Ferenc K. Zoltán: Az ördög evangéliuma

 

20210803_190727.jpg

 

Egy történelmi krimi, melyben nem csupán egy rituális gyilkosságsorozat kavarja fel az olvasók lelkét.

Valószínűleg sosem találkoztam volna Ferenc K. Zoltán: Az ördög evangéliuma című könyvével, ha az író nem ajánlja fel a lehetőséget, hogy elolvashatom a regényét. Nagyon hálás vagyok, és nem győzöm megköszönni, mert sajnálatos lett volna, ha lemaradok erről a történetről.

Egy eléggé sötét olvasmányról van szó, egy feszültséggel teli történelmi krimiről, amit a horror elemei árnyalnak.

Nem a brutalitás, nem a kegyetlenség tett kíváncsivá, hanem az, hogy vajon milyen okok húzódnak meg a gyilkosságok mögött.

Mindig vonzott az emberi elme, annak rejtelmei, a lélek sokszínűsége, annak rezdülései. Mindig érdekelt az, hogy hogyan jut oda valaki, hogy szörnyűségeket követ el. Mi az oka?

Tartottam attól, hogy hogyan hatnak rám a rituális gyilkosságok. Egyrészt a kegyetlenségtől féltem, mert nincsenek kötélből az idegeim. Egy ponton meg is szakítottam az olvasást, és egy romantikus történettel enyhítettem Az ördög evangéliumának lelkemre gyakorolt felkavaró hatását. Nagyon érdekelt a könyv, de kellett egy kis pihenő, hogy nyugodtabban vághassak bele a folytatásba. Másrészt kérdéses volt mennyire hihetően tudja visszaadni a szerző a rituális gyilkosságok vonalát. Volt már „szerencsém” olyan olvasmányhoz, ahol a brutálisnak szánt cselekmények inkább hatottak nevetségesnek, mint felkavarónak. Ezért is aggasztott annyira ez a kérdés. Szerencsére jelen esetben a szerzőnek sikerült úgy tálalnia az eseményeket, hogy nagy hatással voltak rám és minden mozzanatot teljességgel elhittem.

Nem elég, hogy a bűnügyi szálat jól alkotta meg az író, de arról a korról, amelyben játszódik a történet, arról is hiteles képet mutatott.

Egy történelmi fikcióról van szó, ahol a szereplők ugyan kitalált személyek (bár voltak ironikus utalások), de mégis remek betekintőt kapunk a Kádár rendszer időszakáról.

Az események több szálon indulnak meg, melyek aztán egy ponton összeérnek. Mindennek és mindenkinek kiderül a szerepe.

Bevallom, hogy körülbelül a történet felénél (vagy talán egy hajszálnyival utána, de valahol ott) számomra kiderült, hogy ki a gyilkos, és az is, hogy miért tette. Ez pedig eléggé megrendítő volt. Nem bírtam volna felmenteni a tettei alól, de sajnáltam nagyon, hogy ide jutott. Ezen a ponton egyszerre akartam gyorsan a végére érni a történetnek, hogy felfedjem a számomra rejtélyes mozzanatokat, egyes karakterek szerepére fényt derítsek (mert amellett, hogy mire jöttem rá, bizony sok dolog ismeretlen volt még). Ugyanakkor féltem megismerni a további eseményeket, mert tudtam, hogy minél több részlet derül ki, annál felkavaróbb lesz a történet.

Nem csupán egy kegyetlen gyilkosságsorozat felderítéséről szól ez a regény, hanem emberi sorsokat is megismerhetünk.

Általában minden könyvben akad olyan szereplő, aki az olvasó kedvencévé válik. Ezzel többnyire én is így vagyok. Ám Az ördög evangéliuma esetében ezt én nem mondhatom el. Itt ugyanis egyik szereplő sem került közel hozzám. Noha többeknek is drukkoltam, hogy jól alakuljon a sorsuk, de nem lettek a kedvenceim.

A szereplők esendőnek tűntek, mindenki rejtegetett sötét titkokat, amelyekre legtöbb esetben fény derült. A fájdalmas múlt mindenkire hatással volt a jelenben.

Mitől tűntek annyira esendőnek a karakterek? Mert a sötét titkokon, a jelenre kiható fájdalmas múlton túl erkölcsi kérdésekben is dönteniük kellett. Kiálljanak-e eszméik mellett kockáztatva a bukást, vagy a túlélés érdekében legyenek megalkuvók. A döntés még nehezebb volt, amikor nem csupán róluk volt szó, hanem a családjukról, szeretteikről is. Bármilyen döntés is született, ki így, ki úgy, de valamiképpen dacoltak az ellen az elnyomó rendszer ellen, amelyben éltek.

Nem csupán önállóan cselekedni, felszólalni volt tilos, hanem bűnözés hivatalosan nem volt. Olyan, mint sorozatgyilkosság, egyszerűen nem létezhetett. Ezért is igyekezett a rendszer minden eszközzel titkolni az emberek előtt az eseményeket. Azon voltak, hogy mielőbb megoldódjon az ügy, még mielőtt nyilvánosságra kerülhetne. A hatalom fenn akarata tartani a tökéletesség látszatát.

Az ördög evangéliuma egy fordulatokban igen gazdag regény, amelynek több alkalommal is sikerült meglepetést okoznia.

Hiába tudtam körülbelül a történet felétől, hogy ki áll a gyilkosságok mögött, és milyen indíték vezérelte, egészen az utolsó mondatig fogalmam sem volt arról, hogy pontosan hogyan végződik a könyv. Fény derül-e az elkövető kilétére? (A többi szereplő számára.) Ki az, aki esetleg nem éli meg a történet végét?

Nagy hatással volt rám ez a történet, amely a lelkem mélyéig felkavart. Nem csupán a rituális gyilkosságok voltak megdöbbentőek, hanem az is, hogy mennyire sérülékeny a lélek. Történik valami, ami fájdalmasan érint, ezután összetörünk. Aztán a sérülékeny állapotunkban jön valami olyan, ami miatt nem bírjuk összeszedni magunkat, majd rossz útra lépünk. Ezt követően hamar eljön egy pont, ami után már menthetetlenül elvesztünk.

 

A borító

 

Lassan zárom soraimat a történetről, és csak most vettem észre, hogy a borítóról még egy szót sem ejtettem. Pedig számomra fontos, hogy mennyire passzol egy könyv külső része a benne rejlő sorokhoz.

Első pillantásra nekem fura volt a kép, amit a borítón láthatunk, és ez alapján nem is igazán tudtam eldönteni, hogy most valami horror sztoriról, vagy egy krimiről van szó.

Végül a történetet elolvasva vált világossá, hogy mennyire jól visszaadja mind a kor hangulatát, amelyet az író lefest a regényben, mind a fő vonalat adó bűnügyet a borító, mely Schiszler Ádám munkáját dicséri.

 

Az ördög evangéliuma az első volt, amit a szerzőtől olvastam, de szerintem nem az utolsó, mert ez után a történet után kíváncsi lettem a többi regényére is.

 

FÜLSZÖVEG:

 

1963 tavaszán Budapest lakossága nyugodtan készülhetett a felszabadulás ünnepére. Az utcákon rend volt és fegyelem, a gyárakban munka, otthon pedig család és étel várta az embereket. Senki sem hitte volna, hogy a városban szörnyű gyilkosság történhet. Egy megcsonkított nő holttestére bukkannak, körülötte pedig vérrel festett szimbólumokra. A párt azonnali hírzárlatot rendel el, az ügyet pedig két veterán nyomozóra Benkő Miklósra és Fehér Zoltánra bízzák. Eközben Fehér Zoltán felesége Zsuzsanna, a Magyar Nemzet újságírója titokban nyomozni kezd, hogy megtalálja az elkövetőt, ám hamar rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem egy elszigetelt esetről van szó, hanem olyasmiről, ami a kommunista paradicsomban nem történhet meg: egy rituális gyilkosságsorozatról. Az események forgatagában mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel. Ki fog végezni velük előbb, az állam vagy a gyilkos?

Egy rituális gyilkosságsorozat története a kora Kádár-korszakból, ahol mindenkinek súlyos titkai vannak, ahol mindenki fél igazat mondani és ahol nem minden fohász az Úrhoz szól…

 

 

Itt lehet megtalálni az írót:

Ferenc K. Zoltán

 

 

A könyv beszerezhető:

Underground Kiadó

Libri

Líra

Bookline

Book24

Álomgyár

Rocky

Régikönyvek.hu 

Könyvmarket