Náray Mia: Bíborfelhők Savaria felett

 

screenshot_20210917-192531_instagram.jpg

 

Kívül-belül lenyűgöző ez a történet, ami nagyon nagy hatással volt rám.

Habár mindig a történelmi romantikus könyvek voltak a kedvenceim, de ott a romantikán van a hangsúly és nem a történelmen. Csupán egy meghatározott történelmi korban játszódnak, de nem igazán mélyülnek el az adott kor bemutatásában.

Talán tudat alatt mindig vonzottak a történelmi olvasmányok, és a romantikát előtérbe helyező kötetek csak előfutárai voltak a történelmi regények iránti rajongásomnak.

Amikor egy író izgalmas történetet sző egy adott kor szokásainak korhű bemutatása köré, és ráadásul sikerül olyan hangot megütnie, amivel magával ragadja az olvasókat, az esetben az olvasó sokkal többet tanulhat a múlt azon részéről, mint egy száraz tényeket bemutató tankönyvből.

Nem mondom, hogy felejtsük el a tankönyveket, de egy jól megírt történelmi regény remek kiegészítője lehet a történelmi ismereteknek.

Magasan ezek közé a könyvek közé sorolnám a Bíborfelhők Savaria felett című regényt is.

Náray Mia olyan történetet vetett lapokra, amely nem csupán egy érdekes és szórakoztató olvasmány volt számomra, hanem arra is ösztönöz, hogy további történelmi témájú könyveket vegyek kézbe, hogy minél szélesebb körben elmélyítsem történelmi ismereteimet.

Sem történész, sem semmiféle más területen szakember nem vagyok, így csupán lelkes olvasóként, a magamban mostanában felfedezett történelmi regények iránti rajongásommal mesélhetek Náray Mia: Bíborfelhők Savaria felett című könyvéről.

A fentiek után tehát ne várja senki, hogy hozzáértő személyként elemzem a könyvet. Egyébként sem szoktam ízekre szedni az olvasmányaimat, de egy ilyen különleges kötet esetében pláne nem teszem. Nem is akarom, de nem is lenne hozzá merszem. Inkább arról mesélek mit jelentett számomra ennek a könyvnek az olvasása, milyen gondolatokat ébresztett bennem, mit gondolok róla laikusként.

Azzal kezdem, hogy elmesélem hogyan került hozzám a regény, mert ennek is története van.

Egy másik magyar írónőnek, Németh Krisztinának (A hazara) köszönhetően figyeltem fel a Bíborfelhőkre.

20210917_193015.jpg

Hívogató volt a cím, a borító, majd a fülszöveg érte el, hogy érdekeljen a könyv. Tetszett az a viaszpecsét is, amit a könyvbemutatón (én sajnos nem lehettem ott) adott az írónő a könyvébe.

Egyszerűen azt éreztem, nekem ezt el kell olvasnom, mindemellett vágytam arra a pecsétre is.

Legnagyobb örömömre úgy alakult, hogy lett egy dedikált példányom azzal a bizonyos pecséttel. Nagyon köszönöm a lehetőséget Náray Miának!

screenshot_20210917-193057_gallery.jpg

Lenyűgöző volt olvasni a köszönetnyilvánítást, a szószedetet, és a felhasznált irodalmat, amelyek megmutatták milyen alapos hattérmunka kísérte ennek a történetnek a születését.

Külön köszönet a szószedetért. Jó volt látni, hogy az írónő előrelátóan gondolt az olvasókra, hogy ne kelljen idegen kifejezések jelentése után kutatni, megakasztva ezzel az olvasást. Csupán a könyv elejére kell lapozni, és utána nézhetünk egy-egy jelentésnek.

 

A borítóról

 

Nálam mindig fontos kérdés az, hogy egy borító mennyire passzol a mögötte rejlő történethez.

Amennyiben a fülszöveg alapján érdekel egy könyv, nyilván nem hagyom ki azért, mert problémaim vannak a külsőjével. Maximum elfedem egy könyvkabáttal, hogy ne is lássam.

Fogalmam sincs kinek a keze munkáját dicséri a Bíborfelhők borítója, de hatalmas gratulációm neki, mert eszméletlen gyönyörű. Itt egy olyan borítóról van szó, ami tökéletesen idézi a könyv hangulatát, remekül felvázolja a leendő olvasók számára, hogy egy történelmi regényről van szó. Nem mellesleg pedig árulkodik az írónő alaposságáról, precizitásáról a történetszövés tekintetében. Azt sugallja, hogy a szerző rengeteget tett azért, hogy egy minden ízében tökéletes olvasmányt adjon az érdeklődők kezébe.

20210923_173911.jpg

Ha már a borítónál tartok, meg kell említenem a könyv elején és a végén lévő térképeket, amelyek segítik a jobb tájékozódást. Imádom, amikor egy könyvben térképet is elhelyeznek, mert ezáltal az olvasók mélyebben bevonódnak az adott történet világába.

Ráadásul a könyvben fel-fel bukkanó képek és térképek további érdekességként gazdagítják a történetet.

 

A történetről

 

Az érdekes cím és a gyönyörű borító után a fülszöveg adta a végső löketet afelé, hogy mindenképpen elolvassam a könyvet.

Mint mondtam, nem vagyok szakember semmilyen formában, így csupán laikusként szemlélem a Bíborfelhőket.

Bár jogászok között forgolódom a munkám során, én nem vagyok az. Viszont már fiatalkorom óta rajongok az igazságügyi történetekért (egyik kedvenc szerzőm John Grisham), így lelkes rajongó énem azonnal magának követelte a regényt, miután a fülszövegben "jogi sajátosságok" kerültek szóba.

Központi helyet foglal el a könyvben Szombathelynek, ahol amennyire visszaemlékszem, még nem jártam. Náray Mia könyvének hatására azonban azt érzem, hogy egyszer jó lenne ellátogatni ebbe a városba. Végigsétálni az utcákon felidézve az olvasottakat, elképzelni, hogy milyen lehetett ott évszázadokkal korábban.

Náray Mia regényének köszönhetően egy időutazáson vehetünk részt. Persze nem szó szerinti utazásról van szó, a szereplők nem utaznak az időben. Csupán az írónő mutatja meg az olvasónak a régmúlt időket, ezáltal megismerhetjük az ókorban élt Savariaiakat (Szombathely), bepillantást nyerhetünk mindennapjaikba.

A regény olyan fájóan ismerős dolgokat jár körbe, amelyek a mai napig jelen vannak minden társadalomban. Ilyen a vallásüldözés, a hatalmi harcok, a családok közötti viszálykodások, és a szerelem.

Láthatjuk, hogy minden kor sajátja az, hogy tisztességtelen eszközökkel igyekeznek sokan megszerezni a hatalmat, hogy sokszor nem az jut előre, akinek érdemei szerint ott lenne a helye, hanem az, aki jó kapcsolatokkal bír, aki jól helyezkedik, aki másokon taposva használja ki a lehetőségeket a hatalomra kerülésért, nem riadva meg a brutális lépésektől sem.

Emellett ott van az a gondolat is, hogy nem a származás a jó vezető ismerve, hanem a cselekedeteinek milyensége.

A felnőttek családok közötti viszálykodása erősen kihat a gyermekekre is. Az ifjonti szíveket is megmérgezi szüleik acsarkodása.

Az emberi gonoszság és kegyetlenség mindenhol, minden korban ott van. Rejtekében megbújva szépen, lassan mérgezi a környezetét, hogy mind nagyobb teret foglaljon el.

Náray Mia úgy tud mesélni, hogy az ember teljesen elveszik a történetben, nem érzékeli az idő múlását. Órák telnek el, míg az olvasók elmerülnek a könyvének világában. Megfontolandó tehát, hogy mikor és hol olvassa az ember.

Egy igazi irodalmi csemege ez a könyv, amely korhű leírások és ember sorsok bemutatásának segítségével tárja az olvasók elé a történelem egy szeletét.

 

FÜLSZÖVEG:

 

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét. Ezzel egy olyan lavina indul el, amely felforgatja az egész Római Birodalmat, így az éppen átalakulófélben lévő Pannonia Superior tartomány új polgári székhelyén, Savariában élő emberek mindennapjait is.
Ez a morális kérdéseket is feszegető, valós történelmi alapokon nyugvó regény lebilincselően korhű leírásokkal és izgalmas karakterek kalandjain keresztül mutatja be a kor társadalmi, gazdasági, jogi és vallási sajátosságait, különös hangsúlyt fektetve a korai keresztények életére, dilemmáira és félelmeire.

 

Itt lehet megtalálni az írónőt:

                                                          

Náray Mia szerzői oldala

 

 

A könyv beszerezhető:

 

Smarag Kiadó

 

Libri

Líra

Bookline

Book24

Álomgyár