Hatalmas öröm számomra, hogy lehetőségem volt megjelenés előtt olvasni Ella Steel októberben megjelenő könyvét, az Érzéki rabságot, mely a Hajsza sorozathoz kapcsolódik. Mindig megtiszteltetés, amikor egy szerző felajánlja a lehetőséget, hogy még azelőtt megismerhetem a regényét, mielőtt az olvasóközönség kezébe kerül.

Ella Steel minden könyvét olvastam (de tényleg), és imádom az összeset. Hogy miért is szeretem annyira az írónő történeteit? Mert érzelmesek, humorosak, mert rejtenek magukban valami mondanivalót, mert imádni való a stílusa, amivel elvarázsolja az olvasókat, egyszerűen nem lehet szabadulni, míg a könyvei végére nem érünk.

Imádom azt a precizitást, amivel felépíti a világokat, amelyekben kedvenc szereplőim élik mindennapjaikat. Logikailag is mindig rendben van minden. A legapróbb mozzanatok is úgy illeszkednek egymáshoz, hogy egy a legapróbb részletig tökéletesen megkomponált történetet kapunk. Még sorozatok esetében is figyel az írónő, hogy az idő múlásával se bonyolódjon bele a részletekbe.

A történetről

Habár régebben olvastam már a Hajsza sorozatot, így kevésbé élénken élnek bennem a sorai, de azt éreztem, hogy apróbb mozzanatokkal kiegészült a már ismert történet, miközben újabb szereplők életébe nyerhettem bepillantást.

Annyira, de annyira jó volt elmerülni ennek a történetnek a lapjain. Jó volt visszatérni régi kedvenceimhez.

Ha eltekintek az előzményektől, akkor is egy kerek történetet ad az Érzéki rabság. Amennyiben valaki ezt olvassa csak, akkor is érteni fog mindent, vagyis önállóan is megállja a helyét. Ám ha valaki azon gondolkodna, hogy a Hajsza sorozatot is megismerné (bátran ajánlom), akkor inkább azt javaslom azzal kezdje.

Na de miről is van szó ebben a könyvben?

Két zaklatott lélek találkozása. Megannyi érzelem, váratlan fordulatok, melyek a szereplők életét kísérik.

Noha mind Travis, mind Mona igazából csodálatos emberek, ám mindketten fájdalmas múlttal rendelkeznek, ami rájuk nyomta bélyegét. Elsőre talán fel sem tűnik mindaz a jó, ami bennük rejlik. Csak miután jobban megismerjük őket, látjuk meg, hogy a felszín alatt mi bújik meg.

Travis

Ez a pasas egy vad, zabolátlan léleknek tűnik (elsőre), de idővel felfedhetjük milyen is igazából. Kiderül, hogy van érzékeny oldala, és megtudhatjuk azt is, hogy mi történt vele a múltban, amiért nem híve a tartós kapcsolatoknak. Az is kiderül, hogy a húga az, aki a legfontosabb számára. akiért mindent megtenne.

Lassanként tárul fel az a fájdalmas múlt, ami miatt emészti magát Travis. Idővel kiderül, hogy sokkal több van a dögös, tetovált külső mögött, mint gondolnánk. Egy érzelmes, gondoskodó férfi.

Mona

Be kell valljam, hogy habár semmi bajom nem volt Monával, amikor a Hajsza sorozatban feltűnt, de valahogy nem igazán kedveltem. (Akármennyire is szerettem volna, nem bírtam teljesen elvonatkoztatni az előzményektől.) Viszont az Érzéki rabságban az első pillanattól azt éreztem, hogy ez igen, nem mindennapi nő, aki sokat változott a szememben.

Nem volt könnyű élete, és olyan miatt emésztette magát, olyan miatt taszította el magától a szeretteit (a nővérét), amiről azt gondolta, megutálnák ezért, pedig nem így van.

Makacs, önfejű nőszemély, aki folyton bajba sodorta magát, mégpedig azért, hogy másoknak segítsen, hogy másokat megvédjen, mert vágyott az elismerésre, kereste a saját útját.

Tulajdonképpen Travis, és Mona is hasonló bolondság miatt taszítja el a szeretteit magától és mardossa őket a bűntudat feleslegesen, mert nem is gyűlöli őket az, akiről azt gondolják.

(…) sokszor annak ellenére sem sikerül kiirtani a lelkünkbe tanyát verő bűntudatot, ha tudjuk, a szóban forgó esetben ártatlanok voltunk.

Imádom, hogy Ella Steel az érzelmekkel teli, humorral megbolondított történeteiben mindig rejlik valami mondanivaló is. Ad valami pluszt az olvasásnak, hogy nem csupán szórakoztat, de van min elgondolkodni is.

Az Érzéki rabság esetében azon lehet töprengeni, hogy sokszor olyanokat taszítunk el magunktól, akit nem kellene, mindezt azért, mert magunk iránt nagyobb haragot táplálunk, mint akiről azt gondoljuk, hogy gyűlöl. Kérdezni kellene, majd meghallgatni a választ. Persze vannak olyan kapcsolatok, amelyek menthetetlenek, de legalább megnyugodhatunk, elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk/megpróbáltunk.

Sokszor mondtam már, hogy szeretem, amikor váltott szemszögben íródik meg egy történet (bár kétségtelen, hogy olyan is van, amikor egy sztori attól jó, hogy csak az egyik szereplő oldaláról láthatjuk az eseményeket), mert így mindkét fél (vagy esetlegesen több szereplő) gondolatait, érzelmeit is megismerhetjük és ez azt eredményezi, hogy még kerekebb lesz a történet. Travis és Mona esetében is jó volt megismerni mindkét fél érzelmeit, gondolatait.

Mélyen felkavart ez a történt, bevallom némelyik rész olvasása elég rendesen megviselt. Volt, hogy folytak a könnyeim, amelyektől olvasni sem tudtam.

Ki dönti el, kinek mennyi ideje van élni? Van értelme begubózni, elzárkózva az élményektől várni azt a bizonyos pillanatot? Érdemes lemondani a felhőtlen szórakozásról egy hosszabb élet reményében? A minket körülvevő szörnyűségeket látva vajon jobb rettegve várni a holnapot, a következő másodpercet? Tovább élhetünk, ha mindig a legrosszabbra számítunk, vagy a végzettől nincs, aki megvédjen? Változtathatunk a sorsunkon, vagy az már akkor eldől, amikor megfoganunk? Miért van az, hogy a vétkesek sokszor túlélnek egy balesetet, míg a vétlenek odavesznek? Nem fordítva kellene történnie?

Sokszor van az úgy, hogy félreismerjük a másikat. Nem is gondolnánk, hogy olyanok, akikkel nap, mint nap találkozunk miféle titkokat rejtegetnek.

Rendkívül nagy hatással lehetünk másokra. Utat mutathatunk, erőt adhatunk, hogy merjen változni, változtatni. Ne féljük hát megosztani gondolatainkat.

Millió köszönet Ella Steelnek, hogy ismét részese lehettem egy történetének. Mint mindig, most is hatalmas élmény volt.

Várható megjelenés: 2021. október 8.

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Ella Steel Hivatalos szerzői oldala

Ella Steel történetei

Marilyn és Ella szenvedélyes birodalma

A könyv előrendelhető:

Álomgyár

Libri

Bookline

NewLine

Book24

Líra

Megjegyzés: A kép forrása Ella Steel.