Felkavaró a kezdés, mégis van ebben a történetben valami, ami miatt nem akaródzott abbahagyni az olvasást. Ha olykor kicsit félre is tettem a könyvet, mert megviselt egy-egy rész, vagy elgondolkodtam az olvasottakon, akkor is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy folytatni kell, mert hajtott valamiféle kíváncsiság.

Valahogy így jellemezhetném röviden a könyvvel való kapcsolatomat, ami egyébként egy kissé vegyes érzelmeket ébresztett bennem. Emiatt nehéz is volt összefoglalni a gondolataimat róla.

A Marysol Könyvkiadó adott lehetőséget Vitényi Tímea: A Főnix leánya című könyvének az olvasására, amit ezúton is nagyon köszönök. A kedvenceim közé tartoznak a fantasy történetek, így nem is volt kérdés, hogy akarom-e olvasni ezt a regényt.

Már a cím is igencsak hívogató, mert igazából kevés olyan sztorira emlékszem, aminek a középpontjában egy főnix áll, így fantasy kedvelőként azonnal fellobbantotta a kíváncsiságomat. Az eszméletlenül gyönyörű borítóról már nem is beszélve. 

Innentől SPOILERES tartalom!

.

.

.

. 

A történetről és a szereplőkről

A Főnix leánya több különböző képességű fiatalról szól, az eseményeket pedig egyikük, Zoahein szemén keresztül követhetjük.

Olvasás közben láthatjuk, hogy mi mindenen mennek keresztül a szereplők, mennyi megpróbáltatás vár rájuk.

Habár egy fantasyról van szó, de nem a hagyományos, pörgős eseményekkel tarkított olvasmányra számíthatunk, amikor ezt a könyvet kézbe vesszük.

Persze azért sok dolog történik, és izgulhatunk a szereplőkért, ám itt inkább a lelki fejlődésen, a változáson, a saját természet megismerésén és elfogadásán van a hangsúly.

Politikai harcok, kirekesztés, bántalmazás (annak többféle formája), különböző származásúak békés egymás mellett élése. Ezekről mind olvashatunk A Főnix leányában.

Láthatjuk, hogy mire képesek a hatalommal rendelkezők, hogy megőrizzék pozíciójukat, ahogy azt is, hogy milyen kirekesztő tud lenni egy közösség azzal, aki más, mint ők. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy ha nem önnön felsőbbségünket magasztaljuk, hanem elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, akár családi kötelék is szövődhet egymástól homlokegyenest különböző emberek, fajok között.

Habár egy horror elemekkel tarkított fantasy történetről van szó, amiben megjelenik az erotika, azért kap a sztori némi sci-fi színezetet is. Hogy miért? Azért, mert ha űrhajók és űrmanók vannak jelen egy könyvben, amikor egyik bolygóról a másikra utaznak, ott azért valamelyest képbe kerül a sci-fi is.

Ha már űrhajóról van szó, akkor beszélnem kell az egyik olyan dologról, ami számomra zavaró volt a történet során.

Zoaheint és testvéreit (fogadott testvéreit) elrabolják, majd jön a jelenet, ahol a lány magához tér (mivel elkábítják az elrablás során), és tesz egy megjegyzést, hogy „űrhajón ébredtem”. Ami igen érdekes, mert nem derül ki honnan tudja ezt, hogy ő hol van, hiszen semmi nem utal erre.

A fogságban találkoznak a lányok (mert Zoaheint lánytestvéreivel rabolták el) néhány fiúval, akikkel végül összekovácsolódnak és kibővül a kis csapat. Mind testvérei lesznek egymásnak (legalábbis fogadott testvérek ugye).

Rengeteg mindenen mennek keresztül a gyerekek (merthogy gyerekek ekkor még, Zoahein is csupán hét éves körül van), mire kiszabadulhatnak a fogságból.

És akkor itt jön a következő mozzanat, ami számomra érthetetlen volt. Menekülés közben észreveszik főszereplőink hol is raboskodtak eddig. „Döbbenten álltunk meg börtönünk egyik ablakánál, és ekkor eszméltünk rá, hogy egy hajón vagyunk, ami egy hatalmas bolygó körül kering.”

Namármost ezek szerint a gyerekeknek fogalmuk sem volt hol tartják őket fogva, vagyis az elején, amikor az elrablás után Zoahein magához tér érthetetlen a kijelentése, hogy egy „űrhajón ébredtem”.

A másik, ami mellett nem tudtam elmenni, ami zavart engem, hogy a történet első felében a főszereplők gyerekek voltak, viszont többször éreztem azt, mintha inkább kamaszokról lenne szó, nem pedig 7-11 éves kor körüli gyerekekről, mert olyan gondolataik, megnyilvánulásaik voltak, amelyek szerintem inkább egy nagyobb gyerek szájából hangzanának el. Persze van az úgy, hogy egy gyerek érettebb gondolkodású a koránál, mégis jelen esetben a hol nagyon gyerekes, hol már-már felnőttes gondolkodás miatt éreztem azt, hogy elbizonytalanít az írónő a szereplők korával kapcsolatosan.

Valószínűleg a sorsuk miatt alakult ez így főszereplőinknél, hogy kénytelenek voltak felnőni, érettebben viselkedni, miközben pedig gyerekek voltak.

Miután a könyv végére értem, kellett némi idő, míg írni tudtam róla, mert rendbe kellett szedni kavargó gondolataimat.

Ekkor jöttem rá, hogy engem igazából nem is az zavart, hogy eleinte sokszor éreztem bizonytalanságot a főszereplők korával kapcsolatosan, hanem dühitett az a sors, ami számukra adatott, megviselt mindaz, amin keresztül kellett menniük.

Egyébként is megviselne az, hogy arról olvasok, milyen szörnyűségek értek gyerekeket, de kétgyermekes édesanyaként mindez még mélyebben érint.

A főszereplőkkel (gyerekekkel) kapcsolatban van még valami, amit úgy érzem meg kell említenem, mégpedig az, hogy amikor a fogságból való kiszabadulás után kórházba kerülnek,  sem ott, sem később, amikor gyógyulás után kiengedik őket nem igazán nehezményezi a környezet, hogy a gyerekek egyedül, felnőtt nélkül vannak, és simán elengedik őket a kórházból csak úgy magukban, felnőtt kísérete, felügyelete nélkül.

A főszereplők hasonló korúakkal kötnek ismeretséget a bolygón, ahová kerültek, majd a legkisebb testvérükért elmennek oda, ahol addig nevelkedtek. Persze mindezt a gyereksereg felnőtt nélkül. Űrhajót vezetnek, meg ide-oda mászkálnak, de hol vannak a felnőttek, akiket érdekelne, hogy merre csatangolnak a gyerekek?

Egészen hajmeresztő volt arról olvasni, hogy a testvérek egyik új barátjának az anyukája az űrhajós kiruccanás után balhézott a sráccal, mert nem tudta mi van vele, hogy hol van és kivel, de ha a fiú előre szólt volna mik a tervei, az rendben lett volna. Szóval nem bánta volna, ha űrhajót vezet, utazik a többi gyerekkel felnőtt nélkül, csak tudjon róla merre jár. Hát mi van??

Ugyan egy fantasy sztoriról van szó, és azon a bolygón, ahová a gyerekek keveredtek, talán másképp működnek a dolgok, szabadabbak lehetnek a srácok, de számomra ez akkor sem oké.

Később a történet folyamán jobban odafigyelnek a gyerekekre, és akadnak felnőttek, akik, mint egy féltő szülő gondoskodnak róluk, de azért voltak számomra furcsa, nem elfogadható mozzanatok.

A Főnix leányát egy erotikus fantasyként jellemezték, amely hátborzongató is. (Bevallom,hogy engem nem az vonzott a történetben, hogy erotikus vonásokkal rendelkezik, hanem az, hogy fantasy és hátborzongató.)

Ezek után bevallom kezdett kicsit aggasztani, hogy már úgy a könyv felénél jártam, de a szereplők még mindig gyerekek voltak. Az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan is lesz ebből erotikus fantasy? Aggótam, hogy majd hirtelen nagyon besűrűsödnek az események, és túl hirtelen történik minden és esetleg összecsapott lesz a vége.

Aztán kiderült, hogy felesleges volt ez az aggodalom, mert az írónő szépen megoldotta, hogy elteljen az idő, és nagyobbak legyenek a gyerekek.

Eljött bizony az korszak, amikor Zoahein 14 éves lett, a fiúk pedig pár évvel többek. A gyermekkori rajongás szerelemmé érett és beteljesült.

Nem is lenne ezzel semmi baj, mert szépen írta le az írónő az első együttlétet. Viszont utána szinte minden oldalon egymásnak estek a fiatalok, ami valahol érthető is, mert nagy a szerelem, hevesek az érzelmek. Ám az zavart, hogy minden alkalommal részletesen ecsetelve volt az intim jelenet. Egyébként nem probléma számomra az erotika megjelenése a könyvekben, az sem, ha részletezik, de ez akkor van így, ha helye van. Jelen esetben fiatalokról van szó, és én inkább csak sejtetném azt, hogy állandóan egymásnak esnek az első együttlét után. Jó, tudjuk, hogy csinálják, de én a minden alkalommal történő részletes leírást inkább idősebbeknél tartanám elfogadhatónak, fiataloknál megmaradnék a sejtetésnél, vagy a nem minden alkalommal, illetve nem minden részletet leírásnál. Szóval jelen esetben nekem kicsit sok volt az erotika.

Az erotika túltengett, viszont amit hiányoltam a történetből, az a különleges képességek megnyilvánulása. Tudni lehetett, hogy a főszereplők milyen tulajdonsággal bírnak, milyen fajba tartoznak, de nem igazán voltak olyan jelenetek, ahol láthattuk volna megnyilvánulni a képességeket.

Ha fantasy, és különleges képességek, akkor, ha nem is ezen van a hangsúly, azért én várnám azt, hogy megismerhessek, néhány képességet, láthassam ezeket a lényeket.

Ahogy a különleges képességeikről, úgy tulajdonképpen magukról a szereplőkről is viszonylag keveset tudni. Zoahein van a középpontban, és úgy egészében szól a történet a fiatalokról, meg van is információ mindenkiről, de valahogy belesimulnak a háttérbe. Amit megtudunk róluk, azt is csak elmondás alapján, nem azért, mert olyannak ismerjük meg őket. 

Talán Ice az, aki valamelyest kitűnik a többek közül, de egyébként nem éreztem, hogy mélysége lenne a szereplőknek. Megtudtam róluk kik ők, milyenek ők, de nem igazán láttam őket olyannak, mint amit elmondtak róluk.

Zoahein esetében jobb a helyzet, bár nála is lehetne csiszolni a dolgokon. Ő előtérben van, és igazából látható is rajta az hevesség, az a senki sem számít, csak megkapja, amit akar, miközben bármit megtenne a testvéreiért és igazából egy kedves, önfeláldozó lány.

Talán a kellő mélység hiánya a szereplők ábrázolásában az oka annak, hogy ugyan érdekesek voltak, viszont egyiküket sem kedveltem meg igazán. 

Esetleg Kaien titokzatossága volt az, ami megragadott, de igazából nem mondhatom, hogy érdekesebbnek találtam őt, mint valamelyik másik szereplőt.

Talán, ha a képességekből többet kapunk, ha látni lehetne a beilleszkedési nehézségüket a társadalomba, akkor esetleg a szereplők jelleme is jobban kidomborodna és nem csak hallanánk róluk, hanem látnánk is őket, így közelebb kerülhetnének az olvasókhoz.

Habár kissé vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatosan, de minden zavaró ponton túl én szerettem olvasni A Főnix leányát, ami egy egészen jó kezdő kötet.

Úgy ért véget a könyv, hogy talán az események valamilyen szinten lezárultak, de koránt sem értek véget hőseink megpróbáltatásai. Szerencsére nem durva függővéggel zárult a regény, de azért én nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik Zoahein és a többiek története.

Idézetek:

Ahogy szétnéztem testvéreim között, a rengeteg beszélgetések, ugratások alatt rá kellett jönnöm, hogy egy törhetetlen, örökké tartó kapocs alakult ki köztünk, amit senki és semmi nem tehetett tönkre.

– Min gondolkodsz ilyen nagyon? – zavart fel elmélkedésemből Cecilia.

– Azon, hogy mennyire mások vagyunk, mennyi különböző faj, és mégis mennyi közös van bennünk. Nem tudok egy pontot mondani, amikor egy család lettünk, de szerintem így van, és nem csak Aurora miatt, bármennyire sokat jelent számomra.

Szerintem mindegy, hogy hetero, meleg vagy leszbikus vagy, csak az érzések számítanak, amit kivált belőled a másik és te belőle.

– Félreértetted a szándékaimat. Én nem akartam átvenni a helyedet, csak egyenlő féllé válni veled. Bebörtönöztél, mert féltél tőlem, holott az erőnket nem tudtad kontrollálni. Segíteni szerettem volna, de soha nem figyeltél rám. Nem maradt más választásom, a béklyóim elszakításával igyekeztem felkelteni az érdeklődésedet.

– Mérhetetlenül sajnálom.

– Nem haragszom rád, csak szeretném, ha végre elfogadnál. Mi egy egész két fele vagyunk. Szükségem van rád, ahogy neked is rám.

Minden, aminek kezdete van, vége is lesz egyszer. Nem tudhatod, hogy ez mikor jön el, de kiélvezheted az addig kapott idő minden percét.

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Vitényi Tímea

Ahová még érdemes benézni:

Marysol Könyvkiadó

A könyv beszerezhető a Marysol Könyvkiadó webáruházából.