Beszélgetés Szabó Tamással, a Holdvíz írójával
Egy különleges regény és a szerző, aki mögötte van.
A Maxim Kiadó gondozásában, a Dream válogatás keretében jelent meg 2019-ben Szabó Tamás: Holdvíz című könyve. Ennek kapcsán beszélgettem az íróval.
A szerző és a kiadó jóvoltából lehetőségem volt elolvasni a könyvet, ami mélyen felkavart, de nagyon tetszett.
Amikor a végére értem a történetnek több kérdés is kavargott a fejemben. Többek között az érdekelt, mikor és hogyan kezdte el írni a szerző? Milyen történetek lehetnek még a tarsolyában az írónak? Hogyan sikerült kiadatni a könyvet? Hogyan fogadta a család, a barátok ezt a nem mindennapi történetet?
Felvetődött egy interjú lehetősége is, aminek részeként utána járhattam néhány kérdésnek, amely érdekelt.
Mikor kerültél kapcsolatba az írással? Mi indított el ebbe az irányba?
Szabó Tamás: Már kiskoromban gyártottam a történeteket, és arra vágytam, hogy híres író legyek! Főleg a szüleim indítottak el, akik sokat olvastak. Lenyűgözött a sok nívós regény otthon.
A Holdvíz előtt is voltak kézirataid?
Szabó Tamás: Igen, összesen négy; bárcsak ezek is megjelennének! Az első kisregényemet 15 évesen írtam. A címe Megváltó álom, egy rocker lány hányatott életéről és tragikus haláláról szól. Hatalmas, nem várt sikert arattam vele, nem is számítottam rá, hogy több mint százan el fogják olvasni! Rokonok, barátok, tanárok, ismeretlenek, mindenki áradozott róla. Egyszer egy idegen olvasó is felhívott telefonon (valahogy megtudta a számomat), hogy gratuláljon. Ma már kezdetlegesnek tűnik az első szárnypróbálgatásom stílusa, de azt meg kell hagyni, hogy nagyon hangulatos, és rendkívül filmszerű, fordulatos regény. Furcsa, hogy már kamaszként olyan nyomasztó témák foglalkoztattak, mint a gyermekprostitúció és az öngyilkosság.
A nagy sikeren felbuzdulva egyből nekiültem a második regényemnek, A folyosónak. A műfaja horror, és Angliában játszódik. Egy fiatal srác, Chris Osbourne a főszereplő, aki egy bátorságpróbát akar végrehajtani, hogy bevegyék a város legmenőbb bandájába. Éjjel bemerészkedik hát egy ódon épületbe, melyben állítólag évszázadok óta szellem kísért. Itt készít magáról egy szelfit a híres Folyosón, az állítólagos szellemtevékenységek epicentrumában, azt bizonyítandó, hogy ott járt... Nem fél a kísértettől, hisz az úgyis csak legenda... Vagy mégsem?
A harmadik könyv (Lacrymosa) egy gótikus vámpírrománc. 17 évesen írtam. Az ispán leánya beleszeret a nincstelen, tiszta szívű jobbágylegénybe. Nem lehetnek egymáséi. Koholt vádak alapján halálra ítéli a szerelmeseket az inkvizíció. Feltámadnak, és évszázadokon át uralkodnak a vármegyében, örökifjúként... Nagyon szép, romantikus regény, sajnos még nincs kész teljesen. A hitelesség kedvéért végig ómagyar nyelven írtam.
A negyedik kéziratom címe: A szekta. Ez már jóval érettebb munka, mint az előzőek. Egy Hajni nevű gimis lány kalandjait kísérhetjük nyomon, aki elszökik otthonról, és egy sátánista szekta tagja lesz. Innentől kezdetét veszi a hajmeresztő kalandsorozat. Templomokat gyújtanak fel, drogoznak, betörnek, nyomoz utánuk a rendőrség... Izgalmas történet, komoly vallás- és társadalomkritikával.
Pontosan mikor, minek a hatására vágtál bele a Holdvíz megírásába?
Szabó Tamás: 2000-ben jött az isteni szikra egy talkshow hatására, de csak 2003-ban kezdtem el írni.
Van olyan része a történetnek, amelyet a valóságból merítettél?
Szabó Tamás: Nos, inkább fordítva történt: a korábban leírt események zöme a valóságban is megtörtént! Ezt néha hátborzongató volt átélni! Például még kamaszkoromban kitaláltam, hogy Zoli elveszíti az apját... és néhány évvel később sajnos az én papám is meghalt, hasonló körülmények között! Hagyatéki tárgyalásról írtam anno a harmadik fejezetben, és nem sokra rá nekem is meg kellett jelennem egy közjegyzőnél (persze én nem örököltem egy bajkeverő hugicát, hehe). A főhősöm eredetileg az orvosira járt volna, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy legyen joghallgató. Hát erre évekkel később nem a Pázmány Egyetem jogi karára vettek fel a hat jelentkezési hely közül?! Noémiék ellátogatnak New Yorkba. Na mit gondoltok, vajon hol kaptam munkát később a CCUSA nevű munkaközvetítő cég jóvoltából? Hát Copake-ban, ami New York államban található! Sajnos úgy adódott, hogy én is átélhettem Zoli nagy úszását, nekem is az életemért kellett kapálóznom, hogy elérjem a jachtot... 2010-ben – jóval Lillácska, az unokahúgom születése előtt – megalkottam Sophie-t, Zoli unokahúgát; a kitalált és a valós gyerek megdöbbentően hasonlít egymásra: szőke haj, kék szem, angyali pofi. Ráadásul Sophie éppúgy négyéves az első szereplése idején, mint a bratyóm kislánya volt a Holdvíz megjelenésekor. Hátborzongató.
De más regényemben is sok ijesztő egyezés akad. Például a szektás thrilleremben a főszereplők találnak egy, az anyja által halálraítélt újszülöttet egy lepusztult környék kukájában... Leesett az állam, mikor később a konzulensem arra utasított, hogy az infanticidium (csecsemőölés) témájáról írjam a szakdolgozatomat büntetőjogból, melyben éppen az a leggyakrabban előforduló elkövetési mód, mint amit a középsuliban ábrázoltam!
És még hosszasan sorolhatnám a megdöbbentő véletleneket (vagy nevezzük inkább beteljesülésnek?), de terjedelmi okokból itt nem tehetem meg. Félelmetes, mennyi leírt esemény vált valóra az életemben! Néha úgy érzem, egy clairvoyant vagyok, aki látja a jövőt.
Mesélj az írás folyamatáról. Mennyi időbe telt összehozni a könyvet? Milyen körülmények között, hol írtál? Mi inspirált?
Szabó Tamás: A Holdvíz csaknem húsz évig készült! Több korszaka is volt. 2005-ig nagyon jól ment a munka, de ugyebár ekkor halt meg apám, és ezután sokáig alkotói válságban szenvedtem. Aztán összeszedtem magam, és befejeztem a balatoni fejezetet. 2008-ban, a recifei kaland után megint elakadtam; nem tudtam, mit lehetne még kihozni Zoli és Noémi történetéből. Londonba költöztem, ahol nagyon rossz körülmények között éltem és dolgoztam, de ekkor sem hagytam abba az írást. Végül az Amerikában töltött hónapok megihlettek (főleg egy Aysu nevű török pincérlány), és végre lezárhattam a kéziratot 2014-ben.
Nálam mindig hosszú tervezés előzi meg az írást; aprólékosan felépítem a cselekményt, a karaktereket; részletes vázlatot írok, és azt elkezdem kidolgozni.
Régen máshogy írtam. Akkor az ifjonti hév, a sok energia volt rám jellemző, ám mindez kevés élettapasztalattal társult. Ma már rutinból írok, kevesebb a lelkesedés; inkább komoly, felelősségteljes munkaként élem meg az alkotást, nem szórakozásként.
Az igazat megvallva most már nem vállalnék be egy ilyen meredek témát, mint a vérfertőzés. Kellett a kezdéshez a tizenéves, naiv író féktelensége (úgy voltam vele, hogy úgysem fogják kiadni; csak a fiókomnak írom, szóval nyugodtan lehet felkavaró), a huszonéves kori profizmus, és végül a harmincas férfi józanságára, bölcsességére is szükség volt, hogy jól ki tudjak jönni ebből a monstre vállalkozásból, méghozzá happy enddel.
Hogyan sikerült kiadatnod a könyved? Elsőre rábólintott a kiadó, vagy több helyen próbálkoztál?
Szabó Tamás: Évekig a fiókomban porosodott a kész kézirat, mígnem 2016-ban összeszedtem a bátorságomat, és elkezdtem kilincselgetni vele. A Jaffa, a Gabo, a Scolar és a Trivium Kiadó elutasította, az Agave pedig vissza se írt. Nem adtam fel, hisz éreztem, hogy jó a termék, amivel házalok. Végül a Maxim Kiadót kerestem meg. Egy évig vártam, mire átment náluk az első és a második szűrőn (sportnyelven szólva ez még csak a selejtező volt), majd elolvasta a két szerkesztő. Igen, a kiadóvezető elsőre rábólintott, szóval a döntő már sima meccs volt.
Kevesen tudják, hogy eredetileg egy másik borító készült a könyvhöz (személyes kedvencem a régebbi borító, ami véleményem szerint jobban illik a történethez), de végül nem az maradt. Mi a borító története?
Szabó Tamás: Nekem is sokkal jobban tetszik az eredeti borító, amin egy tenyérmedencét látunk, benne a sekély vízben lubickoló sziluettekkel. Egy jóbarátom készítette az útmutatásaim alapján. Valóban jobban passzolt volna a történethez, hisz konkrétan az olaszországi kertjelenet megjelenítése. Ez annyira Holdvíz! Eleinte Timothy Moss álnéven szerettem volna publikálni, hogy jobban felfigyeljenek rám az olvasók.
Sajnos a szerkesztők nem emellett döntöttek. Volt pár vitánk. Nem csíptem az új borítót, mert nem kapcsolódik a cselekményhez, sőt még Noémira sem hasonlított a képen látható csaj! A főhősöm egy kreol bőrű, szőkésbarna hajú, izmos táncoslány – ám ehhez képest a kiadó által „megrendelt” nő egy világos bőrű, sötéthajú, nádszálvékony teremtés volt. Kértem a grafikusukat, hogy legalább igazítsa őt Noémihez. Az sem volt tiszta számomra, miért táncol a balerina a víz alatt. Hiszen Zoli húga nem tud jól úszni, és végül az óceánba vész... Mintha a borító ünnepelné tragikus halálát! Ez az egész annyira morbid.
Végül nyögvenyelősen írtam egy új első fejezetet, benne Zoltán álomjelenetével, hogy magaménak érezzem a borítót, és hogy megmutassam mindenkinek: ez csak egy álomlány a képen, nem a később színre lépő Noémi. Meg kellett tanulnom elfogadni ezt a rám erőszakolt borítót, még ha nem is sikerült megszeretnem. Ez aztán az irodalmi Stockholm-szindróma, haha!
(Viszont elismerem, hogy a kék alapon vörös nagyon jól mutat, egyből odavonzza a vásárló tekintetét egy könyvesboltban.)
Milyen érzés volt, amikor a kezedbe foghattad a könyved?
Szabó Tamás: Fantasztikus! Tavaly a 90. Ünnepi Könyvhéten dedikáltam, és ekkor láthattam először a Holdvíz példányait, melyek előző nap kerültek ki a nyomdából!
Felemelő érzés volt átélni, hogy a majdnem húsz éve kitalált, mára szinte kívülről tudott sorokat, bekezdéseket nem a laptopomon keresztül látom, hanem ott vannak a kezemben egy vadiúj kiadvány lapjain! Elérzékenyültem, ahogy megláttam az Első rész idézetét a Kormorán együttes dalszövegével a Holdszemű lányról. Ekkor jöttem rá, hogy a regényem – ami anno hobbiként indult, és immár többezer példányszámban megtalálható a Libriben – egy vonalkóddal ellátott termék lett! Vagyis túllépett rajtam, függetlenedett tőlem. Ez már nem csak kedvtelés, hanem végső soron üzlet.
Az is óriási élmény volt, mikor Tóth Evelin, a Pergamenre Hányt Szavak készítője rólam és a regényemről beszélt a csatornáján! Tátva maradt a szám, és libabőrös lettem, mikor a YouTube-on láttam a saját regényemet!
Mit szeretnél üzenni az olvasóknak a könyveddel?
Szabó Tamás: Azt, hogy küzdjenek az álmukért; menjenek előre, ahogy Zoli is tette! Muszáj felvállalni a nehezebbik utat! No pain, go gain. És nem szabad halogatni dolgokat!
– Carpe diem! – tanácsolja Erdődy professzor a főszereplőmnek az egyik legmeghatóbb jelenetben.
Néha a kínok kínját álltam ki: szenvedtem a gyásztól, elértem a mélypontot, kórházban is feküdtem; sokszor nem volt kedvem írni, a padlón voltam; ez alatt a két évtized alatt rossz kormányok és még rosszabb barátnők jöttek-mentek... De a Holdvíz mindig is egy állandó pontja volt az életemnek! Én mindig hittem ebben a hajmeresztő projektben! Sosem adtam fel. És lám, megérte az a sok kínlódás, hisz végül mégis csak bekerült a Dream válogatásba!
Szoktál olvasni? Ha igen, milyen műfajban?
Szabó Tamás: Régebben nagy könyvmoly voltam. Mostanában nincs annyi időm olvasni, filmeket nézni. Inkább visszavonulok a magam kis világába és írok. Mindenevő vagyok. Fantasy, kaland, krimi, horror: mindent műfajt szeretek.
Mit szólt a családod és a barátaid ahhoz, hogy írsz?
Szabó Tamás: Anya örült, büszke volt rám. A bátyám és a családja azonban egyáltalán nem érdeklődött iránta. Ez rosszul esett. Az a szomorú tapasztalatom, hogy inkább vadidegeneket érdekli jobban a munkásságom, nem a közeli ismerősöket.
Milyen irányú terveid vannak a jövőre nézve? Jelenleg mi az, amin dolgozol? Milyen könyv várható tőled legközelebb?
Szabó Tamás: Tavaly, miután aláírtam a felhasználási szerződést a kiadómmal, feltettem magamban a kérdést: hogyan tovább? Kezdjek bele valamelyik új projektbe, vagy poroljam le a régi kézirataimat? Tekintsek a jövőbe vagy inkább nyúljak vissza a múltba? Nos ezt az utóbbit választottam (tipikus Rák-hozzáállás). És hát elég nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis megpróbáltam egybe gyúrni a már említett első regényemet (Megváltó álom) a negyedikkel (A szekta). A két történet amúgy is lazán összefüggött egymással, szóval működik a dolog! Jó kis hibrid történet született az asztalomon! Egy sokszereplős, nagyívű cselekmény jött létre, mely több szálon fut. Érdekes, hogy ebben az irodalmi összeházasításban egymástól nagyon eltérő karakterek találkoztak: ott van Kincső, az első könyvem gyönyörű kis rocker csajszija, aki maga a megtestesült ártatlanság; és ott van Krisztián, a nagydarab, erőszakos, gonosz szektavezér! Ez a kontraszt megihletett. Kettejük között pedig ott van a biszexuális Hajni, aki mindkettejükbe szerelmes. Vajon melyiket választja: az angyalt vagy az ördögöt? Már az utolsó előtti fejezetnél tartok, és 480 oldal készen van! Remélem, ez is a Dream válogatás sorozatban jelenik majd meg! Szóval azon leszek, hogy még halljanak felőlem a nyájas olvasók!
