Ki az, aki olvasta BARÁTH VIKTÓRIA: EGY ÉV RÓMÁBAN című könyvét? Aki erre a kérdésre igennel válaszol, az tisztában van azzal, milyen vége van ennek a sztorinak. Valószínűleg sokakban felvetődött egy másik lezárás, vagy folytatás, mert valljuk be elég nagy csavarral vetett véget ennek a kötetnek a kedves írónő.

Ki gondolkodott el azon, hogyan folytatódhatott volna a történet? Ki hogyan képzelte el a további eseményeket?

Én imádtam elmélyedni a könyv által teremtett világban, mert teljesen magába szippantott ez az elgondolkodtató, magával ragadó olvasmány. Amikor a végére értem, meglehetősen foglalkoztatta a gondolataimat, hogyan is alakulhat a továbbiakban a szereplők élete.

Mindaddig minden vágyam a folytatásra elképzelés maradt, míg egy másik magyar írónő regénye (Ferger Annamária: Más szemmel) kellő inspirácóval nem szolgált.

Így nem csupán gondolatban szőttem tovább az Egy év Rómában eseményszálait, hanem pár mondat erejéig írásban is lejegyeztem.

AKI OLVASTA A KÖNYVET és kíváncsi a kis szösszenetemre, az GÖRGESSEN lejjebb, aki még nem merült el a regényben, az ne nézze meg a lentebb található sorokat!
.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

SPOILER veszély!!!!!!!!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ne menj tovább, ha nem olvastad az Egy év Rómában című könyvet!!!!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

SPOILER veszély!!!!!!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Mondtam, ne menj tovább még véletlenül se, ha nem olvastad a könyvet!!!!

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Na most már talán csak azok maradtak, aki a regény ismeretében kíváncsiak erre a fanfictionre, így senkit nem fenyeget a spoiler veszély.

Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!

Képek forrása: Pixabay 

HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB

Amikor felébredek egyszerre önt el a boldogság és a félelem érzése. Boldog vagyok, mert a szeretett férfi karjaiban aludtam el. Félek, mert volt már egy szenvedélyes éjszakánk, de akkor másnap reggel egyedül ébredtem, csak egy rövid üzenetet küldött, hogy sajnálja, de hiba volt mindaz, ami közöttünk történt. Azóta a szomorú reggel óta sok idő eltelt, sok minden történt. Szerelmesen dobbanó szívem reménykedik, hogy most másként lesz, hogy most nem rohant el bűntudattól sújtva. Az ablakon beszűrődő fénysugarak, melyek az arcomat cirógatják, mintha csak bíztatnának, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz.

Anélkül, hogy a szemem kinyitnám, reménykedve nyújtom ki oldalra a kezem, de az izmos mellkas helyett csupán a gyűrött lepedőt markolom. Érzem, ahogy a könnyeim feltartóztathatatlanul végigfolynak arcomon, a szívemet keserűség és a fájdalom járja át.

Szeretném kérdőre vonni, megtudni miért tette ezt velem megint. Erre a gondolatra nagy lendülettel ülök fel az ágyon, hogy lezuhanyozzak, majd elrohanjak válaszokat követelve.

Annyira feldúlt vagyok, hogy bevágom a fürdőajtót, ami hatalmasat csattan, szinte zeng a ház tőle.

Beállok a zuhany alá, megnyitom a csapot, de képtelen vagyok megmozdulni, erőt vesz rajtam a fájdalom. Két kezemmel a falnak támaszkodom, hagyom a vizet a nyakamba ömleni, lehunyom a szemem, a testem rázkódik a zokogástól.

Nem tudom mennyi idő telik el, mire elzárom a vizet, és a heves sírás is elcsitul. Lassan megtörölközöm, minden mozdulat nehezemre esik. Végül belebújok puha, fehér köntösömbe és kilépek a fürdő ajtaján.

Észreveszem, hogy a takaró a földön hever, odalépek, hogy felvegyem, mert amikor nagy lendülettel felkeltem, nem figyeltem és lesodortam. Ahogy megigazítom a párnákat is, észreveszek a földön egy papírlapot, ami félig az ágy alá csúszva hever a padlón.

Izgatottan nézem a cetlire írt két mondatot, aminek az elolvasása után ismét megerednek az időközben elapadt könnyeim, de ezúttal a boldogság miatt, mert az állt a kezemben tartott papíron, hogy

Épphogy elolvasom a sorokat, melyek újra reményt adtak sajgó lelkemnek, amikor meghallom, hogy nyílik az ajtó és meglátom belépni rajta a férfit, akit annyira nagyon szeretek.

- Leila, megjöttem! – hallom meg a számomra oly kedves hangot, de ekkor már repülök is a karjaiba.

- Hiányoztál. – súgom neki, miközben átkarolom a nyakát és szorosan hozzábújok. Úgy ölelem, mintha többé nem akarnám elengedni.