárhozottak legendája című gyűjteménybe, rögtön az elején arcul csapott az igazság, hogy itt bizony valóban félelmetes történetek vannak. Nem is voltam képes gyorsan haladni az olvasással. Apránként fogyasztva tudtam csak megemészteni a kötetet.