Aurora Lewis Turner: A hatalom köve

 

202370886_3919222281446378_6192506435427327661_n.jpg

 

A Névtelenek óta nagy rajongója vagyok Aurora Lewis Turnernek, és a letehetetlen, izgalmas történeteinek.

Kevés olyan szerző van, akiről azt mondom, hogy tőle bármikor bármit szívesen, mert biztosan jó az, amit a kezei közül kiad. És még kevesebben vannak, akiknél azt mondom, hogy hűha, ez igen, és már-már fanatikus rajongó leszek (az ilyesmi egyébként talán természetemnél fogva is távol áll tőlem), de Aurora Lewis Turner ilyen.  

Az, hogy olyan lehetőség adódott, hogy egy olyan író által írt történet születését követhettem nyomon, akit rendkívüli módon kedvelek, az valami hitetetlen jó érzés. Az meg még nagyobb öröm, hogy részt vehettem a történet szálainak alakításában. Hétről-hétre olvasni a folytatást, véleménnyel, észrevételekkel támogatni a szerzőt, ezáltal részese lenni az alkotás folyamatának leírhatatlan. Így egy kicsit magaménak is éreztem a már nyomtatásban megjelent kész művet. (Mintha a keresztanyja lennék.)

Az meg csak hab a tortán, hogy a rövid ajánlóm ott lehet a könyv borítóján. Alig akartam elhinni, amikor az írónő megkeresett a lehetőséggel, amit persze azonnal elfogadtam. (Ki nem hagytam volna!)

Többször említettem már, hogy az újraolvasás híve vagyok, így nem volt kérdés, hogy amikor az írónő interaktív története végre megjelent nyomtatásban, ismét elmerülök ebben a világban, mert hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet egyben elolvasni a sztorit.

 

A borítóról

 

Mielőtt a történetről, annak újraolvasásáról beszélnék, feltétlenül meg kell említsem a borítót, ami nálam mindig kényes rész. Szeretem, ha jól passzol a történethez, ha visszaadja annak hangulatát.

A hatalom köve esetében azt mondhatom, hogy mind a cím, mind a borító telitalálat. Sikerült mindkét részről megragadni a lényeget, olyat választani, ami tökéletesen passzol a történethez, ami a legtökéletesebben visszaadja a hangulatát, a lényegét.

A borító önmagában is gyönyörű, az meg imádni való, mennyire passzol a könyv tartalmához. Azt is meg kell említsem, hogy nem egy sablonos, tucatkép került a regény elejére, hanem valami egészen egyedi alkotás. És én az ilyeneket imádom!

 

A történetről és annak újraolvasásáról

 

Saját tempóban írva, ahogy jön az ihlet is nehéz egy történetet megalkotni. Hát még egyik hétről a másikra, az olvasók szavazatai alapján kanyarintani a szálakat úgy, hogy egy érdekes, izgalmas olvasmány legyen, ami logikailag is rendben van, és még a szereplők is fejlődnek, még sokkalta nehezebb. Ám ez Aurora Lewis Turnernek sikerült. Méghozzá nem is akárhogyan.

 

A könyv hátoldalán lévő rövid ajánlómban a következőket írtam A hatalom kövéről:

Egy kalandos utazás. Egy elképesztő szerelem. Egy izgalmas fantasy világ.

Most pedig szeretném azt is elmondani, hogy miért pont ezeket a mondatokat ragadtam meg.

 

Egy kalandos utazás, mert adott egy fiatal lány, akit egy szörnyű átok sújt. Ő pedig szabadulni akar ebből az életből, nem akar ártani akaratlanul is másoknak.

Nem is egy egyszerű fiatal lányról van szó, mert egy hercegnő az, aki megszökik a palotából, hogy változtasson sorsán.

Hamar mellé keveredik egy kisebb csapat, akik eleinte vegyes érzelmekkel fogadják. Van, aki ellene van, és olyan is akad, aki támogatja. Végül ilyen, vagy olyan okból, de mind amellett döntenek, hogy segítik a hercegnőt

Izgalmas kalandok várnak a szereplőkre, amelyek során elképesztő tájakon járnak, számtalan érdekes lénnyel találkoznak.

Az események csak úgy pörögnek, nem unatkoznak sem hőseink, sem az olvasó egy percre sem.

Hiába követtük nyomon a történetet, hiába szavaztunk mi lelkes olvasók arról, hogy merre haladjanak az események, miként alakuljon a szereplők élete. Mégis mindig sikerült meglepnie valamely váratlan fordulattal az írónőnek. Az, hogy a sztori vége mi lesz, még csak megtippelni sem lehetett. De talán nem is akartam, csak vártam, hogy mit hoz ki az írónő a történetből.

Most, az újraolvasás alkalmával hiába tudtam mikor mi következik, mégis izgatottan faltam a lapokat.

 

Egy elképesztő szerelem. Nos, ha egészen pontos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy igazából nem is egy olyan szerelemről lehet olvasni a könyvben, ami nem mindennapi, ami számos megpróbáltatást kell kiálljon.

Miért olyan elképesztők? Mert a számtalan nehézség ellenére kiállnak egymásért, mert mindent megtesznek azért, akit szeretnek. De az, hogy kik a szerelmesek, és milyen akadályokkal kerülnek szembe, azt fedezze fel mindenki olvasás közben. Ugyanis nem is olyan egyértelmű ez, mint gondolnánk.

 

Egy izgalmas fantasy világ, amely lenyűgöző felfedezni valókat rejt magában. Érdekesen épül fel az egész világ, amelyet oldalról oldalra, fokozatosan ismerhetünk meg, ahogy hőseink egyre inkább haladnak előre a küldetésükben.

Rengeteg varázsos, mitikus lényt vonultat fel ez a történet, de az írónő csavar egy kicsit mindennapi ismereteinken, és különlegesen, a megszokottól eltérően ábrázolja ezeket a teremtményeket.

 

Egy fantasy történetről van szó, így nem meglepő, hogy szerepelnek benne az erre a műfajra jellemző elemek. Ám mégsem merül fel az emberben egy pillanatra sem olvasás közben, hogy egy sablonos sztoriról lenne szó, mert az írónő képes úgy keverni a szálakat, úgy alakítani az eseményeket, hogy a már-már megszokott formákra nem hasonlító cselekményt kapunk. Az ember csak olvas, és szó szerint sosem tudja mi történik a következő oldalon, ettől pedig egy hihetetlenül izgalmas könyvet kapunk, ami szinte odaszegez a lapokhoz, míg a végére érünk.

Nem volt ismeretlen számomra A hatalom köve, hiszen nyomon követhettem a születését, mégis valami bizsergetően izgalmas várakozással kezdtem bele a már nyomtatott kötet olvasásába. (Fura volt egyben elmélyedni benne, bevallom az első fejezet után automatikusan félre tettem, hogy akkor most várnom kell egy hetet a folytatásra. Mire eszembe jutott, hogy nem, most nem kell várnom, most olyan tempóban haladok, ahogy nekem tetszik, most én irányítok.)

Olvasás közben azt vettem észre, hogy noha a történet ugyanaz, mint amit már részleteiben megismertem, mégis érezhető volt a finomítás, az apró csiszolgatás, simítás. Gördülékenyebbnek, kerekebbnek tűnt a sztori. Meg nem bírnám most mondani, hogy ez miben nyilvánul meg, de talán ez nem is annyira lényeges. A fontos az, hogy másodszori olvasásra is elvarázsolódtam, vagy ha lehet, még inkább, mint első alkalommal.

 

Szereplők

 

Nehezen találom a szavakat, amelyek megfelelően kifejeznék azt, hogy mit is gondolok a szereplőkről.

Összességében azt mondhatom, hogy habár nem voltak hiba nélküliek, de mégis szerettem őket. Hogy miért? Mert minden tökéletlenségük ellenére törekedtek a jóra, beismerték a rossz döntéseket, és végül jó irányba sikerült változniuk.

Én pont az ilyen karaktereket szeretem, akik esendőek, hibáznak, de aztán pozitív irányba változnak.

Annyira szeretnék néhány szereplőről kicsit bővebben is beszélni, de ez nehéz lenne úgy, hogy ne áruljak el lényeges információt a történetről azok számára, akik még nem ismerik, így inkább csak a főszereplőt, Oliviát említeném név szerint.

Olivia számomra egy hihetetlenül pozitív karakter. Mindig, minden körülmények között törekszik a helyes cselekedetre. Habár olykor elgyengül, de nincs könnyű helyzetben, és igazából pont attól annyira emberi, hogy láthatjuk az érzelmeit, azt, hogy felsejlik benne a negatív gondolat, de épp csak egy ezredvillanásnyi időre, és végül a jó irányba halad.

A történet kezdetén is megtehetné, hogy éli tovább az életét, mégis mer lépni a változás felé, noha nem is sejtheti, hogy számára ez mit hozhat. Neki az a fontos, hogy másnak ne essen baja.

Gyűlölte, hogy így kellett élnie, hogy ennyi fiatalnak kellett meghalnia érte hónapról hónapra, hogy a szülei nem tettek semmit az átok megtörése érdekében.

Dönthetett úgy, hogy visszamegy a szobájába és álomra hajtja a fejét, hogy aznap reggeltől folytassa ugyanazt az életet, amit előtte megkezdett. De dönthetett úgy is, hogy a kezébe veszi sorsának alakítását.

Amellett, hogy törekedett a jóra, Olíiia hihetetlen módon önfeláldozó volt. Mások életét, boldogulását maga elé helyezte. Még a szerelem, mely megérintette ifjonti szívét, sem tette önzővé. Még ekkor is az volt a fontos számára, hogy az, akit szeret boldog legyen, még akkor is, ha nem mellette.

– Ha szeretünk valakit, bármit megadnánk, hogy boldog legyen, nem igaz? Nem kívánnám, hogy velem legyél, ha egyszer nem rám vágysz. Bőven elég a tudat, hogy öröm van a szívedben, még akkor is, ha más okozza azt neked.

Ezeket a sorokat olvasva az ember szíve összefacsarodik, hiszen megindító olvasni ilyen erős érzelmekről, amelyek ki tudja, hogy viszonzásra találnak-e. Ahogy azt is homály fedi, hogy vajon kijár-e a boldogság ennek a lánynak? Lesz-e vajon boldog vége a történetnek? Vajon mindenki számára jól végződik a kaland? Vajon klasszikus happy endet kapunk, vagy csupán elrendeződnek a borús események, de a fontos szereplők közül nem mindenki él boldogul? Mindez kiderül, de egészen az utolsó mondatig végig izgulhatunk, hogy hogyan is végződik ez a nem mindennapi történet.

 

Összességében

 

Azt mondhatom, hogy számomra az újraolvasás adott egy pluszt a sztorinak. Kerekebb lett az egész történet, a legapróbb mozzanat is a helyére került.

Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára A hatalom kövét. Fogok én még elmerülni ebben a világban, mert számomra sem ebből a történetből, sem Aurora egyik történetéből sem elég egy olvasás. Újra és újra szeretnék elmerülni az írónő által alkotott világokban, hogy újra és újra találkozhassak kedvenc szereplőimmel.

 

FÜLSZÖVEG:

 

Egykor öt királyság uralkodott a Kontinensen. A középső, Norma volt mindig is a leghatalmasabb. Annak hercegnője, Olivia egy sötét titkot rejteget; egy átok miatt akaratlanul is ártatlan emberek vére tapad kezéhez. Annak megtörése céljából egy nem mindennapi utazásra indul, s rájön; az általa ismert emberi világ mögött rejtőzik egy másik tele mágikus lénnyel, szörnyekkel és varázslattal. Vajon sikerrel jár? Meddig tudja titkolni Vincent, a szörnyvadász elől kilétét és véres múltját? Normából való távozásával elindul a harc a hatalomért. Ekkor még nem is sejti, hogy milyen fontos szerepe van ebben, s hogy a szíve nem egy egyszerű emberi szív csupán…

 

Aki kíváncsi az írónőre és a történeteire, az itt megtalálja:

 

Aurora Lewis Turner

Aurora Lewis Turner és olvasói világa

 

Aurora elméjében

Aurora olvasmányai

Aurora történetei

 

 

A könyv megrendelhető az Olvasni Menő Kiadó webáruházából, esetleg a nagyobb könyvesboltokból.