Megvan az az érzés, amikor egyre az zakatol benned a könyvről, amit épp olvasol, vagy olvastál, hogy "úristen, ez annyira, de anyira jó!", de mégis visszafogod magad és azon igyekszel, hogy ne egymerő önlengés legyen, amikor összefoglalod a gondolataid róla? Na, én pont így vagyok S. A. Locryn: Edingburh kék fényei című regényével, amit a Smaragd Kiadónak köszönhetően olvashattam el. Ezért pedig végtelenül hálás vagyok, mert az idei év egyik kedvence lett számomra ez a történet.

Nem ez volt az első, amit az írónőtől olvastam, hiszen az Éjfekete című fantasy regényét - ami nem mellesleg szintén nagy kedvencem lett - már ismerem. Azt sem mondanám, hogy nem találkoztam még olyan könyvvel, amiben két azonos nemű karakter, két fiú kapcsolatáról olvashattam volna akár mellék-, akár főszereplőként - már az Éjfeketén túl -, mégis valahol egy kicsit félve kezdtem el Dennis és Davis történetét.
Miért volt ez a kis félsz? Talán mert a korábbi olvasmányaim ebben a témában fantasy körítéssel jöttek, illetve fiatalokról szóltak, nem pedig meglett emberekről, akik önálló életet élnek, már nem az iskola padját koptatták végzős éveik alatt. Így pedig nagyon is valóságosnak tűnt, közel jött hozzám az addig távolról szemlélt téma. Ráadásul tudtam, hogy az egyik szereplő transznemű, ez pedig tovább növelte bennem a bizonytalanságot. Ezért volt az, hogy érdekelt a sztori, mégis kavargott bennem a gondolat, a kérdés, hogy tetszeni fog-e.

Ám minden félelmem teljesen alaptalannak bizonyult, mert ezek a pasik egy pillanat alatt megnyertek maguknak.
Felvetődhet a kérdés, hogy nem volt zavaró, hogy nem egy nő és egy férfi, hanem két pasi kapcsolatáról olvasok úgy, hogy az egyikük transznemű? Mielőtt belekezdtem, bennem is ott volt ez a kérdés, ami abban a pillanatban semmivé foszlott, ahogy kinyitottam a könyvet. Tudjátok mit láttam? Két meggyötőrt lelket, akik éhezték a szeretetet és az elfogadást.

Talán furcsa azt mondani - főleg egy Afganisztánt megjárt veteránnal kapcsolatosan -, de annyira édesek voltak ezek a pasik! Sokszor csak sóhajtoztam, hogy jesszus, sokan szeretnék, hogy úgy szeresse valaki őket ahogy ez a két ember érzett egymás iránt. Melengette a szívemet a közöttük lévő érzelmi kavalkád.

Nem mondom, hogy tökéletesek voltak a szereplők, de nem is kellett annak lenniük. Meg amúgy is, senki sem tökéletes. Így voltak annyira élők, hogy azt éreztem, akár az én ismerőseim is lehettek volna.

A mai világban, amikor szinte mindenhonnan a mesterkéltség, az önzőség, az érdekközpontúság ömlik az emberre, felüdülésként hat a lélekre, amikor őszinte, tiszta érzelmekkel találkozik, szívmelengető ilyen regényeket olvasni. Szóljon az egy férfi és egy nő, két férfi, vagy bárki más szerelméről.

Azt nem mondanám, hogy ezután majd belevetem magam az lmbtq történetek olvasásába, viszont annyi bizonyos, hogy szívesen veszek kézbe egy ilyen könyvet, ha ígéretesnek tűnik számomra a fülszöveg alapján. Ahogy az is biztos, hogy S. A. Locryn regényeire mindig kíváncsi leszek. A Gyufalángot még nem olvastam tőle, de ott várja a polcomon, hogy sorra kerüljön.

Az év végi rohanásban olvastam az Edinburh kék fényeit, így csupán több részletben volt lehetőségem elmerülni a történetben, pedig legszívesebben fel sem keltem volna, míg a végére nem érek, mert egy pillanat alatt magával ragadott. Első alkalommal olvastam, de biztosan nem utoljára.

Az írónő megtalálható:

S. A. Locryn időkapszulái – Írói oldal

S. A. Locryn olvasói kerekasztal

A könyv beszerezhető a Smaragd Kiadó webáruházából.

@konyvszenvedely A mostani olvasmányom: S. A. Locryn - Edinburgh kék fényei. @smaragdkiado #salocryn #edinburghkékfényei #mutimitolvasol #mostolvasom #amostaniolvasmányom #könyvajánló #lmbtqkönyvek #házikönyvtár #magyarszerző #olvassmagyart #olvasshazait #olvasnijó #könyvmoly #könyvszenvedély #booktok #booktoker #hungarianbooktok #hungarianbooktoker #CapCut ♬ A Cup of Coffee - Muspace